Nagy bummra készülnek a Balkánon - de kérdés, ezúttal lesz-e belőle valami
Blerta koszovói származású, de Bosznia-Hercegovinában él. Mivel az ország nem ismeri el Koszovó függetlenségét, Blerta évek óta alig találkozott az ott élő családjával. A már Szarajevóban született fiának nem volt koszovói útlevele, de a testvére se tudott jönni az ő gyerekei miatt.
A koszovói úthoz vízum kellett: a boszniaiaknak ehhez el kellett menniük az albán fővárosba, Tiranába, az ottani koszovói nagykövetségre. A kérelem benyújtása után két hetet kellett várni Szarajevóban, majd újra Tiranába utazni, hogy megkapják az útlevelet – de a vízum ekkor is csak hét napra szólt. Nem csoda, hogy Blerta a testvére gyerekeit leginkább csak Skype-on látta felnőni, az ő kisfiával pedig sokáig nem is találkozhatott a család másik – Koszovóban élő – fele.
Ez az évtizedes, élhetetlen helyzet ért véget november 3-án Berlinben, a Nyugat-balkáni konferencián, ahol történelminek nevezhető megállapodások születtek a hat nyugat-balkáni állam – Bosznia-Hercegovinán és Koszovón kívül Szerbia, Albánia, Montenegró és Észak-Macedónia – között. Németország és az EU bábáskodása mellett az államok vezetői megegyeztek abban, hogy a jövőben kölcsönösen elismerik a személyi igazolványokat, valamint a szomszédos országok oktatási és egyetemi végzettségeit.
A három megállapodás különösen annak fényében mérföldkő, hogy közvetve elősegíthetik a Szerbia és Koszovó közötti, valamint a Bosznia-Hercegovina és Koszovó közötti viszony normalizálódását, hiszen jelenleg se Szerbia, se Bosznia-Hercegovina nem ismeri el hivatalosan Koszovót mint független államot. Márpedig, ha több százezer ember szabadabban utazhat, tanulhat és üzletelhet egymás országaiban, akkor ez az együttélés mellett a politikai viszonyokra is kihatással lesz.
Minden szinten átpolitizálva
Azt, hogy ez a megállapodás politikai (részben geopolitikai) érdekeket sérthet, jól illusztrálja, hogy a berlini megállapodás hírét a sajtóban szinte teljesen elnyomta a szerb-koszovói határnál zajló incidens, amire a magyar sajtó is ráugrott. Kedden a szerb kormány a fegyveres erőket riadókészültségbe helyezte, mert drónokat észleltek a koszovói határ menti katonai létesítmények felett. Szerdán a hadsereg le is lőtt egy drónt. Koszovó tagadta, hogy bármi köze lenne az állítólagos drónokhoz, Szerbia pedig azóta sem szolgáltatott bizonyítékot.
Ezzel párhuzamosan zajlik a gépkocsi-rendszámtáblák kölcsönös elismerése körüli vita: a koszovói kormány november elsejétől bevezette a szerb rendszámtáblák használatát tiltó törvényt. A jogszabály kötelezi a koszovói szerbeket az állam által elfogadott rendszámtáblák használatára, miközben a többségében szerbek lakta északi területeken csaknem 50 ezer ember használ még mindig régi, szerb felségjelzésű rendszámtáblákat.
Hogy mennyire átpolitizált az ügy, azt az is mutatja, hogy már négy, szerb tulajdonban lévő és régi rendszámtáblával ellátott autót felgyújtottak Koszovóban, mert üzembentartóikat hazaárulónak tartották. A Deutsche Wellének nyilatkozott egy Koszovóban élő szerb nő, aki inkább szerbiai rendszámot szereltetett a kocsijára a határ túloldalán, csak hogy Szerbiában és Koszovóban is tudjon az autójával szabadon közlekedni – amíg újra meg nem változtatják a jogszabályt.
Igor Markovic, egy koszovói civil szervezetnél dolgozó fiatal szerint a koszovói szerb közösség számára ez nyilván szimbolikus kérdés, mert a rendszámtáblák a szerb intézményi jelenlét maradványai. Ugyanakkor sok szerb ugyanakkor elnyomottnak érzi magát Koszovóban, és több beleszólást követel a közügyekbe.
