Nézzünk pesszimistán a jövőbe! – A hvg.hu karácsonyi könyvajánlója, második rész
Benedek Ágota: Állva maszturbálok
Első könyvének a borítója rózsaszín WC-papírra emlékeztetett, az Állva maszturbáloké pedig egy xanaxos dobozra. A választás mindkét esetben sokat elmond a borító mögötti tartalomról. A Rumbarumbamm-mal Benedek Ágota többek között végrehajtotta azt a történelmi tettet, hogy a férfiak előjogaként ismert altesti poénokat emancipálta, míg a második könyvének megjelenése arra utalás, hogy a szerző a kötetben sorra veszi szorongásait.
„Szorongás attól, hogy olyan leszel, mint az anyád”; „Szorongás a mammográfiától”, Putyintól, a terhességi teszttől, a túrós csuszától.
Két éve folyamatosan egyik válságból bukfencezünk a másikba, és ha a járvány vagy a háború nem lenne elég ok a feszült idegállapotra, akkor ott van még a klímakatasztrófa, a memóriánkat szétforgácsoló, a lelki békénket konstans felzaklató online jelenlét, az atomizálódó társadalom, a nőkkel szembeni fokozott elvárások (legyél jó anya, egyáltalán: legyél anya, és csinálj karriert), egyszóval
itt volt az ideje már egy könyvnek, amely ennek az egyre általánosabbá váló életérzésnek, a nagybetűs Szorongásnak szenteli minden egyes sorát.
Benedek Ágota pedig az előző kötetéhez hasonlóan ezt is a váratlan, provokatív, olykor gátlástalan humorával teszi, és közben képes a legmélyebb, legfájdalmasabb, legnehezebb élethelyzetekről is a lehető legnagyobb természetességgel írni. Ha valamire, erre a felszabadító könyvre szükségünk van egy ilyen év után. (Cs. H.)
Libri Könyvkiadó, 261 oldal, 4499 forint
Réz Anna: Mardos
Facebook-fal, játszótér, iroda, tükör – megannyi platform és felület, amely táplálja a szégyenérzetünket és a bűntudatunkat, legyen szó akár a testünkről, akár a szülőségünkről, akár a véleményünkről. Honnan ez a hatalom felettünk? Megérthetjük-e mi mozgatja ezeket a hatásokat? És ha tenni akarunk ellene, milyen eszközök vannak a kezünkben? Réz Anna filozófus a témának szentelt könyvében kemény kérdéseket feszeget a könnyed vidámságot sugárzó borító között, de részben a szöveg gördülékenysége, részben a személyes tapasztalatok hozzáférhetősége miatt is egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány a Mardos.
Réz Anna már jó előre tudta, hogy a kötete a másnaposan érzett szégyennel fog kezdődni, és ezzel feltehetően rengeteg olvasójával rögtön megteremti a közös hullámhossz élményét.
És miközben komoly filozófiai eszmefuttatásokba bonyolódik, végig képes fenntartani ezt a fajta figyelmet az olvasóban: hogy neki ehhez köze van, hogy egy vagy több lépéssel közelebb kerül saját maga megértéséhez.
Igen, a szégyenletes botlásain és kínos hülyeségein keresztül. És mások megértéséhez is, hiszen, mint az előszóban írja, a bűntudat és a szégyen is társas érzelem. „Bűntudatot leginkább amiatt érzünk, ahogyan másokkal bánunk, ahogy másokhoz viszonyulunk; a szégyen pedig elválaszthatatlan attól, ahogyan mások látnak minket.” Tökéletes olvasmány az év végi ünnepek alatt, amikor eleve minden elvárás és helyzet adott ahhoz, hogy ezeket az érzéseket megéljük. (V. É.)
Európa Könyvkiadó, 204 oldal, 4399 forint
Szeifert Natália: Örökpanoráma
Száz év falun: Szeifert Natália harmadik regénye nagyívű családregény még akkor is, ha szereplői biológiai értelemben nem mind egy család tagjai. Mozaikcsalád: irodalmi értelemben is az, hiszen a négyszáz oldalon úgy vannak szétszórva ennek a „családnak” a darabkái időben és mindenhogyan máshogyan is, hogy a mozaik csak ezek gondos összegyűjtögetésével áll össze egésszé. Egy képzeletbeli, határmenti kis falu, Szegély a helyszín – ki tudja, melyik határon –, ide érkezik a végül dédnagymamává váló Mariana családjától menekülve, itt épít házat jegyesével a köves, félig-meddig terméketlen talajon, hogy aztán a falu legyen a cselekmény egyik háttérbe vonult főszereplője: ha a születés és a hanyatlás között a virágzás talán ki is marad, akkor is követik az épülő és leomló házak az emberek sorsát – vagy az emberek követik a málladozó falakét.
