Minek kéne történnie ahhoz, hogy Putyin hatalma megrendüljön?
Noha az ukrajnai harctéren bekövetkezett súlyos kudarcok ellenére Putyinnak továbbra sem kell hatalma elvesztésétől tartania, az elnök által indított háborújának magas ára és megkérdőjelezhető stratégiai haszna számos olyan lehetőséget teremt, amelyeken keresztül a Kremlre leselkedő veszélyek valószínűleg növekedni fognak, különösen a 2024-es elnökválasztás előtt. Erre a következtetésre jutottak tanulmányukban a Stratfor geopolitikai cég elemzői.
Fontos megjegyezni, hogy Oroszországban a keretrendszer, amelyben a politikai elit a hatalmát gyakorolja, egészen más, mint bármely másik, demokratikus és szabad országban. A Kreml ugyanis szisztematikus kampányt folytat az ellenzék felszámolására és az internet feletti szorosabb ellenőrzés megszerzésére, és erre már a háború megindítása előtt törekedett. Rengeteg pénzt pumpáltak bele a belbiztonságba, tovább fejlesztve az elnyomó apparátust, ami már a háború előtti hónapokban fokozta a másként gondolkodó, kritikus hangok elleni kampányát. Erre a legjobb példa 2021 júniusa, amikor Oroszország szélsőségesnek nyilvánította Alekszej Navalnij ellenzéki vezető szervezetét, valamint fokozta a nyugati techóriásokkal szembeni kényszerítő intézkedések alkalmazását. Ezek azért voltak fontos lépések, mert ezek nélkül a Kreml, vagyis maga az orosz államhatalom sokkal kevésbé tudta volna saját magát biztonságban tudni az invázió kezdete után.
A Stratfor szerint a jövőben is ezekre a kipróbált és finom technikákra támaszkodik majd, hogy ne növekedjen túlságosan a háború miatt a rezsimből kiábrándultak tábora. De a belbiztonsági erők legalább ekkora figyelmet fognak fordítani a gazdasági elitre is, hogy azoknak a tagjai ne fordíthassanak hátat a Kremlnek. A nagyobb államok közül Oroszország eddig is világelső volt az egy főre jutó rendőrök és belbiztonsági személyzet számában, de a kormány a belbiztonsági kiadásokat több mint 50 százalékkal, 4,42 billió rubelre emelte 2023-as orosz éves költségvetésben a 2022-es büdzséhez képest.
A Putyin uralmát fenyegető közvetlen veszély elsődleges jele az, ha Oroszország további, eddig általa már megszállt területeket veszít Ukrajnában. Az orosz elit és a közvélemény ekkor valószínűleg felemelné a hangját a háború ellen, és gúnyolódna azon, mondván, túl sok pénzt és emberéletet követelt. Ám a Stratfor szerint egyelőre nem tűnik valószínűnek, hogy Oroszország újabb területeket veszítene, mivel Ukrajna nincsen ellátva elég modern felszereléssel és lőszerrel ahhoz, hogy legyőzze Oroszország erőit.
A Stratfor szerint az is rizikó lehet a Kreml számára, ha folytatnia, erősítenie kellene a mozgósításokat. A mozgósítással Putyin azt érte el, hogy olyan emberek is érintettek lettek a háborúban, akiknek az életét korábban nem érintette az. Ráadásul a háború és Putyin támogatottsága a februári invázió óta eltelt hónapokban nagyrészt csökkenő tendenciát mutat. Egy novemberben végzett hiteles felmérés szerint az oroszok 55 százaléka támogatta a béketárgyalásokat Ukrajnával, márpedig ez jelentős ugrás a júliusi, mindössze 32 százalékhoz képest. Ám a Stratfor szerint a háború támogatottsága havonta csak néhány százalékponttal csökken, ami nem elég gyors ahhoz, hogy közvetlen fenyegetést jelentsen Putyinra nézve. Mindenesetre a jövőben az orosz hatóságok valószínűleg tovább fogják korlátozni az oroszok konfliktushoz való hozzáállást kutató nyílt felmérések számát.
Putyin hatalmát a szélsőjobboldalról is fenyegetheti veszély. Az orosz ultranacionalisták és más szélsőjobboldali politikai erők ugyanis egyre inkább megkérdőjelezik a Kremlt, és azt állítják, hogy a háború kudarcai miatt irányváltásra vagy vezetőváltásra van szükség. Még ha Oroszország nem is veszít további jelentős megszállt területeket Ukrajnában, az ideológiailag radikalizálódott és egyre inkább felfegyverzett orosz ultranacionalisták és informális mozgalmi vezetőik – mint például Alekszandr Dugin vagy Jevgenyij Prigozsin – támogatásának elvesztése több szempontból is fenyegetheti a Kremlt – állítja a Stratfor. Ezek a szélsőjobboldali csatornák és vezetők egyre nagyobb befolyással bírnak a háborút támogató oroszok körében, ami miatt sokan úgy tekintenek erre a mozgalomra, mint a Kreml alternatív hatalmi központjára. Ha Putyin nem tudja megnyugtatni ezt a választói csoportot, a kormányon belüli keményvonalas erők egyre inkább felbátorodhatnak, miközben Putyin vonakodik a konfliktus eszkalálásától. Ezzel egy időben az orosz biztonsági szolgálatok csúcsán lévők összefoghatnak ezekkel a szélsőjobboldali erőkkel, hogy leváltsák Putyint, bár ez egyelőre a Stratfor szerint rendkívül valószínűtlen.
Putyint az is aggaszthatja, hogy az elit törésvonalai egyre inkább láthatóvá válnak: a közszereplők egyre inkább hajlandóak megkérdőjelezni a háborút. Néhány közéleti személyiség – köztük a szövetségi Duma és néhány regionális parlament törvényhozói – olyan megjegyzéseket tettek, amelyek megkérdőjelezik a háború hivatalos indoklását, homályos és folyamatosan változó céljait, valamint a Kreml stratégiájának hatékonyságát. Ha a törvényhozók és más közéleti személyiségek (például állami és magánvállalatok vezetői, neves akadémikusok és agytrösztök tudósai) rendszeresebben kezdenék megkérdőjelezni a hivatalos narratívákat, az nemcsak az orosz elit, hanem az átlagos orosz állampolgárok körében is normalizálná a háborúval kapcsolatos szkepticizmust, ami azzal a kockázattal járna, hogy tovább ássa alá a háború közvélemény általi támogatását – véli a Stratfor.
Az is kockázatos lehet Putyin számára, ha kirúgja vagy feljelenti belső körének magas rangú tagjait, hogy megpróbálja őket bűnbakká tenni, vagy elterelni a közvélemény figyelmét a háborúról. A Stratfor szerint ezt tette akkor, amikor október elején új katonai parancsnokot nevezett ki az ukrajnai háború vezetésére – Szergej Szurovikin tábornokot. Úgy tűnik, hogy a Kreml Szurovikint azért jelölte ki, hogy bűnbaknak tehesse meg Oroszország későbbi visszavonulásáért Herszonból és a harctéren bekövetkező további kudarcokért. Szurovikin azonban egy viszonylag ismeretlen katonai tisztviselő, akinek alig van befolyása az orosz elit körében, és Putyinnal sem áll szoros kapcsolatban. A Stratfor úgy véli, továbbra sem valószínű, hogy Putyin a belső köréhez tartozó szövetségeseket – például a védelmi miniszterét vagy más magas rangú biztonsági tisztviselőket, például Alekszandr Bortnyikovot (a fő orosz hírszerző ügynökség, az FSZB vezetőjét) vagy Nyikolaj Patrusevet (a Kreml Biztonsági Tanácsának titkárát) tenné meg bűnbakként, mert ha így tenne, azzal sem enyhítené a közvélemény csalódottságát. Ez pedig azt jelentené, hogy be kellene ismerni, valami rosszul alakult Putyin rendszerének legfelsőbb köreiben. Ráadásul a Putyin belső körén belüli tisztogatás az elnök számára veszélyforrás lehet: mivel innentől fogva a közeli munkatársai sem éreznék magukat biztonságban, valószínűbbé válna, hogy összeesküvést szőnek ellene.
A Stratfor a további kockázati tényezők közé sorol egy mély globális recessziót, és az azt követő nagymértékű nyersolajár-csökkenést, vagy azt, ha G7-ek által meghatározott még alacsonyabb olajársapkát érvényesítik. Ha ugyanis a globális olajárak hordónként 30 dollár körüli szintre zuhannának, vagy ha a G7-ek árplafonja hasonló szintre esne, Oroszország gazdasági helyzete romlana. Oroszország gazdasági környezetének ilyen drámai romlása tovább erősítené a Putyin- és háborúellenes érzelmeket az országban.
Csakhogy Oroszország költségvetési hiánya az előrejelzések szerint az elkövetkező években is alacsony marad, és egy elviselhető olajárplafon mellett a kormány továbbra is képes lesz elegendő bevételt bevonni az olajeladásokból ahhoz, hogy folyó fizetési mérleg hiánya alacsony legyen. Az új, 60 dolláros ársapka ezért valószínűleg nem képes a közeljövőben kimeríteni Oroszország tartalékait. És még ha ezek a tartalékok el is fogynának, az orosz kormány pénzt nyomtathatna és belsőleg finanszírozhatná adósságát, miközben továbbra is folyamatosan kemény valutát kapna a nyersanyageladásokból. Ekkor további megszorításokkal egyensúlyba tudná hozni a költségvetését.
Végül van még egy kockázat, amivel Putyinnak számolnia kell. Ez pedig az, ha Oroszország perifériáján, különösen Fehéroroszországban vagy Kazahsztánban jelentős politikai instabilitás alakul ki. Egyelőre azonban kevés jele van annak, hogy a fehérorosz vagy kazahsztáni rezsimek közvetlen veszélyben lennének. Egy hirtelen politikai válság (például az említett országok közel 70 éves vezetőinek váratlan halála miatt) mindenesetre gyors cselekvésre kényszerítheti a Kremlt, hogy biztosítsa az orosz érdekek megőrzését a valószínűleg kaotikus utódlási folyamatok közepette. A legrosszabb esetben Oroszország kénytelen lenne katonai szerepvállalásra kényszerülni, mivel az oroszbarát vezetés elvesztése bármelyik országban alaposan lejáratná a Kremlt, és új geopolitikai bizonytalanságot teremtene Oroszország perifériáján. Az oroszbarát vezetők erőszakkal való gyors beavatkozásának költségei azonban szintén rendkívül kockázatosak lennének, és azzal járnának, hogy Oroszország létfontosságú katonai eszközöket és költségvetési forrásokat vonna el az ukrajnai háborútól.
