Olyan gázbőség van Európában, amilyenhez fogható csak egyszer volt az elmúlt évtizedben
Az orosz-ukrán háború előtti szintre esett vissza a gáz ára szerdán az Európában irányadó holland tőzsdén. Egy megawattórányi fűtőanyagért 65 eurót kértek – hasonlóan alacsony szinten tavaly január végén mozgott az ár, 2022. január 20-án 64,8 euróba került ugyanez a mennyiség, egy nappal korábban pedig 62,2-be.
Mindez a szokatlanul enyhe európai tél, a visszafogott ipari fogyasztás és a háborús ellátáskockázatok miatt rohamtempóban feltöltött tárolók miatt történt. A betárolás, mint hogy a meleg időjárás miatt a lakosság sem fűtött annyit, elképesztően sikeres volt. Az EU és Nagy-Britannia együttes elspájzolt gázmennyisége 9 terawattórányival nőtt tavaly december 23. és idén január 2. között, miközben az előző évtizedben ilyenkor átlagosan 26 terawattórányi csökkenés volt megfigyelhető. A betárolt összmennyiség a Reuters szerint így most 30 százalékkal – 218 terawattórányival – több, mint a megelőző tíz év ugyanerre az időszakra számolt átlaga.
A predikciók szerint ráadásul a betárolási időszak kezdetéig – ez április elseje – 562 terawattóra környékére apadnak csak le a gázkészletek (435 és 743 terawattóra közti szórással), ami a második legmagasabb tél végi készletszintet jelentené 2013 óta. Az évtizedes átlag 345, az elmúlt tíz év legmagasabbja pedig a 2019/20 telének végén megmaradt 609 terawattóra volt. Az EU és Nagy-Britannia teljes tárolókapacitása 1129 terawattórányi, százalékban számolva a valószínűsített tél végi telítettség tehát 50 százalékos lesz, 39–66 százalék közötti szórással.
A gáz alacsonyabb árazásával (ami még így is jóval a 2021 őszét megelőző időszak szintje fölött van) a kereskedők a fogyasztás felpörgetésére játszottak. Az áresés olyan mértékű volt, hogy az EnergyScan elemzése szerint megközelítette azt a szintet, amikor már jobban megéri gáz felhasználásával termelni az áramot a szénégetéssel szemben. Ilyesmiről az elmúlt évben álmodni sem lehetett.
Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy sem a viszonylagos alacsony szinten stagnálással, sem további árcsökkenéssel nem számolhatunk. Csütörtökön már megállt az árcsúszdázás, napközben megint drágulni kezdett az áru (a cikk írásakor 68 eurón áll), a Bloomberg szerint azért, mert a kereskedők meggondolták magukat, és a szokatlanul meleg téli időjárás helyett a kockázatokra és a kínálat várható beszűkülésére fókuszálva kezdték el árazni a terméket.
Hogy ez a beszűkülés mennyire reális, azt most nehéz megmondani. A kockázatot nagyban növeli, hogy az Európába irányuló orosz vezetékes gázszállítások továbbra is nagyon korlátozottak – az Északi Áramlat felrobbant, a Jamalt Oroszország állította le, most csak a hozzánk Szerbia felől befutó Török (Balkáni) Áramlaton jön a kontinensre a Gazprom-termékből.
Bezzeg az LNG-szállítmányok nemcsak a Közel-Keletről és az USA-ból, de Oroszországból is özönlenek Európába, ráadásul december végén Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes már arról beszélt, hogy Oroszország kész újraindítani a Jamalon a tavaly tavasszal leállított európai irányú szállításokat, mivel „Európában továbbra is gázhiány van." Európában, mint fentebb írtuk, hiány egyértelműen nincs, bőség ellenben van, Novak nyilatkozatát nehéz másként értelmezni, mint úgy, hogy Oroszország a lecsökkent árak miatt most már valóban kezdi megérezni az európai kuncsaftok elvesztését.
Amíg rekordáron szállítottak a háború kitörése után is megmaradt ügyfeleknek, addig nem ez volt a helyzet, sőt keménykedtek a kontinenssel. Visszatérő szólamuk volt az is, hogy nincs szükségük Európára, mert Ázsiának is el tudják adni a gázukat. Szakértők már akkor is azt mondták, hogy ez sántít, mert a vezetékes gázszállítás a hajóshoz képest sokkal gyorsabb és olcsóbb, Kelet felé sokkal kevesebb cső épült ki az európai irányú csövekhez képest, és ha az oroszok ott akarják eladni a gázukat, akkor Ázsia már bejáratott ellátóihoz képest olcsóbban kell kínálniuk a fűtőanyagot, hogy új ügyfeleket tudjanak szerezni. Szóval, Novak év végi nyilatkozata, illetve annak valódi jelentése alapján úgy tűnhet, csak Európán múlik, lesz-e gázszűke vagy sem, mert Európa döntheti el, akar-e ismét gázt fogadni a Jamalon.
De még mindig nem értünk a kockázati tényezők végére, hiszen a globális LNG-ellátókapacitások még nem érték utol a tavaly berobbant európai vásárlói igényeket. Most azért tudott a kontinens bevásárolni, mert Kína még mindig nem jött vissza a Covid miatt lecsökkentett felhasználásából, így több cseppfolyós gáz maradt a piacon. Csakhogy Kína, mint ismert, a lakossági lázadozásra reagálva nemrég felszámolta a zéró-Covid-politikáját. Ennek a kimenetele egyelőre nem megjósolható – alapból az ipari termelés, tehát a gázfogyasztás és -vásárlás felpörgésének kellene következnie, de gyakorlatilag az újranyitás pillanatában azonnal elszabadult náluk a koronavírus, a lakosság jelentős része, különösen a legveszélyeztetettebb, idős korosztály oltatlan, és helyszíni beszámolók szerint a krematóriumok, temetkezési vállalkozások már december közepén nem bírták az iramot. Innen nézve egy újabb zárás is benne van a pakliban.
Európa mindeközben egyelőre egyszerre szörnyülködik a klímaváltozás miatt elfogyó télen, és várja bizakodva a következő rezsiszámlákat, amelyek bizonnyal alacsonyak lesznek – amint a kereskedők túladnak a korábban, még drágán vett portékájukon. A kontinens lakosai mellett az államok is egy kicsit megkönnyebbülhetnek: tavaly mindenütt rezsicsökkentésbe kezdtek a kormányok, és a lecsökkent gázárak miatt hamarosan, legalábbis átmenetileg, kevesebbet kell majd költeniük a rezsicsökkentés fenntartására.
Magyarországra egyelőre ez biztosan nem lesz jellemző, mivel a hosszú távú orosz gázszerződésünk árazása, bár a holland tőzsdei árakhoz van kötve, az ottani fejleményeket csak mintegy két hónappal elcsúsztatva követi. Ami azt jelenti, hogy a mostani áresés majd a márciusi gazpromos számlán mutatkozik meg. De azért addig is csökkenő kiadások várhatók, hiszen a tavaly augusztusi, extrém drágulás után szinte folyamatosan csak esett az energiahordozó hollandiai ára. A két hónapos csúsztatással számolva nekünk január elején a november eleji holland ár az irányadó – ez (a még mindig nagyon magas) 125 euró per megawattóra volt.
Az augusztusi extrém árcsúcs azt jelenti, hogy mi októberben fizettünk iszonyatosan sokat a gázért – pont, amikor a betárolás pörgetése miatt kiugró mennyiséget vételeztünk a Gazpromtól. Ez 481 millió köbmétert jelentett, amiért 1,2 milliárd eurót kértek tőlünk az oroszok – 8 százalékkal magasabb áron számították nekünk a gáz megawattóráját, mint a holland tőzsde két hónappal korábbi átlagárszintje. A Népszava úgy számolt, ebben a hónapban a rezsicsökkentett ár húszszorosáért tudtuk megvenni a Gazprom termékét.
