Mintha csak most esne le Elon Musknak, mit vállalt, amikor megvette a Twittert
Látványosan kezdett munkába a világ leggazdagabb embere. Miután Elon Musk múlt csütörtökön megvette a Twittert, azzal a lendülettel kirúgta a vállalat felső vezetőit, feloszlatta az igazgatótanácsot, belengette, hogy fizetőssé teszi a profil hitelességét bizonyító kis kék pipát, majd a 20 dollárról ennek levitte az árát 8-ra, bekérette a programozóktól az elmúlt egyhavi kódjaikat kinyomtatva, hogy szúrópróba-szerűen ellenőrizzék azokat.
Ezt nevezhetjük nagy lendületnek, de kapkodásnak is.
A cégnek egyre több vezetője távozik, arról egyelőre nincsenek egyértelmű hírek, hogy Musk kirúgta-e őket, vagy felmondtak.
Elon Musk előszeretettel mutatja magát óriási stratégának, aki több évtizedes víziókat lát maga előtt és valósít meg, a rajongótábora a mostani lépéseket is ilyesminek látja. A média és a szakértők ennél óvatosabbak: ha el is ismerjük, hogy Musk céljai nagyon nagyra törőek, a megvalósítás első napjai minimum látványosan kapkodósnak tűnnek.
Már az sem a túlságosan átgondolt stratégia jele, ahogyan egyáltalán idáig eljutottunk. Musk még a tavasszal tette meg a nagy ajánlatát a Twitter megvásárlására, az előzetes megállapodás aláírása után azonban elállt volna a 44 milliárd dolláros üzlettől, mire a Twitter bírósághoz fordult, hogy kikényszerítse az egyezség betartását. Musk nem várta meg az ítéletet, inkább magától megvette a portált. Most már ezt úgy kommunikálja, hogy az emberiség jövőjéért tért vissza a megvásárlás gondolatához, de az előzmények után ennek a teljes őszinteségében azért lehet kételkedni.
A fizetős szolgáltatás bevezetésére tett ígéret sem profi kommunikációs munkára vall: előbb 20 dollárban határozta meg az eddig ingyenes kék pipa árát, majd most már ugyanazzal a lendülettel kardoskodik a 8 dollár mellett. A leglátványosabb reakció erre az volt, amikor Stephen Kinggel ugrottak egymásnak – az író egy bazmegolós tweetben azt írta, hogy akkor inkább elmegy, neki kellene, hogy fizessen a Twitter, amiért használja, mire válaszul Musk váratlanul bemondta a 8 dolláros ajánlatot, azzal, hogy nekik is ki kell fizetniük a számlákat valahogyan. Igen, ez pont annyira abszurd, mint amilyennek elsőre leírva tűnik.
Nyilvánvaló, hogy a kérdés itt nem az, Stephen King képes lenne-e kifizetni havonta 20 vagy 8 dollárt azért, hogy más ne éljen vissza az ő nevével a Twitteren – bár az izgalmas felvetés, amit egy zimbabwei újságíró ehhez hozzátett: sok országban próbálják kamuprofilokkal hitelteleníteni a médiát és az ellenzékieket, márpedig szegényebb helyeken erre nehéz lesz pénzt félretenni. A fontos felvetés inkább az: ha Musk elindul egy ilyen irányba, kér-e majd még több pénzt akár a hitelesítésért, akár extrákért, például azért, hogy az algoritmus minél előrébb sorolja a fizetős felhasználók twittjeit. És persze ott van az igazán aggasztó kérdés: milyen irányba megy el a Twitter a szólásszabadság kapcsán, és megmarad-e hiteles, vállalható oldalnak, amin megéri ott maradni?
Musk egy olyan vízióval állt elő, amely szerint a Twitter a szabadság online felülete lenne, minimális moderációval, azonban azt már eddig is láttuk, hogy a moderáció leépítése általában több bajt okoz, mint amennyit megoldott. Emiatt aztán ahogy megvásárolta a portált, sokkal higgadtabb stílusra váltott: visszakozott a korábbi ígéretéből, és már ott tart, hogy egy moderációval foglalkozó testületet fog létrehozni, addig semmilyen fontos tartalmi döntésről vagy fiók visszaállításáról nem dönt.
Nyilvánvaló, melyik az a fiók, amire mindenki kíváncsi, mit lép vele kapcsolatban a Twitter: visszaengedik-e Donald Trumpot. Musk már sokszor beszélt arról, hogy nem tartja a legjobb ötletnek a volt elnök tiltását (Trump még épp elnök volt, amikor felfüggesztették a fiókját, azután kapta a tiltást, hogy a Capitolium ostromakor sem állította le a választás eredményét elfogadni nem képes rajongóit). Most azonban Trump fiókja továbbra sem működik, Musk pedig leszögezte, hogy nem változott a moderációs szabályzat.
Csakhogy miközben ennyire higgadtnak próbálta mutatni magát és a döntéshozatalt, azt is sikerült elérnie, hogy senki ne erre figyeljen. Ugyanis megosztott, majd hat órával később letörölt egy vad, és teljesen megalapozatlan összeesküvés-elméletet arról, hogy Nancy Pelosi férjét egy radikális baloldali meleg prostituált támadta meg, akivel egy melegbárban ismerkedett össze (azóta persze kiderült, hogy ez úgy álhír, ahogy van, egy szélsőjobboldali támadó kereste a képviselőház elnökét, és amikor őt nem találta, a férjének esett neki kalapáccsal). És ugyan hozzátette, hogy csak egy felvetés, hogy egy ilyen extrém forgatókönyv lenne a valós, a hirdetők és üzleti partnerek számára rögtön bemutatta a legnagyobb dilemmát:
meddig tart a szólásszabadság, és hol kezdődik az, hogy ne lehessen szabadon terjeszteni minden őrültséget?
Ami történik, sok hírességnek nem tetszik – a Sky News összeállítása szerint például Toni Braxton már kiszállt, LeBron James azt mondta, ha igazak a hírek, mi lesz a Twitterből, ő is távozhat onnan, Eric Idle pedig ezt attól tette függővé, hogy fizetős lesz-e a szolgáltatás, és visszaengedik-e a „narancssárga szörnyet”.
A General Motors is közölte, hogy felfüggeszti a hirdetéseit, amíg megvizsgálja, milyen a Twitter új irányvonala. Erre persze lehet mondani, hogy ez a cég a szintén Musk tulajdonában lévő Tesla riválisa, annál kellemetlenebb, hogy a CNN cikke szerint az Interpublic Group hirdetésszervező cég azt tanácsolta a partnereinek – mint a Coca-Colának, a Johnson&Johnsonnak vagy épp az Unilevernek – hogy várjanak egy hetet, amíg egy kicsit jobban lehet látni, mi történik a Twitternél.
A legszárazabb, egyben Musk számára valószínűleg leginkább lehangoló válasz azonban egy olyan embertől érkezett, akinek a nevét tizedannyian sem ismerik, mint az eddig felsorolt hírességekét, de náluk sokkal több fájdalmat tud okozni. Amikor ugyanis Musk kiírta a Twitter átvétele után, hogy „a madár szabad”, Thierry Breton, az EU belső piacért felelős uniós biztosa annyit válaszolt: „Európában a madár a mi szabályaink szerint fog repülni”.
Az EU-ban hamarosan életbe léphet a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály, aminek a neve épp annyira unalmas, mint az uniós bürokráciája, a tartalma viszont pont olyan fontos: az online tartalomszolgáltatók az eddiginél sokkal szigorúbb szabályoknak lesznek kötelesek megfelelni, hogy védekezzenek az álhírek és a káros tartalmak ellen. Ez az, amiről a Mashable nagy összeállítása azt írta: Musk egy annál sokkal komplexebb, részben politikai probléma kellős közepébe érkezett meg, mint amivel ő képes volna mit kezdeni. A The Guardian egy fokkal óvatosabban fogalmazott, az ő cikkük szerint Musk most kezd rájönni arra, miért van minden nagyobb közösségimédia-oldalnak moderációval foglalkozó csapata.
És valóban, a feladat extrémen sok összetevőből áll. Nem szabad elriasztani a hirdetőket, sem a felhasználókat, az sem árt, ha a saját szavát tartja, és még az USA, valamint az EU adatvédelmi szabályaival is fontos foglalkozni. Ráadásul a közösségi média kapcsán épp mostanában megy a nagy vita, milyen szigorúbb szabályokkal lehet jobban vigyázni a felhasználókra és az adataikra. Ezzel küszködik a Meta is – a Facebook anyavállalatának amúgy is gyenge időszaka van pénzügyileg – és nagy általánosságban az egész iparág valahol ott tart, ahol a dohány- és az autóipar tartott néhány évtizeddel ezelőtt:
már sokan kimondják azt, hogy szigorúbb szabályozás nélkül nagy károkat okoz, és ugyan még nem világos, hogy a politikusok pontosan mit fognak lépni, az nagyon valószínű, hogy bárki bármit annyira szabadon nem csinálhat már sokáig, mint most.
Ez pedig Musknak egészen újdonság lesz, hiába rutinos sok másban: az autóiparba akkor szállt be, amikor ott már szigorú biztonsági előírások voltak, az űriparban pedig kezdettől fogva természetes volt, hogy nagy a szigor, mert némi lazasággal elég könnyű lenne megölni a munkatársakat.
Az persze nem valószínű, hogy a Twitter sorsa egyik pillanatról a másikra hatalmasat változna, a felhasználók tömegeinek reakcióideje azért lassabb annál. Mindenesetre közben készenlétben áll a TikTok, hogy még több felhasználót vonzzon be – ami az adatvédelem szempontjából nem a legmegnyugtatóbb hír, bár a cég igyekszik cáfolni az erről szóló vádakat – és folyamatosan hallani arról is híreszteléseket, hogy a Tumblr felé kacsintgat egyre több hirdető és céges marketingszakember.
Ami elsőre egy borzasztó ötletnek tűnik, a Tumblr lényege ugyanis épp az, hogy gyakorlatilag semmilyen algoritmusa nincsen, időrendi sorrendben kerülnek az ember elé a bejegyzések, és csak nagyon korlátozottan ajánl tartalmakat azon kívül, amit a felhasználó saját maga bekövetett. Ez sok szempontból nagyon jó, hirdetési modellnek viszont sokkal neccesebb, mint a Twitteren megjelenni. Persze lehet, hogy miközben folyamatosan arról van szó, a nagy techcégek algoritmusai mennyire ijesztően sokat tudnak rólunk, és mennyire nagyon befolyásolni akarnak mindenkit, a jövő épp ez lesz, akár még üzletileg is sikeresen.
