Nem kényszer a honvédelem, hanem szükségszerűség – riport Ukrajnából
Keleten elkeseredett harcok dúltak egész télen – leginkább Bahmut környékén, mert az oroszok a frissen mozgósított katonák létszámbeli fölényét kihasználva a Donbasz bevételét tűzték ki célul, az ukránok pedig jelentős áldozatokat vállalva itt próbálták lekötni és felmorzsolni az oroszok erejét, hogy a tavaszi hadjárat minél kisebb ellenállásba ütközzön. A déli frontszakaszon viszont csak villongások voltak, és most napról napra nő a várakozás. Már útközben a vonaton, majd az állomáson is feltűnik a lelkesedés az ukrán katonák, önkéntesek és civilek részéről. Különlegesnek nem érzik magukat emiatt. Lakonikusan válaszolnak: most ez van, honvédő háború, mindenki tegye a dolgát legjobb tudása szerint. Nem panaszkodnak a sorozásokra sem. „A nemzetünket védjük az agresszor ellen, nincs más választásunk” – mondják. Nem kényszer ez, hanem szükségszerűség.
Nincs könnyű helyzetben viszont az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij sem: értékalapú nemzetközösséggé formálná ugyan Ukrajnát, ahol az összetartó erő nem a nyelv vagy a vallás, hanem az elvek és a szolidaritás, viszont ahogy távolodnak az utolsó látványos katonai sikerek, úgy kerül előtérbe a hazafiság és az azt tápláló közös ellenségkép. Zelenszkij pedig a társadalom megosztását is vállalva a radikálisok mellé állt.
