Nap nap után: így formálja ünnepeinket saját képére és céljaira a Fidesz
A Nemzeti Naposítási Terv nem egy zöldügyi kormányzati program, vagy állami éghajlatvédelmi akció, hanem egy ilyen néven nem létező, mégis kézzelfogható politikai törekvés arra, hogy a kezdetben magára polgáriként, ma már inkább keresztény-konzervatívként hivatkozó kormány és a hátországát adó Fidesz-KDNP a rá jellemző, a jelen politikai kurzushoz köthető ünnepeket alapítson.
Nemcsak a nemzeti ünnepek vagy szimbólumok kisajátításának van ugyanis évszázados politikai hagyománya Magyarországon, hanem az aktuális hatalom ízlése által és annak céljai érdekében kreált különféle emléknapoknak is – sőt, egyre gyakrabban emlékéveknek.
Ha a 800. évfordulóra nem is sikerült összehozni, jövőre, a 801. évfordulón már ünnepnappal köszönthetjük az Aranybulla elfogadását április 24-én, de a kerek évfordulóra Aranybulla-minisorozat is készült – ennek egyik producere a Fidesz-rendezvények egykori konferansziéjából lett megafonos influenszer, Rákay Philip.
Jövőre viszont folytatódik a kétéves emlékév Petőfi Sándor előtt tisztelegve, a 9,5 milliárdos költségvetésű Petőfi emlékévhez pedig plusz 6 milliárdból nagyjátékfilm is készül. Ennek is Rákay Philip a producere, de a bemutatója az emlékév utánra, 2024-re csúszik. Magyarország amúgy a többéves emlékévek, és az egy évre eső emlékévek számában is igen jó:
Az Aranybulla-emléknapról is a közelmúltban, november 22-én döntött a parlament, de a legfrissebb emléknap-döntés december 7-i: az Országgyűlés őszi ülésszakának utolsó ülésén fogadták el a Magyar Kultúra Napjáról szóló határozati javaslatot, amelyet a fideszes Hoppál Péter adott be.
Hoppál ugyanis, miközben „amerikai pénzből” tüntető tanárokról írogat, vagy éppen vitézzé avatják, kulturális államtitkár is, aki többet akart tenni annál, minthogy állami ünnepségen kíséri zongorán a Himnuszt. Ezért javasolta Kölcsey Ferenc Himnuszának 200. évfordulójára emlékezve, hogy január 22-ét a Magyar Kultúra Napjának nyilvánítsák. Persze a kultúrát január 22-én már 1989 óta ünnepeljük, de most már hivatalosan is állami emléknap.
Ez csak egy a tucatnyi hasonló emléknap sorában, amelyről az Orbán Viktor vezette kormányok döntöttek. Minden emlékünnepek őse azonban kétségkívül a 2000-es, a magyar állam ezeréves fennállására emlékező ünnepségsorozat volt. Az Országgyűlés ekkor alkotta a 2000. évi I. törvényt Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról. Ez rendelkezett arról is, hogy
Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi.
Ez azt jelentette, hogy 2000. január 1-jén a koronát a millenniumi ünnepségsorozat nyitányaként a Parlamentbe vitték. A közvélemény ekkor találkozhatott először a később Orbán Viktor és más fideszes vezetők tanácsadójaként dolgozó, mostanában vagyonkezelő cégeket alapító Habony Árpáddal, aki a nemzeti ereklyét koronagondnokként elhelyezte az új, világszínvonalú vitrinben:
A korona azóta is fontos jelkép a jobboldalon. A 2012-ben életbe lépett Alaptörvénybe is beleírták a Szent Koronát, pedig sokan kritizálták, mondván: nem biztos, hogy egy demokratikus jogállam legfontosabb jogszabályában kell ápolni egy koronázási ékszer emlékét. A büntető törvénykönyvet pedig 2013-ban úgy módosították, hogy egy év börtön is járhat a nemzeti jelképek – Himnusz, nemzeti lobogó, Szent Korona – megsértéséért.
