Német püspök: „A homoszexualitás Isten szerint való!”
Deutsche Welle: Püspök úr, Európában hónapok óta háború dúl. Az emberek aggódnak a jövőjükért. Ön hogyan éli meg ezt?
Helmut Dieser: Komolyan aggódom. Ráadásul azt érzem, még korántsem értük el a válság csúcspontját. Európa társadalmai hatalmas kihívások előtt állnak. Remélem, lassan mindenki számára világossá válik: az élethez mindannyiunknak szüksége van a másikra. És hogy az egyház segítheti ennek a közösségi tudatnak a kialakulását.
DW: Mostanában sok szó esik Ukrajna fegyverekkel történő támogatásáról. Nem hiányolja a diplomáciai erőfeszítéseket?
H. D.: Amikor egy ilyen világhatalom, mint Oroszország háborút indít egy gyengébb szomszédja ellen, a diplomácia ellehetetlenül. Ezt el kell fogadni, bármilyen fájdalmas is. Ukrajnának ezek után joga van ahhoz, hogy fegyverrel védje meg magát, amihez viszont szüksége van a támogatásunkra. Ukrajna nemcsak a saját országát védi, hanem minket is itt, Nyugat-Európában, az értékrendünkkel együtt.
DW: A politikai viták egyre élesebbek Németországban, ami összefügghet a háborúval és megszorításokkal is. Ön nem aggódik időnként a német parlamentáris demokráciáért?
H. D.: De igen. A demokrácia bizonyos közös meggyőződésekből és alapvető értékekből él. Ha ezeket az elemi normákat egyre gyakrabban kérdőjelezik meg egyes társadalmi csoportok, akkor valóban meginog a demokrácia. Ezért mindenkinek nagyon ébernek kell lennie, és a lehető leghamarabb a nevükön kell nevezni a dolgokat. Az egyháznak is őrködnie kell a demokrácia alapértékei felett.
DW: Ugyanakkor maga a katolikus egyház is nagy átalakulások előtt áll, elég csak az úgynevezett szinódusi folyamatot és az ahhoz kapcsolódó reformokat említeni. Külföldről sokan szkeptikusan tekintenek a németországi egyház erőfeszítéseire. Mit szeretnének elérni?
H. D.: A „szinódusi út” nevű kezdeményezés az egyházzal összefüggésbe hozott szexuális visszaélési ügyek feltárásának következménye. Megalapozott tudományos kutatások arra utalnak, hogy ezek a botrányok az egyház strukturális hibáiból erednek. Ezekhez az ügyekhez olyan kérdések is kapcsolódnak, amelyek már nagyon régóta válaszra várnak. Ilyen például az emberi szexualitás megítélése. Elkerülhetetlen, hogy ezekre a régóta esedékes kérdésekre korszerű válaszokat adjunk.
DW: Milyen egy „korszerű” egyházi válasz?
H. D.: Az egyházi tanítás jelenlegi állapota nem felel meg az emberi szexualitással kapcsolatos bizonyos alapvetéseknek. Túlságosan leegyszerűsített, többek között a homoszexualitással kapcsolatban. Egyszerűen nem mondhatjuk homoszexuális embereknek azt, hogy az érzéseik természetellenesek, ezért éljenek cölibátusban. Feladatunk, hogy egyházként újragondoljuk ezt a témát.
DW: Nemrég azt mondta, hogy a homoszexualitás is Isten szerint való. Mit ért ez alatt?
H. D.: A homoszexualitás – ahogyan azt a tudomány is alátámasztja – nem rendellenesség, nem betegség, nem valamiféle hiányosság megnyilvánulása, és pláne nem az eredendő bűn következménye. Azt kell mondanom: a világ színes, a teremtés pedig sokszínű. Ha pedig ez így van, akkor miért lenne másként pont a szexualitásban? Akkor abban is elfogadhatjuk a sokféleséget, mint olyasvalamit, ami Isten szerint való, és amely ilyen módon nem sértheti a Teremtő akaratát.
DW: Ezek szerint Istennek valójában semmi kifogása nincs az ellen, hogy egy férfi férfit, egy nő pedig nőt szeressen?
H. D.: Azonos nemű emberek egymás iránti vonzalma nem rendellenes, hanem az emberi szexualitás egyik lehetséges változata.
DW: Amennyiben a nem heteroszexuális emberek ugyancsak Isten szerint valók, akkor egymás iránti vonzalmukat az egyház megáldhatja? Lelkipásztori gondoskodásban is részesítheti őket?
H. D.: Igen. Mindkettő nagyon fontos. A minden embernek kijáró lelkipásztori gondoskodásnak pedig része az elfogadás: Isten úgy szeret téged, ahogy vagy, amilyen most vagy, úgy fogad el. Mindannyiunk számára ez az élet igazi esélye: önmagunk lenni és fejlődni. Teljesen midegy, hogy melegek vagyunk vagy heteroszexuálisok.
DW: Változott-e az ön személyes véleménye a témával kapcsolatban az idők során?
H. D.: Igen, természetesen. Sokáig abban a hitben voltam, hogy a homoszexualitás korlát a férfi vagy női identitásban. Sokszor érveltem így. De különösen a fiatalok esetében éreztem egyre gyakrabban, mennyire elfogadhatatlan ez az álláspont. Komolyan gondolkodóba estem emiatt. Aztán megtanultam, hogy az efféle nézetek teológiailag sem meggyőzőek.
DW: Hogyan illeszkedik ez kérdés az ön teológiai nézeteibe jelenleg?
