Mit tehet a rendőrség, ha valóban megfenyegette az alvilág a népszerű magyar énekesnőt?
„Nem igazán kedveli őt itt senki, mert elég hangos, későn jár haza, és nem nagyon kommunikál senkivel. Elég magának való, és mindenki tudja róla a házban, hogy évek óta komoly lelki problémákkal küzd” – így jellemezte egy szomszédja még októberben a Blikknek azt a nőt, akit kábult állapotban vitt el a mentő angyalföldi albérletéből azt követően, hogy október 28-án a rendőrök hatoltak be lakásába, mivel a lakás tulajdonosa napokon keresztül nem tudta őt elérni. Egy fiatal, népszerű, a sajtóban azóta is rendszeresen szereplő énekesnőről van szó, sztoriját viszont nem csupán népszerűsége, vagy rosszulléte miatt kapta fel a média: a fiatal művész szervezetében a toxikológiai elemzés kokaint talált, a Blikk pedig később arról írt, hogy a rendőrség drogkereső kutyákkal kutatta át az albérletét.
Általánosságban kijelenthető, hogy a rendőrök nem a fogyasztókra utaznak: azok kapcsolati hálóját igyekeznek feltárni, így pedig dílereik válnak azonnal célponttá. A kapcsolati háló feltárására több módszert is alkalmaznak, azonban meg lehet úszni viszonylag olcsón is az ügyet – ha az ember vall, és feladja azt, akitől vette az anyagot. Ha valaki feladja a dílerét, akkor megúszhatja, hogy az ügyészség ellene kábítószer birtoklása miatt emeljen vádat – amiért akár egytől öt évig terjedő börtönt is kiszabhat a bíróság. Ebben az esetben a fogyasztáson kapott embert elterelésre küldik, vagyis magát a kábítószer-fogyasztást be kell ismernie, majd részt kell vennie egy, a droghasználattal kapcsolatos felvilágosító előadás-sorozaton.
A bulvársajtó szerint így tett az októberi ügyben érintett énekesnő is: feladta dílereit, vállalta az elterelést, a rendőrség pedig azóta közölte, hogy az ügyben négy személyt azonosítottak, akiket kábítószer-kereskedelem megalapozott gyanújával hallgattak ki. A Blikk viszont kedden arról írt, hogy ezzel a lépésével az énekesnő túl messzire ment: az alvilágban ismert nehézfiúkat dühített fel azzal, hogy feladta dílereit, így „gyakorlatilag vérdíjat tűztek ki a fejére, mivel végleg el akarják őt hallgattatni”.
Mit tehet a rendőrség?
Rendőrségi forrásunk szerint ha az énekesnő valóban fenyegetve érzi magát a Blikk keddi cikke után, akkor vannak eszközei, amivel felléphet azok ellen, akik esetlegesen az életére törnének. Az valószínűtlen, hogy a tanúvédelmi programba kerülne – oda akkor kerülhetne, ha egy nemzetközi droghálózatot buktatott volna le, ahol dollármilliók mozognak, nem néhány budapesti dílert – azonban még az is kérdéses, hogy bevállalja-e egyáltalán a védett tanú szerepét. Utóbbiként a rendőrség ugyan csupán egy számmal jelölné őt a tanúvallomásokban – viszont ezeket az iratokat a büntetőeljárás kezdetén megkapnák az ügyben érintettek, a vádlottak pedig azonosítani tudnák, hogy ki dobta fel őket. Ám az eljárás ezen pontján ennek már semmi jelentősége nincs: minden bizonnyal mind a négy gyanúsított pontosan tudja, hogy ki mártotta be őket – vagyis ha az énekesnő védett tanúként jelenne meg az eljárásban, akkor sem lenne valójában védettebb, mint amennyire most az.
Személyi védelmet viszont kérhet és ha a rendőrség indokoltnak látja, akkor meg is kapná azt. A személyi védelemnek forrásunk szerint több fokozata is van.
Az énekesnő azonban – ha valóban fenyegetve érzi magát – minden bizonnyal a privát telefonvonalat fogja választani a személyi védelem formái közül. Miért? Mert a személyi védelem folyamatos alkalmazkodást követel meg a védett személytől. A rendőrautó nem fogja követni őt, ha kimozdul a lakásából, a járőr, vagy a közelébe egész napra odarendelt rendőrök sem fognak vele tartani – mivel a rendőrség nem privát biztonsági szolgálat. Erőforrásaik végesek, a munkájuk sem az, hogy egy dílereit feldobó énekesnőt kövessenek biztosítani a fellépéseit. Ha az énekesnő mégis folyamatos jelenlétet igénylő személyi védelmet szeretne magának, és a fenyegetés is valós, ugyanakkor dolgozni, fellépni, vagy akár szórakozni vágyik, akkor a rendőrség jelezni fogja felé, hogy mindez nem biztonságos, ennél többet viszont nem tehet érte a hatóság, mivel eddig terjed a hatásköre.
