Nagy Márton: 27 százalék lehet az inflációs csúcs
Az infláció trendszerű növekedése január-februárban várhatóan megáll, a mutató az akkorra várható 25-27 százalékról "lefordul", erős csökkenés után pedig technikai okok miatt is 2023 végére egy számjegyű lesz az áremelkedés mértéke – mondta Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány konferenciáján az MTI tudósítása szerint. A 27 százalékos inflációs csúcs emlegetése újdonság, a miniszter eddig 25 százalék körüli csúcsról beszélt több alkalommal – és már az is jóval magasabb volt, mint amit az elemzők vártak, vagy ami a jegybanki előrejelzés (igaz, utóbbi alaposan elavult, a friss Inflációs jelentést jövő héten adják ki).
A miniszter által említett „technikai okok” a bázishatást takarják: 2023 végén már az idei év végi, drasztikusan megemelkedett árakhoz viszonyítunk, azokhoz képest várható egy számjegyű növekedés.
Nagy Márton szerint éves szinten 15-16 százalékos lehet az átlagos infláció, miközben az átlagbérek várhatóan ennél kicsit nagyobb mértékben fognak nőni jövőre. Ez a jövendölés nem meglepő, a kormány januárra 15 százalékos nyugdíjemelést ütemezett be, és mivel a nyugdíjakat köteles az éves átlagos infláció mértékével emelni, sejthető volt, hogy ezek szerint a kormány ekkora inflációt valószínűsít.
Megszorítások lesznek 2023-ban
A kormány azt tervezi, és el is fogja érni, hogy a költségvetés hiánya 3,5 százalék legyen jövőre az idei 4,9 százalék után, a növekedés pedig 1,5 százalék lehet az erre az évre jó eséllyel várható 5 százalék után – mondta Nagy Márton.
A 1,5 százalékos növekedési előrejelzés elég optimistának tűnik, Varga Mihály pénzügyminiszter korábban egy százalék körüli növekedésről beszélt, még korábban pedig arról, hogy 2023-ra nehéz egyáltalán növekedéssel tervezni. Jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a magyar gazdaság 2023 első két, vagy akár első három negyedévében technikai recesszióban lesz (a GDP csökken), visszapattanás az utolsó negyedévre várható.
A 3,5 százalékos hiánycél ambiciózus – a kormány ugyanekkora hiánnyal tervezte a 2023-as büdzsét, ám 4,1 százalékos gazdasági növekedést feltételezve. Ugyanekkora mértékű hiányt sokkal kisebb gazdasági növekedés mellett csak jelentős megszorításokkal lehet tartani. Vagy pedig a bevételeket kell jelentősen növelni, vagyis adóemelések szükségesek.
A kormány nemrég a háborús veszélyhelyzet alapján felhatalmazta magát, hogy az Országgyűlés nélkül hajtson végre jelentős módosításokat a büdzsében. Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy a 2023-as költségvetést év végén átdolgozzák. Az átdolgozott verziót még nem hozták nyilvánosságra, abból elvileg ki kellene derülnie, hogy a kormány milyen kiadáscsökkentésekre és/vagy bevételnövelésekre készül.
© MTI / Kovács Attila
Drága az energia
Nagy Márton szerint a költségvetésre hatalmas terhet jelentenek az energiaárak, jövőre várhatóan 2500 milliárd forintot tesz ki a büdzsé energiaszámlája, ami a rezsicsökkentés költségét és az állami intézmények, vállalatok fizetnivalóját is magában foglalja.
A miniszter szerint a költségvetés nullahiányú vagy többletes lenne, ha az árak nem nőttek volna ilyen drámai mértékben, a költségvetés deficitje mára maga az energiaszámla. Ez legalábbis túlzásnak tűnik, az idei költségvetés hiánycélja számszerűen 3,2 ezer milliárd forint.
A miniszter hangsúlyozta, hogy az ország által elhasznált energiamennyiség nem nőtt, nem lett több a fogyasztás, hanem az árak emelkedtek: idén várhatóan 10 milliárd euróval többet, összesen 17 milliárd eurót kell kifizetni az energiára, szemben a 2021-es 7 milliárddal, és jövőre is várhatóan 17-18 milliárd euróval kell számolni. "Ez egy tragédia" – fogalmazott.
Európa nincs könnyű helyzetben
A miniszter a hosszú távú kilátásokról beszélve azt hangsúlyozta, hogy a gáz és az áram ára Európában öt-hatszorosa az amerikainak, ami a kontinens amúgy is hátrányban lévő versenyképességét tovább rontja. Hozzátette: a világot és az Európai Uniót megélhetési válság és recesszió fenyegeti, ugyanakkor az energiaválságról beszélve "egy régióra, Európára asszociálunk".
Figyelmeztetett arra, hogy Európát a dezindusztrializáció veszélye fenyegeti, megszűnhetnek egész iparágak, főleg azok, amelyek sok energiát használnak fel a termeléshez, mert nem lesznek képesek versenyképes áron dolgozni. A nehéz helyzetű iparágak között megemlítette a vegyipart, a gyógyszeripart, a műtrágya-, a gumigyártást, az acél- és vasipart, a papír- és az üveggyártást. Azzal folytatta, hogy Európa-szerte aktívan kellene foglalkozni az újraiparosítással, át kellene gondolni, hogy mely ágazatoknak van létjogosultsága, ennek jeleit azonban országokon átívelő szinten nem látja.
A működő tőke (FDI) kihelyezésénél a következő időszakban már nem a jó áron elérhető munkaerő lesz az elsődleges szempont, hanem az energia rendelkezésre állása és annak költsége – húzta alá utalva arra, hogy a meglévő beruházások megtartása miatt is kulcsfontosságú a kérdés.