Az ősszel elhunyt volt fideszes képviselő, Wittner Mária 2011-ben még azt is javasolta, hogy január 9-e állami ünnepként legyen a Szent Korona napja. Ez végül nem jött össze, de a Fideszben nagyon tisztelték a koronát. Boldog István fideszes képviselő – aki most vesztegetés vádjával áll bíróság előtt – például 2017-ben még a tiszatenyői baromfi vágóhíd alapkövét is a korona másolata előtt rakta le. Egy évvel később, a korona „hazatérésének” 40. évfordulóján pedig megtartották az emlékévet.
Visszatérve az emléknapokhoz, még az első Orbán-kormány idején, 2001-ben nyilvánították nemzeti emléknappá június 19-ét, a szovjet csapatok Magyarországról való 1991-es kivonulásának emlékére. Szintúgy kormányzati ötletre és ugyancsak 2001-ben született meg egy másik, talán kevéssé ismert emléknap, azóta március 1-je a Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatok Napja.
2001-ben foglalták törvénybe azt is, hogy május utolsó vasárnapja a Magyar Hősök Emlékünnepe, amikor azokra emlékezünk, akik – műfaji vagy tartalmi megkötés nélkül – „vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért”, mivel a törvény szerint ez elég gyakori, „különösen a honfoglalás és az államalapítás óta”. Szintén 2001-ben lett nemzeti gyásznap október 6-a, az aradi vértanúk emléknapjaként.
Az emléknapozás 2010 után, Orbán Viktor újabb kormányalakítását követően vett megint lendületet. Nem is akármilyen döntéssel, hanem a Nemzeti Összetartozás Napjának kikiáltásával, amit Fidesz-KDNP-s javaslatra 2010-ben nyilvánítottak nemzeti emléknappá, az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulóján. A 100. évfordulón emlékév is volt, a kettő között pedig megszületett a barackfától az egymásra lépő talpakig sok mindenről szóló furcsa zeneszám, az Összetartozás dala:
A második Orbán-kormány idején, 2011-ben nyilvánította az Országgyűlés a részleteiben vitatott 1456-os nándorfehérvári diadal napjává július 22-ét. Ugyanebben a ciklusban, 2012 tavaszán pedig KDNP-s javaslatra június 29-ét – amely a betakarítás kezdetének napja, a parasztság ünnepe volt egykor – a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává nyilvánították.
Tíz éve, 2012 májusában fideszes javaslatra újabb emléknapot szavazott meg a parlament: november 25-ét, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapját. A harmadik Orbán-kormányig, 2014-ig kellett várni viszont egy külön nemzeti zászlónap megalkotására: azóta március 16-a a magyar zászló és címer napja.
A következő időszak az újabb emléknapok helyett inkább az emlékévek miatt maradt meg. Az összesen 13,5 milliárd forintba került 2016-os 56-os emlékév például annak Desmond Child által újrahasznosított zenéjű himnuszáról, ami a „Magyarország halszagú”-ként vált félreértetté, de főleg a Pruck Pál helyett az emlékév plakátjaira írt Dózsa Lászlóról, amiből botrány és per lett.
Különösebben nem maradt emlékezetes a Trianon emlékév, bár az annak egyik fő attrakciójának számító, a Kossuth tértől pár lépésre megvalósított Trianon emlékmű – a köznyelv csak Trianon-ároknak hívja – a nemzetiségi kérdésekben való kicsinyességnek és a történelemhamisításnak állít inkább emléket. Emellett úgy tűnik, nem tud megbékélést hozni, és új mederbe sem tudja terelni az emlékezést.
Eközben lassan véget ér a rendszerváltás 30. évfordulójára meghirdetett „30 éve szabadon” emlékév is, amelyet eredetileg is 2 évesre terveztek, de végül meghosszabbították az állami emlékév-felelős Schmidt Mária rendezésében egészen idén év végéig. De jövőre is folytatódnak a megemlékezések immár Petőfire hangolva, és még ki tudja milyen új emléknapokkal, miközben például Budapest születésének 150. évfordulója is lesz, szintén emlékévvel, de ezt a főváros szervezi.
Nyitóképünkön a Szent Korona Társaság tagjai a Szent Korona és koronázási ékszerek másolatával a Trianon élt, Trianon él! Trianon élni fog? 1920-2020 című emlékműsoron az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján a gazdagréti Szent Angyalok plébániatemplomban 2020. június 4-én. Fotó: MTI/Mónus Márton
Képünk illusztráció.