Egy vidéki „nyugdíjas állást” választó orvos, az évtizedeken át a nagy regényére készülve falura költöző író, az egyházból, mint palástból a misebor foltja, lassan kikopó helyi plébános, a tanár, az iskolás lány és a többiek a hol nagyobb, hol kisebb teret kapó szereplők, az elmúlt évszázad – és a regény nem feltétlenül jó értelemben meghökkentő, egyfajta sci-fibe átmenő utolsó szakaszában a jövő – különböző pontjain, a szigetként működő, az elszigeteltséget hol lehetőségként, hol átokként kínáló faluban. Családi traumák és megküzdési módok, zátonyra futó és példaszerű emberi kapcsolatok, magukkal ragadó sorstörténetek könyve az Örökpanoráma, a kelleténél talán valamivel több mellékszállal. De hát ettől is csak épp olyan, mint az élet: melyik életben nincs a kelleténél több mellékszál? (K. B.)
Kalligram, 415 oldal, 4990 forint
Margaret Atwood: Égető kérdések
Nem hazudtolja meg a címét a világhírű kanadai író legújabb esszégyűjteménye, amelyben Atwood az elmúlt közel húsz év legfontosabb történéseire reflektál. Az égető kérdések közt szó esik a Covid-járványról, az egyre súlyosbodó klímaválságról, az emberi jogok helyzetéről – azon belül is a nők szűkülő mozgásteréről az önérvényesítés és önrendelkezés terén –, de megtudhatjuk azt is, hogyan tud túlélni a művészet egy elnyomó rezsimben, kötelező-e egy felelősségteljes írónak politikai szerepet vállalnia, és mivel lehet kivívni azt, hogy az embert „Rossz Feministának” bélyegezzék.
A kötetben szereplő írások egy része még Barack Obama elnöksége alatt született, az utána következő fejezet pedig már Trump idején, ez pedig akarva-akaratlanul belengi a szövegek hangulatát.
Ami nem öl meg, az erősebbé tesz, bár néha pikírtebbé is – jegyzi meg Atwood, aki a fanyar humor és találó poénok ellenére érezhetően egyre pesszimistábban tekint a jövőbe. A személyes hangvételű, anekdotikus esszékből betekintést nyerhetünk a szerző legismertebb műve, az 1985-ben megjelent A szolgálólány meséje és annak 34 évvel későbbi folytatása, a Testamentumok keletkezésének körülményeibe is – kiderül, mik hatottak a két regény megalkotása közben az íróra, kiknek a műveit olvasta, és milyen események befolyásolták az adott időszakban a közhangulatot. Atwood vélekedése szerint egy író valamilyen formában mindig beleszövi a környezetét a történeteibe, hogy aztán a világ változásaival tandemben változzanak a műveik is. Ennek tükrében különösen ijesztő, hogyan válik egyre valóságosabbá a regényekben bemutatott Gileád. (O. K.)
Jelenkor, 601 oldal, 6499 forint
Rubin Eszter: Mit esztek ti otthon, mannát?
Ha valakinek eddig lelkiismeret-furdalása volt azért, mert egy receptes könyvből nem főzött, „csak” olvasgatta, akkor Rubin Eszter legújabb, impozáns vállalkozása felmentést ad neki: bár teljes értékű recepteket kapunk színes-szagos fotókkal illusztrálva, ez a könyv az olvasás élményétől lesz igazán érdekes, az ételek között ugyanis a szerző elrejtett 75 hosszabb-rövidebb novellát és regényrészletet, hogy ne csak a testet, hanem a lelket is táplálja. A könyv címe egyfajta szlogenje annak, hogy az étel, az ételekhez való viszonyunk nyomot hagy bennünk, hogy az ízekhez történetek tartoznak, amelyek olykor tudat alatt, máskor nagyon is harsányan végig kísérik az életünket. A címben megfogalmazott kérdés egészen az óvodás évekig repít vissza, Rubin Eszternek pedig megalapozott következtetései vannak arról, hogy a családi és intézményi keretek hogyan alakítják a gasztronómiai énünket.
