Petőfi Sándor tényleg popsztár volt?
Petőfi Sándor "szűzföldet szántott fel, előtte nem is volt igazából népszerű magyar költészet, olyan volt, mint amikor az emberek először meghallották a Beatlest" - így beszélt lapunknak Háy János író a költőről.
Arató László magyartanár Petőfi rendkívüli sokszínűségére hívta fel a figyelmet: "elképesztő humora volt, mestere a halott metaforák felélesztésének", de azt is hozzátette, Petőfi ismertségéhez hozzájárul az is, hogy március 15-e nem képzelhető el ünnepi műsor nélkül, amiben a költő kihagyhatatlan.
Fónagy Zoltán történész, az ELTE docense is megerősítette mindezt, de hozzátette, Petőfi és társai olyan profin használták a korabeli médiát, hogy bár az 1848 márciusi eseményekben a pozsonyi országgyűlésnek, illetve a Bécsben küzdő professzionális politikusoknak sokkal nagyobb szerepük volt, mint a 15-i budapesti eseményeknek, a márciusi ifjak jórészt „ellopták a show-t” ezektől.
Nyolc évet alkotott, de így is teljes az életmű
Háy János Petőfit a Kik vagytok ti? című „újraélesztő” könyvében nevezte a „korszak popzenészének, celebritásának”. A költő-író szerint a 19. századi kollégája írt először azon a nyelven, amit valójában mi is beszélünk, az ő nyelve az a nyelv, amihez ma is vissza tudunk nyúlni. Hosszasan sorolta interjúnkban Háy, milyen korszerű költő volt Petőfi, aki összesen 7-8 évet alkotott, de ezalatt foglalkozott istennel, halállal, egyszerre volt szerelmes, közéleti, gondolati költő (gondoljunk a Felhők-ciklusra), és egyszerre volt humoros, játékos.
De Háy úgy véli, nagyon fontos Petőfi népszerűségében, hogy egy olyan korszakban születetett az életműve, amikor az akkor modernnek számító nemzeti identitás alapjai kialakultak, ő pedig ennek a gondolatnak a szócsöve és egyben ikonikus alakja is lett.
A zseniális költői életmű ellenére, költészeten kívül kell keresni a népszerűsége okait
„Március 15-e nem elképzelhető ünnepi műsor Petőfi nélkül. A magyar iskolákban, sőt már az óvodákban is, így vagy úgy, mindig volt és van ilyen műsor, ez egyszerűen „technikai tény”. Ez nyilván hozzájárul a költő ismertségéhez, népszerűségéhez. A Nemzeti dalt minden gyerek ismeri. És azt is, hogy ő volt a forradalom egyik szimbolikus vezéralakja, aki később elesik a szabadságharcban. A mártír szerep nyilván egy romantikus, csodálható szerep. A mítoszt építik továbbá a versek jövendölései a korai halálról, a végső harc látomásának megfestése” – mondta Arató László magyartanár, aki azt is kiemelte, hogy a költő rendkívül tudatosan használta az irodalom gépezetét, fontosnak tartotta saját imidzsének formálását, „ő volt az első a magyar irodalomban, aki zseniálisan élt a PR-eszközeivel”.
Arató hosszasan sorolta a magyar iskola, a tantervek Petőfi-képeit, de úgy foglalta össze, hogy „Petőfi iskolai népszerűsége ma nem túl erős, mindig küzdeni kell, megmutatni, hogy a közhely mögött ott vannak az igazi tartalmak, az igazi tehetség”.
Jókor, jó helyen
Fónagy Zoltán történész szerint, bár költőnek is zseniális volt Petőfi, az is fontos a népszerűségében, hogy akkor képviselt valamit, amikor az éppen időszerű volt. „Petőfi nem politológiai tanulmányok után érzett rá a kor aktuális teendőire, igényeire, hanem valahogy ösztönösen, hiszen nemhogy politikai tanulmányai nem voltak, de egy befejezett gimnáziumig nem jutott el” – magyarázta.
A korszellemet – „a haza és haladás”, a nemzet és a liberalizmus eszméjét - fogalmazta meg Fónagy szerint egy viszonylag széles kör számára érthető módon. Ellentétben a hasonló tartalmat leíró Széchenyi 1830-as években írt, az akkori és a mai olvasó számára is bonyolult nyelvezetű köteteivel (Hitel, Világ, Stádium) Petőfi olvasmányosan adta át ezeket a gondolatokat.
Hasonló példaként említette a történész, hogy például a 12 pont, a márciusi forradalom programja, amit mindenki ismer valójában az 1847-ben keletkezett ellenzéki nyilatkozatnak, az Ellenzéki Párt programjának a jelszószerű összefoglalása. „Mivel egy 30 oldalas pártprogramot kevesen olvasnak el, Irinyi József pontokba szedi azt, Petőfi pedig tulajdonképpen a Nemzeti Dalban foglalja össze az esszenciáját.” Azaz – ahogy Arató is mondta - kiváló kommunikációs és PR-szakembernek tekinthetjük.
Politikusnak és katonának nem való
Politikai ambíciói Petőfinek, Fónagy szerint - a forradalom utáni 2-3 hónapot leszámítva – nemigen voltak, ő „valószínűleg többre tartotta azt, hogy a kultúra révén érjen el hatást”. Katonai „karrierjében is” ez magyarázhatja, hogy az tele volt konfliktussal. (Ő volt az egyetlen, akinek sikerült a hadügyminisztérium három vezetőjével is összeveszni, az egyik hadügyminisztert egyszerűen lemarházta – erről Hermann Róbert történész beszélt lapunknak.)
Fónagy hozzátette, hogy Petőfi „önérzete, ami a költői elismertségéből és a március 15-én szerzett népszerűségéből táplálkozott, nem engedte, hogy ő csak egy fogaskerék legyen a gépezetben”. Ennek ellenére viszonylag hosszú időt tudott a honvédség kötelékében eltölteni, ez Bem József tábornoknak volt köszönhető, aki felismerte Petőfiben a rokon lelket, és annyira megkedvelte őt, hogy lehetőséget adott neki: úgy kerülhessen be a rendszerbe, hogy mégis önmaga maradhasson.
Mindenki költője
Háy János szerint a nagy költészet varázsa, hogy mindenki úgy gondolja, az ő gondolatait fejezi ki, hiszen mindenfelől értelmezhető és mindenfelől megtalálható az értelmezése. Petőfiről a már idézett kötetében ezt így írta meg évekkel ezelőtt:
„Ha születése, mondjuk, kétszázadik évfordulójáról megemlékezik a magyar parlament, mindenki meghatottan fog felállni, de belül mindenki mást és mást gondol. Veletek végezne először, ti röghöz kötött, konzervatív csürhe, gondolnák a liberálisok. Ti kerülnétek a pallosa alá, ti, internacionalista hazaárulók, a nép nevében, s a nép mégiscsak mi vagyunk, gondolnák a konzervatív párt képviselői. Ne aggódj, Sanci, mondanák a szélsőjobbosok, visszafoglaljuk, nem lesz egy nemzetnek két, vagy fene tudja hány hazája, pláne ha abból az egyik Románia. Csak a szélsőbalos képviselő nem gondolna effélét, egyedül van a parlamentben, s meg van róla győződve, hogy valójában ő maga Petőfi Sándor”.
