Nagy árat fizetünk azért, hogy egy zöldség úgy nézzen ki, ahogy azt a boltban megvesszük
Már ötven éve is Budapest éléskamrájának hívták Alsónémedit, ahol Ladányiné Juhász Edit termeszt kelkáposztát, fejes káposztát, lilakáposztát, karfiolt, brokkolit, sárgarépát, fehérrépát, zellert és póréhagymát. Edit és családja is több évtizede, 20 hektáron foglalkozik a kapás növényekkel.
„Több generációs kertészek vagyunk, de ahogy az igények változnak, mi is igyekszünk megújulni újabb fajtákkal" – mondja. Így jelent meg csúcsos káposzta, fodros kel, lila brokkoli is a gazdaságukban, sőt Edit bébikarfiolt is termeszt, ami édesebb, mint a normál fajta, de a levelei kisebbek. A család fő profilja azonban nem ez: mint mondja, a különlegességek termesztése kifejezetten munkaerőigényes, a növényeket kézzel kell leszedniük, ügyelve arra, hogy ne ütődjenek meg szállításkor, viszont akkora kereslet még nincsen rájuk hazánkban, hogy ebből meg lehetne élni.
Fontos, hogy a láda, a konténer kéznél legyen, a kés elég éles legyen, hogy flottul menjen a munka.
Editéknek szerencséjük van, mert december elejéig egy család segít nekik a szedésben, de – mint mondják – nehéz fizikai munkáról van szó, amelyre embert találni sem könnyű.
A betakarításnál először a szezonális zöldséget, a tököt szedik október elejétől november elsejéig, ezután a céklát. Azonban van olyan növény, amelynek a szedésével megvárják a hideget. „A gumós zöldségeket, például a répát akkor lehet megfelelően betárolni, amikor 10–13 Celsius-fok van napközben, és a talaj 5 Celsius-fok alatt van.” A káposzta marad utoljára, mivel ez bírja a hideget a legtovább. Sőt, egyes káposztafajták áttelelnek, ezeket oldalra döntik, mivel így nem éri a hideg a növényeket, a levelük oldalról ráterül, védve a fejet. Az is fontos, hogy mindig délre döntsék, hogy az első felkelő napsugár melegítse a káposztát, így kerülhet zöld kel a piacra még márciusban-áprilisban is.
Az importtal nekik is nehéz versenybe szállni. „Tavaly például a korábbinál jóval kevesebb póréhagymát tudtunk eladni, miután a külföldi áru jóval olcsóbb volt a hazainál." Ezt Edit szerint azért érhetik el a külföldi termesztők, mert kedvezőbb lehetőségeik vannak, ehhez hozzájárulnak a megfizethető vetőmagok és gépesítés, ami kiváltja a kézi munkaerőt. Külföldön különféle vegyszereket is használnak, azonban a termesztő szerint
nagy árat fizetünk azért, hogy egy-egy növény úgy nézzen ki, ahogy azt a boltban megvesszük.
Edit úgy látja, hogy mára megváltoztak a főzési és vásárlási szokások, emellett a klímaváltozás is rendkívüli kihívások elé állítja a termesztőket. Idén volt például olyan növény, amit bár a megszokotthoz képest ötször annyi vízzel öntöztek, mégis jóval kevesebb lett a termésátlag. Ezért, bár több évtizednyi tapasztalat áll a család mögött, Edit szerint
az ősök tapasztalatai már nem mindig segítenek, annyira változik a világ.
Ma már – mint fogalmaz – a termelés egy versenyfutás az idővel: ha a kelkáposzta a megfelelő időben nem kerül a piacra, besárgul a levele, tönkremegy a feje. Ráadásul folyamatosan résen kell lenni, mert a különböző fajtáknak eltér a termesztés időtartama: a hosszú tenyészidejűeket (100–120 nap) betárolásra, míg a rövidebb tenyészidejűeket friss piacra termesztik. A szép lilakáposzta kőkemény, ellenben nem kell hamvasnak lennie, ugyanolyan friss lehet enélkül is.
A fejes káposztánál pedig azt érdemes figyelni, hogy akkor szép, ha kemény a káposzta feje, szép a levele, ez megfelel savanyításra és tárolásra. A termelő arra is felhívja a figyelmet, hogy nem csak a hófehér karfiol lehet friss, ugyanolyan finom és friss az is, ami egy kicsit sárgább, ha megsüti a nap.