A válogatós gyerekkor meglepően sok esetben biztosít jó alapot a gourmet felnőttkorhoz – írja, és az óvodai tökfőzelékes, pirított grízes, finomfőzelékes traumák után csak egyetérteni tudunk.
Ez az 500 oldalas, vaskos könyv már csak azért is lenyűgöző, mert a szerző keze nyoma mindenütt ott van: nemcsak írta, főzte, hanem fotózta is, sőt a könyvtervezésben is részt vett. Rubin Eszter receptjei eleve hangulatokat közvetítenek, de a szövegeken keresztül ezek a hangulatok mintha testet öltenének, emberekké és emlékekké alakulnak. És hogy az ételek családi- és kordokumentumok is, arra olyan receptek a bizonyítékok a könyvben, mint a „Dédanyám londoni szelete”, „Mostohaanyám krumplis pogácsája” vagy épp a „Nagymamám körözöttje”. (V. É.)
Kalligram, 496 oldal, 9990 forint
Werner Herzog: Dereng a világ
Ha van igaz történet, amely regénybe kívánkozik, akkor az Hiroo Onodáé, a japán katonáé, aki a második világháború lezárása után még 29 évig gondolta úgy, hogy nincs vége. Werner Herzog és Onoda személyes találkozásából született meg ez a regény, mellesleg az első a rendezőtől, aki ezúttal írott szóban próbálta elkapni mindazt, amit eddig kamerával mutatott meg. Onoda emberfeletti dolgot tett azzal, hogy végrehajtotta a parancsot, amit 1944 decemberében kapott. „Ön egy szellem lesz, megfoghatatlan, az ellenség örökös rémálma. Háborúja nélkülözni fog minden dicsőséget” – közölte vele Tanigucsi őrnagy, amikor rá bízta Lubang szigetét.
Mi történik az idővel, amikor az egy parancs árnyékában telik? Honnantól lehet kételkedni a valóságban? Mi van, ha Ono csak álmodja ezt a háborút? Ezeknek a kérdéseknek a kíméletlen dzsungel adja meg a díszletét, és nem segít a megválaszolásukban. Amikor 1974 márciusában Tanigucsi végre személyesen tudja közölni vele, hogy hadnagy, vége a háborújának,
Onoda csak annyit tud mondani: „Őrnagy úr, vihar tombol bennem”. Herzog tesz egy kísérletet, hogy ezt a vihart befogja, hogy aztán felderengjen benne valamiféle értelem, amit az életnek lehet adni. Az olvasó pedig szerencsésnek mondhatja magát, hogy amikor Herzogtól, aki 1997-ben egy opera rendezésére utazott Japánba, megkérdezték, ha a császárral nem akar találkozni, akkor mégis kivel, ő gondolkodás nélkül rávágta, hogy Onodával. (V. É.)
21. Század Kiadó, 112 oldal, 3990 forint
Fernanda Melchor: Hurrikánok évada
Ha Krasznhorkai világát összekevernénk García Márquezével, és mindezt egy skandináv krimibe mártanánk, akkor talán jó úton járnánk, hogy megfejtsük a mexikói író világát. Nála a társadalom legreménytelenebb rétegének súlyos és nyomasztó mindennapjaiba keveredik némi misztikum és egy rejtélyes gyilkosság. A helyszín egy képzeletbeli falu Mexikóban, fura, lecsúszott emberekkel, ahol a prostitúció, a babona, a korrupció, az olcsó kábítószer és alkohol az élet szervezője, ahol nem az oszladozó hulla és a mögötte álló kegyetlen bűntény felderítése a legdurvább, hanem a mindennapok pokoli valósága. A település talán már rég elsüllyedt volna a szó képletes és valóságos értelmében is (egy földcsuszamlás majdnem elpusztítja), de fennmarad, mert ki kell szolgálni a környékbeli olajfúró kutakon dolgozó munkások vágyait.
A regény attól igazán különleges, mert az egyes hömpölygő szövegfolyamú fejezetek folyamatosan alkalmazkodnak az adott szereplők (tanúk) érzelmeihez, bár egyes szám harmadik személyben szólnak, hol indulatos, dühös, hol reménytelen, lemondó hangulatúak. És bizony, néha végletesen vulgárisak, a testiség ábrázolása pedig időnként kifejezetten pornografikus.
