Ön is „kiégett” már ebben az évben? – Mindent a burnout-szindrómáról
Mit nevezünk kiégésnek?
Kezdetben önsegítő közösségek tagjainál, krízisintervenciós központok munkatársainál, egészségügyi és szociális intézmények dolgozóinál figyelték meg, azonban mára már minden foglalkozás esetében előfordulhat, a kutatások alapján azonban a humán szolgáltatások területén dolgozók körében nagyobb a veszélye.
Hogyan alakul ki?
Megjelenésében és kialakulásában szerepet játszhat az elismerés hiánya, mely nem csupán az anyagi jellegű juttatások, de az erkölcsi elismerés elmaradására is vonatkozik. A túlságosan hosszú munkaidő, az extra igénybevétel melletti nagy felelősség ugyancsak kockázati tényező.
Különösen veszélyben vannak azok, aki egyedül dolgoznak, hiszen nincs lehetőségük szakmai tapasztalatcserére, és nem kapnak visszajelzést tevékenységükről. Oka lehet még a vezetőség segítő-motiváló jelenlétének hiánya, a karrierépítési lehetőségek korlátozottsága, de az adminisztratív terhek nagy aránya az effektív munkához képest szintén probléma forrása lehet.
A burnout-szindróma folyamata
A kiégés jól elkülöníthető szakaszokra osztható. Kezdetben az illető túláradó lelkesedéssel veti bele magát a munkába, intenzíven, a dolgokat mélyen átélve, a saját személyiségét legfőbb munkaeszközként használva végzi a munkáját. A probléma kezdetét jelzi, amikor a lelkesedés, a tűz, a teljesítmény csökkenésnek indul, és mivel nem érkeznek újabb, inspiráló visszajelzések, alábbhagy az érdeklődés a munkatársak és a feladatok iránt is. A következő stádiumban a kezdeti elvárások és az idealizált elképzelések konfliktusba kerülnek a valósággal, ami frusztrációt szül.
Hiába tesz még nagyobb erőfeszítéseket az érintett, mindeközben a személyes szükségleteiről egyre inkább megfeledkezik. Magánélete rovására a munkája kerül a középpontba, egyre többet foglalkozik a feladataival, ugyanakkor a teljesítménye egyre kevésbé hatékony. Romlanak a társas kapcsolatai, és maga sem veszi észre, de kollégái, ügyfelei felé sem képes már megfelelő empátiával fordulni.
A kiégési szindróma utolsó fázisára a közöny jellemző: a munkavállaló magába fordul, visszahúzódik, feladatait sematikusan végzi, társas kapcsolatait felfüggeszti.
A megelőzés fontossága: mit tehetünk a mindennapokban?
A kiégés egyik legfőbb okozója a munkahelyi stressz, de ahogy fent is leírtuk, a tünetegyüttes a munkahelyi alulteljesítés és motiválatlanság után a társas kapcsolatainkat és teljes személyiségünket rosszul érintheti.
Akár a munkával, akár a párkapcsolattal vagy a családi élettel van gond, a megoldáshoz vezető első lépés az, ha kiszállunk a mindennapi mókuskerékből, és valami olyat csinálunk, amit egyébként nem szoktunk. Munka esetében egy hosszabb szabadság, de akár munkahelyváltás is megfontolandó lehet. Ha a párkapcsolatunkban vagy a családi életünkben érezzük a kiégés jeleit, akkor egy nyaralás, utazás, pár közös élmény csodákra képes. Fontos azonban, hogy a visszatérés után ne süppedjünk vissza a szürke hétköznapokba!
A munkahelyünkön törekedjünk arra, hogy minden esetben annyi feladatot vállaljunk el, amennyit valóban képesek vagyunk egyenletes színvonalon elvégezni. Ha úgy érezzük, hogy elborítanak a teendők, kérjünk segítséget, kezdeményezzünk beszélgetéseket, alakítsunk ki új rutinokat azokra az időszakokra, amikor fokozottabb a megterhelés.
A kiégés megelőzésében a munkáltatónak is fontos szerepe van, hiszen ő az, aki kiosztja, rendszerezi a feladatokat, figyeli a munkafolyamatot, és ha kell, akkor beavatkozik. Fontos, hogy egyértelműen kommunikáljon, és ha a munkavállalók jól teljesítenek, akkor azt ismerje el.
A burnout tünetei könnyen azonosíthatók, akár önmagunk számára is. Ha érzékeljük a tüneteket, akkor ne féljünk segítséget kérni: így a problémát még időben, a folyamat elején kézben tudjuk tartani. Legyenek mindig apróbb programjaink, amik feltöltenek, ne legyen minden nap ugyanolyan. Ha rendszeresen szánunk időt magunkra, és arra, hogy olyasmit csináljunk, ami tényleg kikapcsol, akkor a kiégés megelőzhető.