A valódi vita nyilván nem az autók nyilvántartása, hanem Koszovó állam elismerése, illetve el nem ismerése, valamint ezzel kapcsolatosan az adott államban élő kisebbségek jogainak a biztosítása. Röviden: a rendszámtáblaügy csak egy bármikor eszkalálódni képes balkáni konfliktushalmaz parányi eleme – és itt most csak Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatokról beszélünk
Az ukrajnai háború felpörgette az eseményeket
Ebben a konfliktushalmazban hozhat változást, hogy az Európai Unió érdeklődése ténylegesen megnőtt a Nyugat-Balkán iránt az Ukrajnát ért orosz támadás kezdete óta, és ez döntően hatott az államok uniós csatlakozási esélyeire.
A Balkán régóta fontos geopolitikai ütközőzóna: ráadásul Szerbia hagyományosan jó orosz kapcsolatai miatt csak fél szívvel támogatja Brüsszel Putyin-ellenes politikáját - miközben Moszkva más nyugat-balkáni államokban is megpróbálja növelni befolyását.
Berlin a sajtónyilatkozatokból is kiérezhetően saját diplomáciai érdemének tekinti, hogy a Nyugat-Balkánon ténylegesen napirendre került az uniós csatlakozás. A Scholz-kormány lendületet adott egy korábbi Merkel-projektnek, hiszen az előző kancellár kezdeményezte az ún. Berlini folyamatot, amelynek évente megrendezett eseménye a Nyugat-balkáni konferencia. De míg éveken át ez nem sokkal volt több a résztvevő kormányfők közös fotózkodásánál, a Scholz-kormány egyértelműen elkötelezte magát, hogy intenzíven támogatja mind a hat nyugat-balkáni állam uniós tagságát.
Scholz már hivatali idejének első hónapjaiban tárgyalt a Nyugat-Balkán összes kormány- és államfőjével, és a régióba is ellátogatott. Szerbia nemcsak a Koszovóval való rendezetlen kapcsolata miatt került a figyelem középpontjába, hanem amiatt is, hogy tagjelöltként összhangba hozza külpolitikáját az EU-val. Ez mindenekelőtt két ügycsoportra vonatkozik: a vízumrendszer harmonizálására (például ne engedjen át vízum nélkül a határain olyanokat, akik nem jogosultak az uniós menedékjogra) és az Oroszország elleni szankciókhoz való csatlakozásra.
Fókuszban a közös piac
A berlini konferencián arról is szó volt a résztvevő államok között, hogy kezdjenek tárgyalásokat közös gazdasági övezet kialakításáról. A hat nyugat-balkáni állam közös regionális piacáról (CRM) szóló kormányközi megállapodások célja, hogy segítsék a közös piac összekapcsolását az unióssal.
„Ezek a szerződések új lendületet adhatnak a mobilitásnak a régióban, és ezáltal a gazdasági együttműködésnek is. Mindez jelentősen hozzájárulhat a közös piac megteremtéséhez” – mondta a DW-nek Anja Quiring, a Német Gazdaság Kelet-Bizottságának tagja, aki szerint fontos, hogy előrehaladjon a jogharmonizáció.
A Grazi Egyetem Délkelet-Európai Tanulmányok Központjának vezetője, Florian Bieber szkeptikusabb: szerinte a csütörtöki megállapodások aláírása egy dolog, azok végrehajtása pedig egy másik.
„Az elmúlt nyolc évben sok szándéknyilatkozat és elhatározás született, de ezek gyakran csak részben valósultak meg” - magyarázta Bieber, majd hozzátette: „Ezért a sikert nem is érdemes ezekkel az aláírt dokumentumokkal mérni, meg kell várni, hogy mi lesz belőlük”.
Az írás több Deutsche Welle-anyag alapján készült. Szerzők: Nenad Kreizer Seferi Idro, Adelheid Feilcke. Fordította: Valaczkay Gabriella. Szerkesztette: Bogár Zsolt
A borítóképen Albin Kurti koszovói miniszterelnököt fogadja Olaf Scholz német kancellár a berlini Nyugat-balkán csúcson november 3-án
