Ókovács Szilveszter: Nyugodjunk meg, nem az Index, a HVG vagy a Magyar Narancs dönti el, ki az Opera igazgatója
Hosszas ventilálásra biztosított lehetőséget Ókovács Szilveszternek a Mandiner, nagyjából párhuzamosan azzal, hogy az Index az Operaház társulati ülésén elmondottakból közölt cikket, többek között arról, hogy az igazgató elismerte, hogy olyan darabokat tartottak műsoron, amelyekre nem volt kíváncsi a közönség. Erre ugyan még nem reagálhatott a mandineres interjúban Ókovács, de az Index sok más cikkére kitért.
Az igazgatói pályázatának az ismertetését például azzal az érveléssel bírálta, hogy egyetlen ilyen típusú dokumentumnak sem tesz jót, „ha minden lépését a közvélemény arcába tolják, nem véletlenül nincs szokásban ez a kiteregetés, és eddig a sajtó értő szemérme is segítette az intézmények túlélését az ilyesfajta nehezebb időszakokon.” Ókovács szerint ugyanis csak egy szűk szakmai csoportnak mond valamit, hogy ki vezeti „kvázi hivatalként” az Operaházat – hiszen a széles tömegek azt sem tudják, hogy ki vezeti a bécsi operát vagy a Scalát. Szerinte a sajtó azért tartotta napirenden az igazgatói pályázat ügyét, hogy botrányt okozzon.
Ókovács azt szemérmesen elhallgatja, hogy a pályázata azért váltott ki érdeklődést, mert az azt elbíráló 9 fős szakmai bizottság nem az övét, hanem Kesselyák Gergely és Miklós Erika pályázatát tartotta a legalkalmasabbnak a maximális 9, illetve 6 szavazattal. Csák János kulturális és innovációs miniszter viszont a javaslatot fölülbírálva mégis a mindössze 2 szavazatot szerző Ókovácsot nevezte ki.
Ókovács univerzumában erre is megvan a magyarázat:
amíg a törvényben az van írva, hogy a mindenkori miniszter dönti el, ki az Opera igazgatója, és nem az áll ott, hogy az Index vagy a hvg vagy Magyar Narancs, addig nyugodjunk meg. És fogadjuk el.
„Meglenne pedig a kultúrája a veszteség tudomásul vételének is, ám ők nyilvánvalóan szét akarják verni az OPERÁ-t – ami pedig nem fog sikerülni” – mosta össze a sajtót és a többi pályázót egy nehezen értelmezhető mondatban.
Az interjú egyik leginkább zavarba ejtő mondata azonban mégis az, amelyben azzal büszkélkedik, hogy a pályázatát, mint a dolgait általában, „nem stábokkal, négerekkel” írta, nem várt rasszista árnyalatú szóhasználat ez a magyar kulturális élet egyik, a hatalom jóvoltából meghatározó kulturális szereplőjétől.
Az interjú kitért az Operából távozókra is. Kocsár Balázs főzeneigazgató és Kesselyák Gergely első karmester munkájáról azt mondta: „Kettejük hétéves regnálása az utolsó fél évszázad leghosszabb periódusa, akkor is köszönettel tartozom munkájukért, ha Balázs szerződése a napokban lejár, és ha Gergő neve a pályázatomban már nem szerepelt. (…) Kocsár Balázs vezényel premiert is, Kesselyák Gergely Nabucco-rendezését műsoron tartjuk, de a Hazatérés c. operájának ősbemutatójától sem zárkózunk el, mindketten ötéves vendégdirigensi ajánlatot kapnak újra. Az eljárásom több mint korrekt, ráadásul nem teszek mást, mint végrehajtom a saját pályázatomban leírtakat, ami nemhogy nem tilos, de egyenesen ez a dolgom, erre kaptam felhatalmazást.” Ókovács úgy fogalmazott, az Operán nem fog múlni, hogy szerződést kössenek velük.
