Ön öngondoskodó szülő vagy elhanyagolja magát?
A tudatosságunk a sajátunk mellett a családunk szükségleteiről és igényeiről is szól. Gondoljunk bele: csak akkor tudjuk jól betölteni gondoskodó szülői szerepünket és teljesíteni számos és nem opcionális kötelezettségünket, ha megfelelő pszichikai és fizikai állapotban vagyunk.
Öngondoskodó üzemmódban hatékonyabbak vagyunk, sokkal jobban tudjuk kezelni a stresszt, növekszik a mentális rugalmasságunk és a megküzdőképességünk, mérsékeljük a kiégés esélyét – mutatják a kutatások, köztük a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tavalyi vizsgálata. Ez a személyes jóllétünkön túl azért is fontos, mert csökkenthetjük annak az esélyét, hogy az önelhanyagolás okozta frusztrációnkat a társunkon vagy a gyerekeinken vezessük le.
Érzi a helyzet súlyát a kétkisgyermekes Zoltán is, akinek komoly kihívás egyszerre jelen lennie a családjában és közben sikeresen vinni a saját digitális ügynökségét is. „Nem szerettem volna a szüleim mintázatai szerint megélni az apaságot, vagyis szeretnék többet és stresszmentesebben jelen lenni a saját családomban, miközben az egzisztenciális szempontokra is figyelnem kell. Mindez pedig szinte állandó feszültségforrás számomra” – avatott be a kreatív szakember.
Ugyanakkor úgy látja, hogy ezeket az állapotokat anyaként és apaként is kezelnünk kell. Fontos lépés a helyzet tudatosítása és elfogadása, majd a stresszt kiváltó tényezők mérséklése vagy akár megszüntetése is. „Szülőként is sokféle élethelyzetben lehetünk, hiszen nem érhető el mindannyiunk számára nagyszülői segítség vagy bébiszitter, ezért nagyon alaposan tisztában kell lennünk a helyzetünkkel, a szükségleteinkkel és a változtatási lehetőségeinkkel is” – mondja Zoltán.
Számára az öngondoskodás egyik legfontosabb eleme a sport, hiszen akkor a fókusz automatikusan megváltozik, és ez megvédi az esetleg megjelenő, kezelhetetlen érzésektől és gondolatoktól is. Családos emberként úgy látja, csak a társunkkal radikális együttműködésben lehet bevezetni vagy megtartani a szülői öngondoskodást. Szerinte „nagyon tudatosan és a másik fél igényeit is szem előtt tartva kell meghatározni a feladatokat, beosztani a pihenőidőt, minden korábbinál jobban egymásra kell hangolódnunk, mert csak együtt megy.”