H. D.: A valóság nem mehet szembe Istennel, és Isten sem mehet szembe a valósággal. Ennek a hittételnek az igazságáról mélyen meg vagyok győződve. Olyan Istenben hiszünk, aki testet öltött ebben a világban, elfogadta a mi emberi mivoltunkat. Ez olyan bizonyosságot kell, hogy adjon nekünk, hogy bátran szembe tudjunk nézni az emberi létünk realitásaival. És ami soha nem veszíti érvényét: Krisztus lénye hatalmasabb minden róla szóló tanításnál.
DW: Fogalmazzunk konkrétabban. Ön mit mondana két leszbikus nőnek, akik a püspöktől gyermekük megkeresztelését kérnék?
H. D.: Először is, örülnék a gyermek születésének. Másodszor annak, hogy meg akarják őt kereszteltetni. Harmadszor elbeszélgetnék velük: hogyan tudnának gondoskodni arról, hogy gyermekük megismerje a hitet és belenőjön abba? Végül pedig megkeresztelném a kicsit. Hol itt a probléma?
DW: Nos, az egyháznak akadnak olyan képviselői, akik következetesen agitálnak a homoszexuálisok ellen. Igaz, inkább a pravoszláv egyházban, de esetenként a katolikus egyházban is.
H. D.: Félelmet és fenyegetettségérzetet sejtek emögött. Az üdvös az volna, ha ezek a személyek újragondolnának dolgokat, az életet annak realitásaival együtt ismernék el és nem ítélkeznének. Emberek bármilyennemű üldözése alapvetően szembenáll az evangélium szellemiségével.
DW: Az utóbbi időben Kirill orosz ortodox pátriárka gyakran hangoztatja, hogy Nyugat-Európa problémája a homoszexualitás, mintha ez valamiféle értékvesztést jelentene.
H.D.: Az evangélium legfőbb értéke a másik ember szeretete és elfogadása – olyannak, amilyen. Az egyház üzenete a homoszexuális embereknek is ugyanaz: Isten elfogad téged, mi mindannyian elfogadunk téged! Ez lenne az értékvesztés? Nem inkább a valódi keresztény értékek megéléséről van szó? Én nem látok ebben semmiféle értékvesztést, épp ellenkezőleg. Korunk kihívása, hogy az egyházunk megmutassa, mennyire befogadó. A hitvallásban van erre egy régi görög kifejezés: katolikus. Ez a szó valójában azt jelenti, „befogadó”. Az egyház Krisztus minden követője előtt nyitva áll.
DW: Aachen püspökeként ön a többi németországi püspökkel együtt néhány nap múlva Ferenc pápához látogat. Ferenc szerint az egyháznak időre van szüksége a változásokhoz. A világméretű zsinat is csak 2024-ben ér majd véget. Önre ugyanakkor németországi püspökként folyamatos elvárások nehezednek. Gondolja, megkérheti a pápát, hogy addig is tegyen legalább egy gesztust, amíg a lassú változás végbemegy?
H. D.: Az elhamarkodott intézkedések mindig gyanúsak. Nem is vagyok híve az ilyesminek. Azt pedig nem tartanám tisztességesnek, ha bármibe is megpróbálnánk belekényszeríteni a pápát.
DW: Ön egy olyan alapdokumentum püspöki képviselője a német egyházon belül, amely a nyitottságot és az életformák sokféleségét hirdeti, beleértve a homoszexuális vagy queer életformák létjogosultságát is. A szinódusi út legutóbbi, szeptemberi plenáris ülésén azonban a német püspökök több mint egyharmada elutasította az alapdokumentumot, így azt végül nem fogadták el. Mint az alapdokumentum egyik szerzője, mit mond most a pápának? Ismerteti vele ezeket az ellentmondásos álláspontokat?
H. D.: Természetesen. Erről is beszélnünk kell. Az alapszöveg valóban megbukott. Ugyanakkor vannak olyan szövegeink, amelyek átmentek a rostán, és amelyek pont az alapszövegben foglalt elveket megvalósító cselekvési lehetőségekről szólnak. Néhány ilyen szövegnek ráadásul kimondottan a pápa a címzettje. Arra szeretnénk kérni őt, hogy például a katekizmus megírását is ezen a módon folytassa.
DW: Erre mondják a kritikusok: szakítás a hagyományokkal.
H. D.: Gyakran mondják: szakítás a tanítással, a hagyományokkal. Erről is szeretnék Ferenc pápával együtt elmélkedni. De tényleg szakításról van szó? Nem lehet, hogy a tanítás fejlődik, vannak mérföldkövei, amelyeknél másfajta gondolkodásmód jelenik meg, ami előtérbe helyezi Krisztus igazságát? Félelmek természetesen vannak. De gondoljunk csak a kopernikuszi fordulat példájára. Mennyi ideig tartott az egyháznak Kopernikusz felfedezése után, hogy belássa, nem a Föld, hanem a Nap van a naprendszer középpontjában? Mennyire félt attól, hogy ez megingathatja a bibliai teremtéstörténetet? De csak elfogadta, hogy az emberi elme által feltárt valóság nem mondhat ellent a hitnek. Amikor készen állt erre a fordulatra, a félelem is elmúlt. És lám, a teremtéstörténet nem szakadt meg, ma is lelki táplálékként szolgál mindannyiunknak. A természettudomány nem tud olyan felfedezésekkel előállni, amelyek megingathatnák Krisztus üzenetét. Akkor meg miért is félnénk?
Szerzők: Srecko Matic, Christoph Strack A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. Szerkesztő: Bogár Zsolt
A nyitóképen Helmut Dieser aacheni püspök látható a DW-nek adott interjú közben.