Okos díler, buta díler
A Blikk nem konkretizálta, hogy pontosan milyen jellegű fenyegetésről van szó, pedig nagyon nem mindegy, hogy valakit azzal fenyegetnek meg, hogy nyilvánosságra hozzák azt, hogy használt kábítószereket, vagy azzal, hogy súlyosan bántalmazzák. Viszont az újság leírásából – „mivel végleg el akarják őt hallgattatni” – arra lehet következtetni, hogy az énekesnő úgy paprikázhatott fel többeket, hogy azok konkrétan megöletni akarják.
A vérdíj és az elhallgattatás azonban bulváros túlzásnak tűnik, legfőképp azért, mert a rendőrség nemhogy megkapta az énekesnőtől a kapcsolati hálóját, de már ki is hallgatta azokat az embereket, akik feltehetően a dílerei voltak, így igen valószínűtlen, hogy ne tudnák azonnal azonosítani, hogy pontosan ki támadná meg az őt. Egy országosan ismert, és magánéletével, zeneiségével a sajtónak és a nyilvánosságnak folyamatosan témát adó énekesnő meggyilkoltatása, vagy esetleg „csupán” megveretése sem tűnik észszerű opciónak, hiszen egy ilyen ügyet az ország egésze követne árgus szemekkel, ezzel akkora nyomást helyezve a rendőrségre, hogy a hatóságnak viszonylag gyorsan kellene felmutatnia gyanúsítottat, vagy legalább felbujtót – aki szintén a hatóságok számára mára ismert körből kerülhetne ki.
A harmadik ok, amiért a vérdíj, vagy az énekesnő fenyegetettségének léte is kérdéses, a legkézenfekvőbb: nem Mexikóban vagy Kolumbiában vagyunk, így nem a Narcos, vagy a Sicario aktuális epizódjában élünk. A 21. század Magyarországán már nem szokás meggyilkoltatni, elraboltatni, vagy akár „csak” megveretni azért valakit, mert az illető feladott valakit, vagy valakiket a hatóságoknak. Meglehet, hogy valaki felhúzza magát ezen, de hogy ilyen radikális eszközökhöz nyúljon, az egyáltalán nem valószínű. Végképp, hogy Magyarországon szinte lehetetlen úgy elkövetni egy gyilkosságot, hogy ne bukjon le a tettes: minden be van kamerázva, a hatóságok bárkit megfigyelhetnek, így feltehetően nagyon gyorsan előkerülne a gyilkos és a felbujtó is. Sőt: a magyar szervezett bűnözés világában mindennapos, hogy feldobják egymást a bűnözők, vagy hogy egy drogfogyasztó elárulja a dílerét. Szinte kizárt, hogy egy ilyen ügyben bárki vérbosszút esküdjön.
Már csak azért sem valószínű, hogy az énekesnő valójában veszélyben lenne, mert a magyar droghálózat alapvetően nem az erőszakról szól. Nincsenek kartellek, csupán a radar alatt működő hálózatok – amiknek nem érdeke, hogy a fogyasztókon kívül bárki tudomást szerezzen róluk, az pedig különösen nem, hogy a rendőrség mellett még a média is rájuk szálljon. Információink szerint a magyar celebvilágnak egy bejáratott kör terjeszti a kábítószert, ennek a körnek pedig a diszkréció adja az alapját. A díler nem jártatja a száját, hiszen pontosan tudja, hogy magát mekkora bajba kavarja, ha beszél, a celeb pedig azért nem teszi ki az ablakba, hogy kábítószert használ, mert a karrierét tenné ezzel kockára. Nem sötét autókat kell elképzelni a belvárosi sikátorok sarkain, amiből a díler kihajolva osztja az anyagot, hanem biztonságos, privát tereket, olyan környezetet, ami nagyon erősen védett a nyilvánosságtól.
Viszont ha balhé van, akkor az adott szereplőkre nagy figyelem irányul. Ilyen az, ha egy énekesnőt nem ér el a főbérlője, majd az énekest kábult állapotban szállítják kórházba, ahol kiderül, hogy drogot fogyasztott. Ilyen az is, amikor egy országosan ismert divattervező bukik le nagy mennyiségű kábítószerrel a lakásán, mint ahogy az Herczeg Zoltánnal történt néhány héttel az énekesnő ügyének kirobbanása előtt. Herczeg ügye azonban annyiban más, hogy őt nem csupán kábítószer birtoklásával, hanem annak terjesztésével is gyanúsítják, így az énekesnővel szemben ő október óta börtönben van, ügyéről itt írtunk bővebben:
