Mindent vihet a legnagyobb meglepetésfilm – kiknek érdemes szurkolni az Oscar-gálán?
Az idei év kifejezetten erősnek számít az Oscar-jelölések szempontjából, olyannyira, hogy több kategóriában is olyan óriások versenyeznek egymással, akik mind biztosan megérdemelnék a filmvilág legkomolyabb elismerését – de mindegyikük nem kaphatja meg. A legnagyobb esélyes viszont váratlan befutó: a Minden, mindenhol, mindenkor című, bár amerikai, de jórészt kínai nyelvű film a lehető legtávolabb áll a megszokott, jólfésült hollywoodi blockbusterektől vagy azoktól a filmektől, amiket „tipikus” Oscar-jelölteknek szoktak nevezni.
A filmben egy unalmas mosodatulajdonos az unalmas adóügyintézés közben szembesül azzal, hogy a végtelen számú párhuzamos univerzumokban neki is hatalmas szerepe van a világ megmentésében, még ha semmi affinitása nincs is az ilyesmihez. A párhuzamos univerzumokban meg hol virsliujjú emberek élnek, hol meg emberek fején ülő mosómedvék vezetik a harcot, és műpéniszeknek és análdugóknak is jóval nagyobb szerep jut a megszokottnál. Mégis ez az a film, amire a legnagyobb eséllyel érdemes fogadni – jó néhány kategóriában.
A legjobb film
Igen, a Minden, mindenhol, mindenkor az Oscar „fődíjára”, a legjobb film kategóriára is a legnagyobb esélyes, olyannyira, hogy a gála legnagyobb meglepetése lenne, ha mégsem ez nyerne. Ez nyerte meg ugyanis eddig gyakorlatilag az összes filmszakmai díjat: a rendezők, a producerek, a színészek és a forgatókönyvírók céhe is ennek adta a legjobb film díját a maguk gáláin, ami nemcsak a statisztikák miatt fontos (eddig kevés olyan film volt, amely ezek után a díjak után ne nyerte volna el az Oscart is, olyan pedig még nem is, amely ezelőtt hasonlóképp mind a négyet megnyerte volna), de azért is, mert ezekben a céhekben csupa olyan ember ül, akik az Oscar-díjra is szavaznak.
Ugyanakkor mégsem lehet azt mondani, hogy le van játszva ez a kategória,
ez ugyanis az egyetlen az összes közül, ahol a szavazók nem csak a kedvencüket jelölik meg: a tíz jelölt mindegyikét pontozni kell 1-től 10-ig. Azaz, ha mondjuk, az első helyezettben szórás van, de a második mindenkinél ugyanaz, az még akkor is nyerhet, ha senki nem tette volna az élre.
A kritikai fogadtatás és az általános elragadtatás alapján könnyű lenne azt mondani, hogy a Cate Blanchett főszereplésével készült Tár lehet a másik nagy befutó. Ahogy az is tény, hogy a díjakról döntő Amerikai Filmakadémia mindig imádja azokat a filmeket, amelyek arról szólnak, mennyire nagyszerűek is ők maguk, márpedig Steven Spielberg önéletrajzi filmje, A Fabelman család épp erről szól: a kis Spielberg fokozatosan megérti, mekkora csoda is a filmezés, és milyen csodálatos hely is Hollywood.
A Minden, mindenhol, mindenkor legnagyobb ellenfele mégis a Nyugaton a helyzet változatlan lehet. Tény, hogy egy német rendező német nyelvű német filmjének nagydíja hatalmas meglepetés lenne, és az is tény, hogy sok szavazó érezheti úgy, épp elég lesz a filmnek a legjobb külföldi film Oscar-díja, de ha megnézzük a részleteket, mégis lehet esélye. A Nyugaton a helyzet változatlan ugyanis a háború borzalmairól szól rendkívül hatásosan, és kritikánkban mi is azt írtuk: lehetetlen nem úgy nézni, hogy ne Oroszország Ukrajna elleni háborúja járjon közben a fejünkben. Ha a szavazók meg akarják mutatni, hogy fontos nekik a humanizmus és a háború elleni kiállás, az könnyen vezethet ehhez a meglepetésgyőzelemhez.
A sziget szellemeit szerette a kritika, és kétségkívül megérdemelt lenne a győzelme, ahogy az Elvis című életrajzi filmen se lepődne meg olyan nagyon senki. A tízes lista két nagy hollywoodi blockbustere az Avatar és Top Gun második részei: mindkettő megmutatta a nagyvászon varázsát és sokat tettek azért, hogy visszacsábítsák a járvány után a nézőket a mozikba a tévé elől, de azért nagy összegeket nem tennénk rájuk. A kategória két legesélytelenebbje a Women Talking, amelynek bár a női emancipáció és a nemi erőszak a témája, de mivel tényleg nem történik benne más, mint hogy nők száz percen keresztül filozofikus témákról beszélgetnek, a díj 95 éves történetének legnagyobb meglepetése lenne a győzelem, ahogy a rendkívül népszerű európai társadalomkritikus, Ruben Östlund filmje, A szomorúság háromszöge sem nagyon reménykedhet.
A hvg.hu szerint ki nyeri majd a díjat? Minden, mindenhol, mindenkor
Mi kinek adnánk? A sziget szellemei
A legjobb rendező
Ahogy a legjobb film esetében, a legkisebb meglepetést ebben a kategóriában is a Minden, mindenhol, mindenkor rendezőinek, Daniel Kwannak és Daniel Scheinertnek a díjazása jelentené – pláne, ha netán a legjobb film szobrát más vinné el. Ha csak a statisztikát nézzük, a Danielek már nyithatják is a pezsgőt: a rendezők céhének díját eddig 74-szer adták át, legutóbb épp nekik, és eddig összesen nyolcszor történt meg, hogy ne a kollégák által díjazott rendező nyerte volna meg az Oscart is.
Ha viszont Oscar-díjról van szó, Hollywood koronázatlan királya, Steven Spielberg neve sem jelenthet soha meglepetést. Ez ugyanakkor az a kategória, amelynek minden jelöltje simán megérdemelné a díjat, szakmai értelemben tehát nagyon meghökkenni semmiképp sem fogunk: a Tár rendezője tizenhat év után tért vissza egy filmmel, és ezt akár díjazhatnák is a kollégák; Martin McDonagh pályafutásának egyik, ha nem a legerősebb filmjét rendezte meg; az európai fesztiválok és európai díjátadók kedvence, Ruben Östlund pedig élete eddigi legközérthetőbb filmjét készítette el. Azért ebben a kategóriában is ő a legkevésbé esélyes, ahogy a legjobb forgatókönyvében is. Ő alighanem csak inni megy Los Angelesbe a gálára, de nagyobb baja sose legyen.
Ki nyeri majd a díjat? Daniel Kwan és Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor)
Mi kinek adnánk? Martin McDonagh (A sziget szellemei)
Legjobb női fő- és mellékszereplő
Ha van igazi meglepetés az idei Oscar-jelöltek között, akkor azt a legjobb női főszereplők kategóriájában találjuk. Andrea Riseborough, a To Leslie című film főszereplője szinte észrevétlenül futott be az élmezőnybe, Hollywood legnagyobb megrökönyödésére. A To Leslie ugyanis, bár többségében jó kritikákat kapott, teljesen radar alatti filmnek számított egészen az elmúlt hetekig. Az ősszel megjelent film semmivel nem hívta fel magára a figyelmet: egy kis költségvetésű független produkció, amely rosszul teljesített a mozipénztáraknál, nem kapott díjakat, színészének, Riseborough-nak pedig – bár a Black Mirrortól kezdve a Feledésig egy rakás nagyszerű produkcióban játszott – az az ismertetőjegye, hogy nincs igazán ismertetőjegye. Magyarán ez egy tipikus anti-Oscar film, olyan, amire az amerikai filmakadémia teljességgel immunis szokott lenni.
Hogy a filmben egy alkoholista, a lottónyereményét elherdáló nőt alakító Andrea Riseborough mégis egy ligába került Cate Blanchettel vagy Michelle Yeoh-val, a Minden, mindenhol, mindenkor női főhősével, annak az lehet az oka, hogy a To Leslie menedzsere, illetve a rendező felesége januárban levelekkel kezdték bombázni az A-listás sztárokat, hogy nézzék meg az alkotást, mert, ha nem támogatják a kicsi, független filmkészítést, akkor „felzabál minket a Marvel-univerzum”. És hatott a direkt marketing: hirtelen mindenki, Edward Norton, Kate Winslet, Jennifer Aniston és még sokan mások, Riseborough alakításáról kezdett beszélni. Csakhogy az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának nem szimpatikus az efféle „ha nincs nyitva a főbejárat, bemászok hátul az ablakon” hozzáállás, és vizsgálatot indított a szokatlan marketingkampány ügyében.
Így szinte kizárt Riseborough Oscar-győzelme, ahogy a meglehetősen vegyes kritikákat kapott Blonde című film főszereplőjének, Ana de Armasnak, és A Fabelman családban az édesanyát alakító Michelle Williamsnek sincs akkora esélye az Oscar-szoborra, mint a Tárban nyújtott alakításért Blanchettnek vagy Yeoh-nak.
Blanchett már a harmadik Oscarjáért megy, és kétségtelen, hogy elképesztően szuggesztív a kifejezetten ráírt karmesterszerepében, Yeoh-nak viszont, a Kőgazdag ázsiaiak és a Tigris és sárkány című filmekben nyújtott, ünnepelt alakításai után már nagyon kijárna a legfontosabb filmes díj. Blanchett egy BAFTA-val, egy Golden Globe-díjjal és a filmkritikusok díjával a zsebében megy az idei Oscar-gálára, Yeoh ugyancsak egy Golden Globe-bal és a hollywoodi színészcéh (SAG) díjával.
Ki fogja kapni a díjat? Cate Blanchett (Tár)
Mi kinek adnánk? Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)
A női mellékszereplők kategóriájában talán még ennél is izgalmasabb lesz a verseny, ahol például a Minden, mindenhol, mindenkor két mellékszereplője, Jamie Lee Curtis és Stephanie Hsu is jelölt. Kettejük közül azonban az előbbi volt az, aki a SAG-gáláról végül díjjal jött el – Jamie Lee Curtis magából teljesen kifordulva és csodálatos humorral formálja meg a gonosz adóellenőrt a filmben. A sziget szellemeiben Kerry Condon hasonlóan emlékezetes alakítást nyújt, de ő éppen a visszafogottsága – lássuk be, mindig ezt a legnehezebb eljátszani –, a filmben megjelenített „mindentudó csendessége és mélyen elnyomott bánata révén”. Condon a BAFTA díját nyerte el a szerepért eddig, míg a kategóriának esélyese a Fekete Párduc 2. Golden Globe-díjas színésze, Angela Bassett is.
Ki fogja kapni a díjat? Jamie Lee Curtis (Minden, mindenhol, mindenkor)
Mi kinek adnánk? Kerry Condon (A sziget szellemei)
Legjobb férfi fő- és mellékszereplők
A legjobb férfi főszereplőé is egy olyan kategória, ahol bármilyen filmrajongó vagy filmkritikus a legkisebbe ellenérzés nélkül azonnal odaadná az Oscart mindegyik jelöltnek, és legalább három jelölt is komolyan izgulhat. Adná magát Brendan Fraser győzelme: hosszú idő után egy mélyen önreflektív szereppel tért vissza egy olyan alakítással, amit rengetegen dicsértek, és néhány komoly díjat is elhozott vele. A bálna főszereplője a szakértők szerint mégsem igazán esélyes: 2009 óta nem fordult elő, hogy olyan színész kapja a díjat, akinek a filmje nem volt jelölt a legjobb film kategóriában. (Akkor Jeff Bridges nyert az Őrült szívért.)
A sziget szellemei főszereplője, Colin Farrell is komoly díjakat kapott már ezért a tényleg zseniálisan alakított szerepért (a Velencei Filmfesztivál díját például Fraser elől nyerte el), és mellette szólhat az is, hogy 2022-ben két másik filmben is a szakma által nagyra tartott alakítást nyújtott (a Batmanben és A tizenhármakban), de Oscarja még nincs, és kérdés nélkül megérdemelné már.
A legnagyobb esélyesnek mégsem őt tartják, hanem az Elvis címszereplőjét megformáló Austin Butlert, és valóban: a Filmakadémia imádja az ismert és kedvelt embereket külsőleg és hangban is utánozni tudó színészeket és az ilyen nagy átalakulásokat.
A semmiből hirtelen közönségkedvenccé váló Paul Mescalnak (Volt egyszer egy nyár) és a régóta közönségkedvenc, de Oscarral még ki nem tüntetett Bill Nighynak (Living) mellettük nemigen van esélyük.
Ki fogja kapni a díjat? Austin Butler (Elvis)
Mi kinek adnánk? Colin Farrell (A sziget szellemei)
Hasonlóan erős a férfi mellékszereplők kategóriája is. A sziget szellemeinek – egyébként nagyon is megérdemelten – mind a négy fontos szereplőjét jelölték Oscarra, köztük a két férfi mellékszereplőt, Brendan Gleesont és az élete legjobb alakítását hozó, a filmmel alighanem ligát váltó Barry Keoghant is. Ám ez számukra alighanem pech: jó eséllyel annyira megoszlanak köztük a szavazatok, hogy egyiküknek sem lesz elég a szoborhoz. (Tényleg nemigen lehetne eldönteni, a két nagyszerű alakítás közül melyik jobb a filmben.) A több mint ötven éve filmező, már 43 éve is Oscarra jelölt Judd Hirsch alighanem csak a jelölésének örülhet A Fabelman család kettyós, de letaglózó személyiségű nagybácsijának megformálásáért, ahogy Brian Tyree Henry is megpróbálhatja a karrierjét tunningolni a jelölésével A kiútban nyújtott szép alakításáért.
A tuti befutónak mégis a Minden, mindenhol, mindenkor legfontosabb férfi szereplője, Ke Huy Quan tűnik. Eddig is minden díjat megnyert az alakításával, senki nem számít rá, hogy ne koronázná meg ezeket az Oscarral.
Ki fogja kapni a díjat? Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)
Mi kinek adnánk? Barry Keoghan (A sziget szellemei)
A legjobb forgatókönyv
Martin McDonagh még sosem nyert nagyjátékfilmes forgatókönyvvel Oscar-díjat, és A sziget szellemeiért – amelyet kritikánkban az évtized egyik legjobb filmjének kiáltottunk ki – extrán kijárna az elismerés. Mivel a Golden Globe-ot és a BAFTA-t is behúzta a film forgatókönyve, az oscaros ünneplésre is megvan minden esély. A második legtöbb sansza itt a Scheinert-Kwan párosnak lehet a Minden, mindenhol, mindenkor egészen őrült, egyedi cselekményéért és karaktereiért, ugyanakkor A Fabelman családra is tudnánk éppen tenni egy kisebb összeget, hiszen mégiscsak a hollywoodi nagymester, Spielberg gyerekkora elevenedik meg előttünk, ráadásul ez az első alkalom, hogy Spielberget a saját forgatókönyvéért is jelölték Oscarra.
Ki fogja kapni a díjat? Daniel Scheinert és Daniel Kwan (Minden, mindenhol, mindenkor)
Mi kinek adnánk? Martin McDonagh (A sziget szellemei)
A legjobb adaptált forgatókönyveknél szívünk szerint az Oscart a Nyugaton a helyzet változatlan szkriptjéért adnánk, amiért az első világháború húsdarálójában harcoló német kiskatonákról szóló Remarque-regényen csavartak egyet a készítők, hogy ne csak a front elidegenítő embertelenségéről, de a háborús propagandáról, a lövészárkokba taszított, mit sem sejtő és bepalizott kisemberekről is szóljon a film.
Ugyanakkor a Nyugaton… „csak” a BAFTA-t nyerte meg eddig, és a még nagyobb Oscar-indikátornak számító, az amerikai forgatókönyvírók céhének elismerésével a Women Talkingot díjazták. A szakértők szerint szokás a forgatókönyves díjakra kompenzációs jutalmakként is tekinteni, amelyeket a legjobb filmről éppen lecsúszott produkcióknak osztanak, és e logika mentén ugyancsak a Women Talking az esélyesebb, mivel a legjobb filmek kategóriájában ez az egyetlen, amit nő rendezett (Sarah Polley), de a fenti elemzésünk alapján nem ő fogja kapni a legfontosabb Oscart.
Ki fogja kapni a díjat? Sarah Polley (Women Talking)
Mi kinek adnánk? Edward Berger, Lesley Paterson, Ian Stokell (Nyugaton a helyzet változatlan)
A legjobb operatőri munka
Talán a legfontosabb technikai díj az Oscar-gálán a legjobb operatőrnek járó elismerés, és talán a legnagyobb csalódás, hogy nem jutott be ide, a legjobbak közé lélegzetelállító képeivel az új Top Gun operatőre, Claudio Miranda. Ugyanakkor ismét jelölték Roger Deakinst, akit már tizenhatszor jelölték eddig Oscarra, ebből kettőt – a Szárnyas fejvadász 2049-ért és az 1917-ért – díjra is váltott. Most a mindössze egyetlen Oscar-jelölést kapott Sam Mendes-film, A fény birodalmának a fényképezéséért díjazhatják, de sokak szerint a verseny inkább az Elvis és a Nyugaton a helyzet változatlan operatőrei között fog eldőlni. A háborús horrort egyszerre költőien és mégis szikáran, lenyűgöző képekkel bemutató James Friend itt a nagy várományos, viszont az Elvis operatőre, Mandy Walker mindössze a harmadik női operatőr, akit valaha Oscarra jelöltek, és az első női operatőr, aki megkapta az Amerikai Operatőrök Társaságának fődíját, így még az is lehet, hogy a díjról szavazó akadémiai tagok megadják a koronát ennek a szép diadalmenetnek a legvégén.
Ki fogja kapni a díjat? James Friend (Nyugaton a helyzet változatlan)
Mi kinek adnánk? James Friend (Nyugaton a helyzet változatlan)
A többi kategória
A magyarok számára többször is legfontosabb kategória a legjobb külföldi filmé volt, de amióta Magyarországon már csak a kormány kedvenc producere, Lajos Tamás produkcióit szabad Oscarra nevezni, és amióta az így jelölt filmek (legutóbb a Blokád, azelőtt a Post Mortem) már a nemzetközi zsűri megnevettetésére is kevesek, a filmipar utolsó szabad szigetét meg épp most számolta fel a kormány, egy jó ideig alighanem már megint csak külsősként figyelhetjük a gálát. Ráadásul idén ez tűnik a legkevésbé izgalmas kategóriának: eddig még soha nem történt olyan, hogy ha egy nem amerikai filmet a legjobb filmek között is jelöltek, az ne nyerte volna meg ennek a kategóriának a szobrát, így az összesen kilenc Oscarra jelölt Nyugaton a helyzet változatlan győzelme itt tényleg borítékolható.
Ha a legjobb külföldi film kategóriájában nem is, de az egyik technikai díjnál azért találni magyar vonatkozást: a legjobb jelmez kategóriájában versenyez a Mrs. Harris Párizsba megy című film, amely nagyrészt Budapesten, magyar szakemberekkel forgott, a rendezője pedig nem rég vette fel a magyar állampolgárságot.
A dokumentumfilmek között sokan az orosz invázió miatt a Putyin legkeményebb kritikusáról szóló, Navalnij című filmet vélik befutónak, de azon se lepődnének meg sokan, ha a Tűzben edzett szerelem című, játékfilmes igényű, szép és lenyűgöző romantikus történet nyerne, amelyet mi is nagyra tartottunk kritikánkban. A legjobb animációs film jellemzően a Disney-hez vagy a Pixarhoz szokott kerülni, ám idén várhatóan fordul a helyzet: Guillermo del Toro netflixes Pinocchiója eddig minden díjat megnyert, így az Oscarra is jó esélye van.
A legjobb betétdal kategóriájában is nagyágyúk versenyeznek: Lady Gaga a Top Gun: Maverick, Rihanna meg a Fekete Párduc 2. fő dalát éneklik, eddig nem egy gálán mégis elhozta előlük a díjat a bizonyos körökben már kultfilmként emlegetett, indiai RRR betétdala, így ne lepődjünk meg nagyon, ha Rihanna ezúttal a csalódott Lady Gaga vállán sír majd. A legjobb filmzene kategóriájában viszont hatalmas a verseny, a világ leghíresebb filmzeneszerzőjét, John Williamst például ötvenharmadszor jelölték, de itt lenne a lehetőség az összes kategóriában méltatlanul mellőzött, zseniális, de a Filmakadémia ízlésének talán túl Hollywood-kritikus Babylon szépítésére: a film összesen három technikai kategóriában kapott jelölést. Aki kijött a filmről, egészen biztos, hogy napokig nem fogja tudni kiverni a fejéből Justin Hurwitz zenéjét – mi mindenesetre ennek szurkolunk, ahogy azt szívesen megtettük volna pár másik kategóriában is.
A díjakat magyar idő szerint hétfőn hajnalban adják át, a gálát a hvg.hu percről percre közvetíti majd, a Disney+ streamingszolgáltató pedig angol nyelven leadja majd a vörös szőnyeges bevonulást is 23:30-tól, ahogy a díjátadót is 1:30-tól.
