„Mostanában jöttem rá, hogy a Gyermekek Házában sosem éreztem magamat fogyatékosnak”
„Az iskola legyen tényleg általános, nyújtson minden tanulónak elfogadó, biztonságos környezetet, biztosítsa az egyéni tanulási út lehetőségét, és neveljen szabadságra, kreativitásra, önállóságra, gondolkodásra. Ma a szakirodalom a méltányosság fogalmával írja le ezt, azaz, hogy valóban minden tanuló – tehát nem csak a különleges képességű, tehetséges, illetve a sajátos nevelési igényű – számára biztosítsuk a személyre szabott fejlesztést” – mondta el lapunknak 2016-ban a Gyermekek Háza (GYH) igazgatója, Lányi Marietta.
Az akkori interjúban hosszasan mesélt a pestidegkúti iskola alapításáról és alapelveiről, ahogy tette ezt nemrég, az intézmény 30. születésnapjára szervezett szakmai konferencián. Ennek egyébként a helyszíne a GYH nemrég átadott, impozáns új épülete volt, amelyben már nemcsak a 30 éves általános iskola, hanem a néhány éve elindult gimnázium is működik.
Az iskola történetét tehát nem idéznénk újra az olvasóinknak. Lányi Marietta előadásában viszont egy szemléletes ábra mutatta meg az immár általános iskola és gimnázium (az egyetlen állami fenntartású alternatív középiskola Magyarországon) legfőbb erősségét. Ez egy kis felmérés eredményét összegezte: megkérdezte a tanárokat, a szülőket és a diákokat is arról, milyen jellemzőit emelnék ki a Gyermekek Házának.
Mind a három csoport nagyjából ugyanazokat a jellemzőket emelte ki: elfogadás, szeretet, együttműködés, partnerség.
„Sok minden változott az iskola alapítása óta, sokat hibáztunk (ez egyébként az egyik alapelvünk, hogy szabad hibázni), sokat fejlődtünk, sokat alakítottunk az elképzeléseinket, de egy dolog nem változott: minden tanuló számára elfogadó, biztonságot nyújtó iskolát akarunk, ehhez keressük a módszereket” – emelte ki. És ehhez találták meg a három évtized alatt a személyre szabott tanulási környezetet, ahol a különbözőséget teljesen természetesen kezelik. „Nálunk nincs olyan osztály - a gimnáziumban sem -, ahol ne lenne három sajátos nevelési igényű gyermek. Mi így jól érezzük magunkat.”
Perlusz Andra oktatáskutató a Lányi Marietta által elmondott pedagógiai alapelvek, azaz az inkluzív pedagógia tudományos alapjaiba avatta be a közönséget. Leszögezte, hogy az nem a sajátos nevelési gyerekekről (sni) szól, hanem minden egyes gyerekről. Tévhit, hogy egy osztályban a gyerekek egyformák, csak esteleg a sérült gyerekek mások: minden gyerek különböző – hangsúlyozta, és hozzátette, ehhez kell alkalmazkodni a tanítási folyamatnak is.
Idézett két kutatást is, amelyek azt bizonyították, hogy ez a szemlélet minden tanulónak előnyös. Megjegyezte, a mai oktatás sok esetben kizárólag a tanulmányi eredményekben méri a sikerességet, miközben az ország fiatalkorú lakosságának egyre nagyobb arányban kell megküzdeniük különböző pszichoszociális betegségekkel. Ezért szerinte épp ilyen fontos, hogy az iskola tud-e e téren pozitív változásokat elérni. A másik fontos eredmény a munkaerőpiaci beválás mértéke. „Az inkluzív környezetben nevelkedő gyerekek 60 százalékkal nagyobb arányban találtak munkát.”
Hogy mennyire előnyös egy ilyen iskola, az Loványi Eszter előadásából kristályosodott ki. Ő súlyos hallássérüléssel született, és ennek folyományaként mindig is nehezen volt érthető a beszéde, de mára ledoktorált és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon dolgozik oktatóként és kutatóként, a szabadidejében pedig a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület munkáját segíti.
Mindezt annak köszönheti - állítja -, hogy annak idején a szülei megtalálták a Gyermekek Házát, ahol értő, befogadó, biztonságos környezetben motiválták a tanulásra.
„Csoport- és pármunkában dolgoztunk. Nem jegyek alapján történt az értékelés. Amikor lemaradtam, a pedagógusok és a gyógypedagógusok segítettek nekem. Igazi élmény volt itt a tanulás” - mesélte a GYH-s élményeit. „Amikor bemutatott a tanítónénim az osztálynak, ő nem azt emelte ki, hogy nehezen érthető a kiejtésem, hanem azt mondta, hogy az beszél szépen, akit én jól megértek. Innentől kezdve az osztálytársaim versenyeztek, hogy kit értek meg jobban. Ezzel megadta a lehetőséget, hogy büszke lehessek a szájról olvasási képességemre. Az órákon az volt természetes, hogy mindenkinek vannak erősségei és gyenge pontjai is. A számomra nehezebb szavak jelentését nekem magyarázták el az osztálytársaim, viszont matekból jó voltam. Így abban én segítettem nekik” – mesélte többek közt Loványi Eszter.
Megtanult önállóan tanulni, ezzel a képességgel és az iskolában felszedett önbizalommal eljutott a középiskolába, majd a felsőoktatásba, és sikeresen vette ezeket az akadályokat is. 2020-ban ledoktorált.
Egy nemrég megjelent könyvében így emlékezett a GYH-s éveire: „Nagyon találó az iskola neve, ez tényleg a gyermekek háza. Itt minden a gyerekekről szól, és mindig úgy éreztem, hogy ide hazamegyek. Sőt még most is! Csak a Gyermekek Házában eshetett meg velem, hogy sírtam, amikor beteg voltam, mert nem tudtam suliba menni. Csak mostanában jöttem rá, hogy a Gyermekek Házában sosem éreztem magamat fogyatékosnak. És a GYH-s évek alatt tanultam meg egy életre, hogy én is ugyanolyan ember vagyok, mint a többi.”
