Putyin lassan a volt szovjet övezetben is teljesen magára maradhat
„Korábban jelenik meg a találkozók helyszínén az az ember, aki korábban mindenkit szándékosan megvárakoztatott. Valami történhetett” – ezrek osztották meg a fenti szöveggel kommentált négy képet, amelyen mindig ugyanaz a személy – Vlagyimir Putyin – szerepelt, de a háttérben lévő zászlók cserélődtek: a török után, az azeri, utána az indiai végül pedig a kirgiz látszott. A magányos és várakozó Putyint ábrázoló képek láttán mások arra emlékeztettek, hogy Ferenc pápa egy órán át, Donald Trump amerikai elnök pedig Helsinkiben 45 percet várt, amire előkerült a Kreml ura.
Putyin nem csak abból érezhette meg, hogy változóban van a világ, hogy ezúttal ő kényszerült várakozni partnereire, hanem abból is, hogy korábbi szövetségesei nyíltan közölték vele, nem támogatják februárban kezdett ukrajnai háborúját. „Nem a háborúk korszakát éljük és ezt már többször is elmondtam telefonbeszélgetéseink során. A közeli napokban mindenképpen lesz alkalmunk megvitatni, hogyan indulhatunk el a béke felé” – mondta Putyinnak Narendra Modi indiai miniszterelnök. Az orosz államfő pedig korántsem azzal a magabiztossággal válaszolt, ami korábban jellemezte őt. „Tudom, hogy aggódik az ukrajnai helyzet miatt és ezeket az aggodalmakat Oroszország is osztja. Mindannyian azt szeretnénk, ha ez hamar befejeződne” – mondta Putyin.
Hasonló volt a kínaiak reakciója is. Hszi Csin-ping államfő is a béke megteremtését sürgette, s miközben Peking hatalmas hasznot húz abból, hogy diszkont áron vásárolja az orosz földgázt és kőolajat, nem vesz részt az Oroszország elleni nyugati szankciók kijátszásában és fegyvereladásokkal sem segíti Putyint, így Moszkva arra kényszerült, hogy például Irántól vásároljon drónokat.
Ex-szovjet menekülés
India és Kína mellett az 1991-ben széthullott Szovjetunió volt tagköztársaságai is próbálnak távolodni Moszkvától. Örményország – amely hiába kért katonai segítséget a múlt hónapban amikor véres összecsapások törtek ki az örmény-azeri határon – az USA felé kacsingat: a védelmi miniszter Washingtonban tárgyalt, Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház elnöke pedig Jerevánban parolázott az örmány politikai elit tagjaival.
Kazahsztán, ahol a behívott orosz békefenntartók januárban segítettek a jelenlegi asztanai vezetésnek a rend helyreállításában, nem viszonozza a gesztust: Kaszim-Zsomart Tokajev elnök nem hajlandó elismerni az Ukrajnától elszakadni akaró körzetek államiságát és a napokban rendezett függetlenségi népszavazás eredményét sem fogadja el, így nem tekinti Oroszország részének Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja megyéket.
Közép-Ázsia más volt szovjet tagköztársaságaiban is gyengül az orosz befolyás: több körzetből, például az Azerbajdzsán területére beékelt, örmény többségű Karabahból, valamint Tádzsikisztánból is kivonták az ott szolgálatot teljesítő orosz békefenntartók jelentős részét. A közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok ellenzik, hogy állampolgáraik önkéntesként jelentkezzenek az ukrajnai háborúba, Üzbegisztán törvényben is megtiltotta, hogy üzbégek orosz zsoldba álljanak.
Moldova is az ukrajnai válság hatására döntött úgy, hogy hangsúlyozottabban kéri az EU-hoz csatlakozást, miközben Moszkva állítólag arról sem mondott le, hogy összekösse a megszállt ukrajnai területeket a Moldovától harminc éve elszakadni kívánó Dnyeszter menti Köztársasággal, ahol ugyancsak Kreml-párti politikusok kezében van a hatalom.
Hétszázezer távozó
Az oroszok helyét elsősorban a kínaiak és az amerikaiak igyekeznek átvenni, Kína egyre több árut szállít Európa felé az Oroszországot elkerülő közép-ázsiai vagy kaukázusi útvonalakon. Miközben Kína részt vesz a SCO-ban, külön is egybegyűjti a térség államait: évente rendezik meg az öt közép-ázsiai állam részvételével tartott Kína-Közép-Ázsia csúcstalálkozókat.
A Kaukázusban az a Törökország is aktív, amely nélkül Azerbajdzsán aligha lett volna képes 2020-ban gyorsan legyőzni a Karabahban állomásozó örmény erőket. És az is figyelemreméltó, hogy az Oroszországgal olykor vetélkedő, máskor pedig együttműködő Törökország Ukrajna ügyében egyértelműen inkább Kijevet támogatja. Nem csak azzal, hogy a Bayraktar drónokból csak Ukrajna kapott, hanem azzal is, hogy Erdogan török elnök is egyérelműen közölte Putyinnal, hogy elvárja Moszkvától az Ukrajnától elvett területek visszaadását.
A volt szovjet tagköztársaságok közül már csak a gyakorlatilag teljes mértékben orosz megszállás alá került Fehéroroszország tekinthető Moszkva hű szövetségesének, de még a minszki diktátort, Aljakszandr Lukasenkát sem sikerült rávenni arra, hogy Ukrajnába vezényelje a fehérorosz hadsereget.
Közben az oroszok menekülnek hazájukból és főként a Moszkvától szabadulni igyekvő volt szovjet tagköztársaságokban keresnek menedéket. Hétszázezer de akár közel egymillió is lehet azon orosz állampolgárok száma, akik az utóbbi alig több mint két hétben – a Vlagyimir Putyin orosz államfő által elrendelt részleges mozgósítás bejelentése óta – elmenekültek a behívó elől. Az exodus nem szeptember 21-én kezdődött, a mozgósítás csak felgyorsította az elvándorlást: az Ukrajna ellen február 24-én indított háborút ellenző, vagy az Oroszország elleni nyugati szankciók miatti munkanélküliségtől tartó emberek már a tartalékosok behívása előtt is tízezer számra hagyták el hazájukat. És ami a legfontosabb, jórészt a társadalom legaktívabb és legjobban képzett rétegeiből kerülnek ki a menekülők, így hiányuk hosszabb távon is problémákat okozhat.
Elsősorban azok a célországok, ahová az orosz állampolgárok vízum nélkül léphetnek be: a legtöbben, mintegy kétszázezren, Kazahsztánba érkeztek, de jelentős számú orosz költözött az utóbbi hetekben Grúziába, Örményországba és Üzbegisztánba is. Az egykori Szovjetunió határain túl is érzik a nyomást: ugyancsak tízezrek érkeztek Törökországba, Finnországba és a Moszkva fő balkáni szövetségesének számító Szerbiába is. Szerbia különleges helynek számít: miközben a szerbek döntő többsége Vlagyimir Putyinnal szimpatizál, azok az oroszok érkeznek tömegesen a Balkánra, akik nem értenek egyet a Kreml politikájával.
