Prigozsin garázdálkodása mutatja, hogyan éleződik az ellentét a Wagner-csoport és az orosz hadsereg között
Ha következetesek lennének az orosz hatóságok, Jevgenyij Prigozsint, a Wagner-csoport vezetőjét már régen őrizetbe vették volna, hiszen Vlagyimir Putyin Oroszországában jó ideje hosszú börtön jár azoknak, akik „hazugságokat” terjesztenek az orosz hadseregről, vagy megnyilvánulásaikkal „lejáratják” a katonaságot. Prigozsin az utóbbi hetekben azonban szinte mást sem tesz, mint megsérti a törvényt, legutóbbi nyilatkozatában – még ha egy kicsit körmönfontan is – azt állította, ha a hadsereg egyedül, a Wagner segítsége nélkül harcolna Ukrajnában, biztos lenne a súlyos vereség.
Vlagyimir Putyin és Jevgenyij Prigozsin 2010-ben © AFP / Sputnik / Alexey Druzhinin
„A Wagner-csoport katonái és parancsnokai valóban a leginkább harcképes fegyverforgatók. Ez nem jelenti azt, hogy a többi egységnél szolgáló tisztek butábbak, a katonák pedig gyávábbak lennének. A különbség oka az, hogy a Wagner-csoportnál nem ölik ki a parancsnokokból a kezdeményezést és tisztelik a katonák bátorságát, s így azok képesek kivívni a legnagyszerűbb győzelmeket is. Ha ez a struktúra nem létezne, az egyenes utat jelentene a tragédia, azaz a teljes vereség felé” – írta legutóbbi Telegram-bejegyzésében Prigozsin, egyértelműen az általa alkalmatlannak tartott orosz hadseregre utalva.
Árulás vagy tehetetlenség
Az orosz államfő bizalmasának számító, az elnök jóváhagyásával és céljainak megfelelően működő magánhadsereget működtető – és egyébként a szovjet időkben elkövetett erőszakos bűncselekmények miatt börtönviselt – Prigozsin az után szólalt meg újra, hogy kiderült: a hadsereg elvágta a Wagner-csoport és a vezérkar közötti forródrótot, és érvénytelenítette Prigozsin személyes képviselőjének azon engedélyét, amellyel bármikor beléphetett az Ukrajnában harcoló orosz katonaság főhadiszállására.
„Már csak a médiumokon keresztül kérhetek muníciót, és ezt fogom tenni” – mondta, majd megismételte, ha a vezérkar nem ad lőszert a zsoldoshadseregnek és nem biztosítja a Wagner-csoport szárnyait, akkor kudarcba fullad a Bahmut környéki orosz offenzíva.
Prigozsin szerint az egyre súlyosabb lőszerhiány mögött két ok húzódhat. Az egyik az Oroszországot mindig is jellemző bürokrácia, de szerinte az is előfordulhat, hogy az ellátást szándékosan akadályozzák azok, akik az ukrajnai orosz invázió kudarcát a „zenészek” nyakába akarják varrni. „Ez pedig árulás” – közölte a Wagner-főnök, s ezért a mondatért alighanem ugyancsak börtön járna, ha azt nem Prigozsin mondja.
A PMC Wagner Központ bejárata Szentpéterváron 2022. november 4-én. © AFP / Olga Maltseva
Csak egy példa arra, hogy az átlagemberek esetében jól működik a cenzúra: miután egy harmadikos orosz kislány a napokban egy olyan rajzot adott át tanárának, amelyben az Ukrajnával való megbékélést szorgalmazta, elővették a gyermeket egyedül nevelő apát és közölték vele: évekre börtönbe csukják, lánya pedig mehet az árvaházba.
Egyelőre nem világos, mi állhat a valóban súlyosnak tűnő hadiellátási gondok mögött. Az eddig is ismert volt, hogy az Ukrajnába tavaly február 24-én betörő orosz hadsereg az első naptól súlyos logisztikai nehézségekkel küszködött. Ezek valószínűleg egyre súlyosabbak, az ukrán tüzérség ugyanis egyre több olyan eszközzel – HIMARS-rakétákkal, illetve „okoslőszereket” használó ágyúkkal – rendelkezik, amelyek nagy mélységben képesek megsemmisíteni az ellenséges erők raktárait. Így a fronttól még messzebb – sokszor több mint száz kilométerre – kell tárolni a készleteket, ezért azok frontra szállítása nehezebbé és veszélyesebbé válik.
Hallgató hatalom
Az viszont újdonság, hogy Putyin és a vezérkar nemigen szólal meg. Az orosz államfőt és a hadsereget eddig senki nem merte élesen kritizálni, s hogy Prigozsin egyelőre következmények nélkül alázhatja a hadsereget, arra utal, hogy a Kreml valamiért nem akarja, illetve nem meri leállítani a bírálatokat.
Több elemző véli úgy, hogy Putyin kezéből kezd kicsúszni az ellenőrzés és már nem önállóan hozza meg döntéseit, hanem kénytelen figyelembe venni a közvetlen környezetében kialakult erőviszonyokat. Moszkvai források szerint viszont nő a „héja tábor” ereje, amelynek tagjai Prigozsinhoz hasonlóan erélytelennek és határozatlannak tartják a hivatalos hadsereget.
Putyin korábban egyértelműen a hadseregre támaszkodott, amit az is mutat, hogy a közelmúltban Valerij Geraszimov tábornokot, a hadsereg vezérkari főnökét bízta meg az ukrajnai hadműveletek közvetlen irányításával, miután korábbi jelöltjei rendre képtelennek bizonyultak a kitűzött célok elérésére. Viszont az is igaz, hogy ahogy múlik az idő, úgy lesz egyre népszerűtlenebb a katonák és a tisztek körében Szergej Sojgu védelmi miniszter: egyre többször hangzik el, hogy Sojgunak nincs valódi katonai tapasztalata, s az sem sokat segített rajta, hogy miközben Prigozsin valóban rendre a harcok sújtotta Bahmut környékéről jelentkezik be, Sojgu legutóbbi frontlátogatásán is csak az ágyúdörgéstől biztos távolban lévő, májusban elfoglalt Mariupolig merészkedett el.
Egyelőre megjósolhatatlan, meddig engedik szabadon „garázdálkodni” Prigozsint, a zsoldosvezér sorsa minden bizonnyal nagyban függ attól, képes lesz-e folytatni a lassú előretörést. Azt sem tudni, hogy mi áll Prigozsin aktivitása mögött. Politikai babérokra állítólag nem tör. Közben azért az is igaz, hogy valószínűleg a wagneresek viszonylagos sikere inkább azzal magyarázható, hogy a börtönökből jelentős, könnyedén beáldozható emberutánpótláshoz jutott, s így elég katonája van ahhoz, hogy folyamatos, egymás utáni hullámokban támadja az ukrán állásokat, és így kifárassza az ukrán védőket.