Itt nem csak az egyedülálló, drogos transzvesztita, a helyi mocskos orgiák házigazdája és elszenvedője áldozat, hanem mindenki, a nagyanyjánál élő, őt szolgaként kiszolgáló lány éppúgy, mint a prostituált által eltartott és egyben ki is használt nyomorék. A végére kiderül a gyilkosság minden részlete, na és? Igazából, a pokol marad. (B. I.)
Európa Könyvkiadó, 237 oldal, 4 299 forint
Susan Cain: Keserédes
Épp tíz évvel ezelőtt az előző könyvével, a Csenddel Susan Cain újrakeretezte az introvertáltak helyét a társadalomban: érzékletesen és meggyőzően mutatta be, mennyit veszít a világ, ha háttérbe szorítja a „csendeseket”. Ahogy akkor, most a legújabb könyvében is egy sokszor félreértett érzésben/állapotban/létezésmódban rejlő kincseket aknázza ki és mutatja meg. Cain abból indul ki, hogy
a melankólia, vagy ahogy ő nevezi, a keserédesség nem csupán pillanatnyi érzés, amely átmeneti jelleggel tűnik fel az életünkben, hanem csendes erő is, egyfajta létezésmód, csordultig tele emberi potenciállal. Szóval akkor miért is nem ismerjük fel és használjuk ki? – teszi fel a könyvnyi választ érdemlő kérdést.
Cain szövege sodorja magával az olvasót, miközben rengeteg tudást és információt csomagol be, – már a Csenddel is bizonyította, hogy háttérmunkában mennyire erős –, és persze egy, a bánatot, a sóvárgást körüljáró könyv megírásánál az sem hátrány, ha az ember odavan Leonard Cohen zenéjéért – „a legtökéletesebb rokon lelkem”, írja róla. A szerző Amerika pozitív gondolkodásra épülő kultúrájának is tükröt tart, és hosszan értekezik a kötelező jókedv áráról. Egyúttal lehetséges utakat is felkínál, hogy segítse az olvasót közelebb kerülni a saját sebezhetőségéhez. A fájdalmas érzelmek nem haszontalanok, nem kell szégyellni, és főleg nem kell elnyomni őket, mert csodás dolgok születhetnek belőlük. Susan Cain ismét egy olyan ösvényen vezeti végig az olvasóit, amely félelmet kelthet, de mindezt gyengéden teszi, olykor a katarzis lehetőségét is felvillantva. (V. É.)
Open Books, 397 oldal, 4999 forint
Visky András: Kitelepítés
A legborzalmasabb élethelyzetről is lehet úgy írni, hogy az lírai legyen, humoros, olykor még akár az erotikának is jusson tér benne, és a hatalom által elkövetett rémtettek, kegyetlenségek dacára a szöveg mégis a szeretet, a hit és a sorsközösség megtartóerejéről mondjon el valamit az olvasónak. Vagy legalábbis Visky András tud így írni.
A sokgyerekes református lelkészcsaládban született erdélyi magyar író, drámaíró és költő, a saját és testvéreinek az emlékei, illetve a Bukaresti Történeti Levéltárban őrzött iratok alapján foglalta könyvbe családja romániai meghurcolásának történetét. Visky édesapját – aki egyházi emberként nem volt hajlandó behódolni a kommunista hatalomnak – 22 év börtönre és vagyonelkobzásra ítélték, míg a feleségét és gyerekeit kitelepítették a Duna-deltánál lévő egyik lágerbe. A szerző könyvében nagyrészt a lágeréletről, az ottani emberekről és az ő saját túlélésükről ír egy gyerek szemszögéből (innen fakad a regény keresetlen humora), de szinte költői finomsággal.
Mindeközben a Kitelepítés az író szülei szenvedélyes szerelmének, és a gyerekekben lelket tartani próbáló két nőnek, az anyának és a család mellé segítségül szegődő, és miattuk önkéntes lágerfogságot vállaló Nényunak állít emléket. (Cs. H.)
Jelenkor Kiadó, 439 oldal, 4599 forint
Mimi Thorisson: Francia ízek
Vannak könyvek, amelyek álmot árulnak, Mimi Thorisson pedig profi az álommarketingben. Már az édes életet hirdető Olasz ízek című könyvét sem hagytuk szó nélkül, a magyarul most megjelent könyve viszont a francia gasztronómiába és életérzésbe menekíti az olvasót az ársapkás, hiánycikkes, kihűlt magyar valóságból. A festői Médocban ugyanis egészen másképp cseng egy ilyen vallomás a szerzőtől: Mindannyiunknak vannak halálos félelmet: az enyém az, hogy egyszer kifogyok a vajból.
