Peking Covid-politikáját tesztelik a tiltakozók, akármennyire igyekszik megfélemlíteni őket a rendszer
Lecsengeni tűnik a múlt hétvégén, elsősorban a zéró-Covid politika miatt kezdődött tüntetéshullám Kína-szerte. Sajtóbeszámolók szerint a hatóságok gondoskodtak arról, hogy már hétfőn se vonuljon tömeg a nagyvárosok utcáira, keddre pedig minden lecsendesült Pekingben, Sanghajban, Nancsingban és a korábbi demonstrációk helyszínein.
A rendőrség nem csak fizikailag – lezárásokkal vagy nagyobb jelenléttel a gyülekezési pontokon – akadályozta az újabb megmozdulásokat, hanem megfélemlítéssel is. Mind többeket állítanak meg az utcán, hogy ellenőrizzék, nincsenek-e a rendszerre nézve kompromittáló felvételek vagy tiltott alkalmazások a telefonjukon. Emellett a nyugati médiumoknak több tüntető is arról számolt be, hogy telefonhívást kaptak rendőröktől, aki pedig nem vette fel a telefonját, azt személyesen látogatták meg, és figyelmeztették: ha valóban részt vett a demonstráción, akkor illegális gyülekezésnek volt részese. Másokat behívattak az őrsre, hogy írásban tegyenek vallomást arról, hol voltak a tüntetések estéin. „Mindannyian kétségbeesetten törölgetjük a csetüzeneteinket” – nyilatkozta egy pekingi demonstráló.
Az nem teljesen világos, hogy a rendőrség hogyan tudta azonosítani a több ezer fős tüntetések résztvevőit, de közismert tény, hogy Kínában az elmúlt évtizetben jelentős high tech megfigyelőhálózatot állítottak fel, amely a telefonok helyzetének meghatározásától az arcfelismerésig sok mindenre képes. Ez jelentősen megnehezíti az újabb tüntetések szervezését is.
Évtizedek óta nem volt példa ilyesmire
A tüntetések, tiltakozó akciók nem ritkák Kínában, de általában nem olyan széles körűek, mint az elmúlt hétvégén tapasztaltak voltak. Rendszerint a kiváltó okuk és az arra adott tömegválasz is helyi vagy regionális szintű. Ez alkalommal azonban országos megmozdulások zajlottak legalább 16 helyszínen, köztük olyan neves oktatási intézményekben, mint a Pekingi és a Csinghua Egyetem.
A tüntetések közvetlen kiváltó oka egy csütörtöki tűzeset volt a hszingcsiangi Ürümcsiben, amely legalább tíz ember életét követelte. A város a koronavírus-fertőzés jelenléte miatt több mint három hónapja zárlat alatt van, az ott élők nem hagyhatják el a régiót, sokakat pedig házi karanténra köteleztek. A tűzben a szemtanúk szerint azért haltak meg ilyen sokan, mert a tűzoltók a lezárások miatt nem jutottak el elég gyorsan a bajba jutottakhoz, azok pedig nem tudták elhagyni az épületet. Bár a kormány tagadja, hogy erről lenne szó, ürümcsi tisztviselők még pénteken szokatlan módon bocsánatot kértek, és ígéretet tettek arra, hogy a korlátozások fokozatos megszüntetésével „helyreállítják a rendet”. Ez azonban már nem volt elég azok megnyugtatásához, akik megelégelték a koronavírus-járvány terjedésével szemben lassan három éve alkalmazott zéró tolerancia súlyos emberi és gazdasági hatásait.
Az elégedetlenségük azonban túlmutat ezen. A demonstrációkon sokan demokráciát, jogállamot, sajtószabadságot követeltek, és a Kínai Kommunista Pártot, valamint annak pozíciójában nemrég megerősített vezetőjét, Hszi Csin-pinget kritizálták. Mi több, lemondásra szólították fel. Ez rendkívüli bátorságra vall: aki így tesz, akár több éves börtönbüntetést kockáztat.
Hszi Csin-ping! – kiabálta mégis egy tüntető a szombati sanghaji demonstráción, mire a tömeg így felelt: mondjon le!
Az eseményeken többen Kína zászlaját lengették és a himnuszát, valamint az Internacionálét énekelték – mindkettő felkelésre, cselekvésre szólít. Utóbbit a Tienanmen téren gyülekező diákok is gyakran énekelték az utolsó nagy kínai tüntetések alkalmával 1989-ben, mielőtt az államhatalom leverte volna a mozgalmukat. Sokan a szólásszabadság hiányát és a cenzúrát szimbolizáló üres fehér papírlapokat tartottak a magasba, szavak nélkül kifejezve a tiltakozásukat.
Nyugati beszámolók szerint a rendőrség az első alkalommal leginkább csak felügyelte az egyébként békés tüntetőket, később már agresszívabban lépett fel. Sanghajban vasárnap este összetűztek a demonstrálók és a hatóságok, többeket megvertek és elvittek. Köztük a BBC helyszíni tudósítóját, Edward Lawrence-t, akit őrizetbe vettek, előállítottak és csak órákkal később engedtek szabadon. A kínai külügyminisztérium hétfőn elismerte, hogy Lawrence-szel szemben intézkedtek a rendőrök, és azt állították, a férfi nem mondta, hogy újságíró, mielőtt elvitték a helyszínről.
Elég a zéró-Covidból
Mostanra a világ jelentős gazdaságai közül egyedül Kínában vannak továbbra is jelentős lezárások a koronavírus-járvány terjedése miatt. Ez meglátszik a mutatókon is: a lakosság fogyasztása és a beruházások visszaestek, az ingatlanszektor is gyengélkedik.
De nem csak a gazdaságban okoz nehézségeket, hogy a kínai vezetés nem enged a zéró toleranciából, s ahol felüti a fejét a fertőzés, azonnal megkezdik a tömeges tesztelést és a karanténozást: az emberek nehezen viselik a hosszú bezártságot és a bizonytalanságot. És bár hivatalosan a Covid halálos áldozatainak száma nem éri el az 5300-at, sokan amiatt vesztették életüket az éppen Kínából kiindult pandémia alatt, mert tudtak megfelelően táplálkozni, vagy éppen kapták meg a szükséges orvosi ellátást.
Mindezek miatt elszórtan már korábban is tiltakoztak az országban, az utóbbi hónapokban egyre több ilyen esetről lehetett hallani. Októberben egyre több kínai város nyilvános vécéinek falán tűntek fel a szigorú szabályok ellen szóló feliratok, amelyeket egy korábbi tiltakozó akció inspirált: egy férfi két molinót függesztett ki egy forgalmas pekingi hídra. „Nem akarunk Covid-tesztet, enni akarunk. Nem akarunk korlátozásokat, szabadságot akarunk. Nem akarunk hazugságokat, méltóságok akarunk. Nem akarunk kulturális forradalmat, reformot akarunk. Nem akarunk vezetőket, szavazást akarunk. Ha nem vagyunk rabszolgák, polgárok lehetünk.” A másik szövege arra hívta fel az embereket, hogy sztrájkoljanak a munkahelyükön és az iskolájukban, és mozdítsák el Hszi Csin-pinget, a „diktátort és nemzetárulót”.
Novemberben Kantonban kezdődtek lázongások a lezárások ellen: az emberek megtagadták a karantént és kordonokat döntöttek le. Ezzel nagyjából egy időben a csengcsoui Apple-termékeket gyártó Foxconn-üzemben robbantak ki tüntetések, a szigorú járványügyi lezárások közepette tiltakozó munkások a biztonsági személyzettel is összecsaptak. Aztán következett az ürümcsi tűz és a tüntetések.
Nem látszik a kiút
Hszi Csin-ping október végi újraválasztásakor világossá tette, hogy nem lesz enyhítés a zéró-Covid politikában, amellyel mindeddig viszonylag nagy sikerrel nyomták el a fertőzés terjedését – bármi áron. Ezzel azonban a saját csapdájukba estek, mert jelenleg a lakosság csak nagyon kis részének van természetes immunitása a fertőzéssel szemben, az átoltottság sem elég nagy, és a kínai fejlesztésű vakcinák (mRNS-vakcinák nem elérhetők az országban) pedig nem bizonyulnak kellően hatásosnak. Az idősek átoltottsága ráadásul különösen alacsony, ezért az egészségügyi kormányzat kedden oltási kampányt jelentett be, amely a 80 év fölöttieket célozza. A hivatalos adatok szerint ennek a korosztálynak csak a 76,6 százaléka kapott két adagot a vakcinából, hármat pedig 65,8 százalék.
Szakértők szerint azonban a közeljövőben még több, nagyobb kiterjedésű és szigorúbb lezárásra lehet majd számítani az országban, ahol az utóbbi napokban rekordokat döntögetett az új fertőzések száma. Ha ugyanis a kórokozót szabadjára engednék, az egészségügyi rendszer – amelyet az elmúlt három évben nem elsősorban a vírus okozta betegség kezelésére, hanem a tömeges tesztelésre és a fertőzöttek karanténozására készítettek fel – rövidesen összeroppanna, és megugrana a járvány áldozatainak száma. Az Airfinity nevű egészségügyi elemzőcég kétmillióra becsülte azoknak a számát, akiknek az élete veszélybe kerülne, ha a kínai vezetés szabadon engedné a fertőzést.
Az egészségügyi szakemberek tehát egyetértenek abban, hogy a zéró-Covid politika hosszú távon fenntarthatlan. Kérdés, hogy Hsziéknek van-e stratégiájuk a feladására vagy akad-e majd olyan erő, amely rákényszeríti őket erre.