A Francia ízek a francia vidéki élet álomszerű tablóját adja a recepteken keresztül, nem elhallgatva azt sem, hogy egy olyan isten háta mögötti helyen, mint Médoc nemcsak romantikus, hanem melós is a létezés, például nincs minden sarkon egy bolt, ahol mélyhűtött pizzát lehet venni. Ilyen szentségtörést nem is tűr el a környezet, és miért is ellenkeznének, ha itt a libamáj és az articsóka a menü visszatérő eleme.
Ez a könyv maximálisan tiszteletben tartja a szezonalítást, és ezzel a természetet, amelyből az ételeink jönnek, de mivel mégis csak a francia konyháról van szó, nem kímél meg az olyan receptektől sem, amelyekről csak álmodni tudunk. És éppen ennek a stilizált, mégis természetes fantáziának a megteremtésében erős Mimi Thorisson, akinek a fotós férje, Oddur Thorisson mindezt csodálatos képekkel illusztrálja. Ha valamit el tudunk lesni tőlük, az az, hogy az élet élvezetét komolyan kell venni. „Kulináris fantáziáim nagy része megvalósult, mert minden, amit a francia életstílusról mondanak, igaz – különösen az étellel kapcsolatban” – írja az előszóban, és a könyvben mindent megtesz, hogy közel vigyen ehhez az igazsághoz. (V. É.)
Hidas Judit: Nem vagy többé az apám
„Hidd el, nem így akartam ezt az egészet” – szakadt ki a főhős apjából a kórházi ágyán, amikor a lányának megpróbálja elmagyarázni, hogy miért nem működött sem a házassága, sem a későbbi kapcsolatai, és persze miért nem működött jól apaként. Ekkor azonban a lány, Eszter már nem akarja hallani. Talán nem is neki mondja az apja, hanem magának ad kései magyarázatot: „Tudod, olyan ez, mintha hiányozna valami a testemből. Nekem mindig az agyammal kellett mindent megértenem. Kellettek a nők, hogy tudjak érezni”.
Hidas Judit új regénye egy lány felnövéstörténete a rendszerváltás díszletei között, egy olyan lányé, akinek az életét felnőttként, egyedülálló anyaként is meghatározzák a korábbi családi traumák és azok elhallgatása, az, hogy őt, mint gyereket használták fel a szülei a játszmáikban, és akinek a nagyszülei állandóan beleszóltak, hogyan is kellene viselkednie e játszmákban. Hogy legalább felnőttként tovább tudjon lépni ahhoz szembe kell néznie a családi titkokkal, és meg kell találnia magában a megbocsátás lehetőségét is.
A regény – korszaktól függetlenül - sokunknak nagyon ismerős helyzetet, a nem funkcionáló család nyomasztó életét mutatja be, de egyben egy jó korrajz is a 80-as, 90-es évekről. (B. I.)
Park Könyvkiadó, 339 oldal, 3799 forint
Murányi Gábor: Szövedékek
A könyvből megtudhatjuk például, ki is az a Horger Antal úr, és hogy tényleg ő rúgta-e ki József Attilát az egyetemről, hogy hol vannak szobrok, emlékhelyek a költőről az országban, és hogy miért is győzött József Attila és a költészet akkor, amikor a Kossuth térről száműzték a szobrát. Majdnem megjelent könyveknek éppúgy nyomába eredt Murányi, mint egy vershamisítványnak, de az is kiderül, hogyan próbálta állandóan a politika kisajátítani vagy épp eljelentékteleníteni az életművet (mindkettő sikertelen próbálkozás volt).
A legnagyobb tér azonban a költő szerelmeinek jutott, részint az átkonstruált női naplók, visszaemlékezéseik, részint az időközben felbukkant dokumentumok, kortársi memoárok alapján. Így Szántó Judit, Kozmutza Flóra, Gyömrői Edit, Sólyom Janka is újraértelmezett kapcsolatba került József Attilával.
A Szövedékek József Attila – soha nem fogyatkozó – rajongóinak kötelező irodalom. (B. I.)
Kronosz Kiadó, 247 oldal, 3950 forint
Karácsonyi könyvajánlónk első részében Bono, Dr. Máté Gábor, Molnár T. Eszter, Paul Auster és más remek írók könyveit ajánlottuk:
