„Mindenki a saját bőrén tapasztalja, milyen világban élünk”
Hegedüs Gyöngyvér (46 éves)
„Legjobban azt a sajátos látásmódot szerettem meg, amely a grafikáiban visszaköszön.”
Szeretem a kihívásokat, a szokatlan párosításokat. Mindent, ami egyszerű, egyedi, ütős és valódi. Nagy rajongója vagyok L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjének munkásságának. Mind a gyermekek nevelő, gondoskodó, mind a felnőtteket is célzó programjainak. De legjobban azt a sajátos látásmódot szerettem meg, ami a grafikáiban visszaköszön. Mikor kiposztolta az új könyvének első grafikáját, nagyon megfogott. Átdolgoztam, hogy testre felvihető formát kapjon és magamra festettem jaguával. (A jagua egy dél-amerikai őserdei fa gyümölcséből kinyert organikus, természetes testfesték. A színe, mint a tetoválásé - sötétkék -, és körülbelül két hétig hagy nyomot a bőrön.) Nagyon élveztem viselni, egészen más hatással volt rám, mint egy hagyományos henna vagy jagua minta. Tovább gondoltam ezt a dolgot...Így kezdődött a projektünk.
A grafikák egyszerűen csodálatosak voltak. Nóra szemén keresztül a valódi vidéki élet tárul a szemünk elé. Magyarország egy másik arca. Magukra hagyott, romos épületek, összedrótozott kerítések, kapuk... Kicsit komor, mégis nagyon IGAZI és VALÓDI.
A családom, barátaim és vendégeim is mind érzékeny emberek, tudtam, hogy szeretni fogják az ötletem, hogy ők is magukon viselhessék Nóri képeit. Azalatt a két hét alatt, amíg a festés látszik, tudnak beszélgetni Magyarország óriási különbségeiről, az esélytelenségről, a jövőtlen, eldugott településekről, amelyekről az ország vezetői nem vesznek tudomást. A fotózás pedig megörökíti az „élő vásznakat", azokat a bátor nőket, akik vállalták ezt a demonstrációt.
(A fotókra kattintva, bővebben megismerhetjük a modelleket és a gondolataikat a projektről.)
Fazekas Erika (31 éves)
„Én reménykedem, hogy minden jóra fordul. Mert ennyi gyermek lehetősége és esélye nem veszhet el, ha ilyen csodálatos, támogató közösség veszi őket körbe, mint a Nóra által vezetett Igazgyöngy Alapítvány.”
Gazsi Diána
„A gyerekek a szívügyem - akár az Igazgyöngy Alapítványnak -, ezért amikor hallottam a projektről, amikor láttam Gyöngyvér bejegyzését, nem gondolkodtam sokáig, hogy én is jelentkezzek-e. A családom egy része Békés megyében él. Látva a mindennapi küzdelmüket a megélhetésért, szerettem volna részt venni ebben a kezdeményezésben.”
Faust Tímea (42 éves)
„A számomra a legkedvesebb és legletisztultabb észrevétel a 3 éves kislányomtól érkezett, aki azt mondta, miután meglátta a festést a karomon, hogy anya, ez nagyon csodaszép, de szomorú.”
Szakács Beáta (45 éves)
„Szürreális érzés, amikor egy szatmári kistelepülésre megérkezel és egy kaszinó fogad a községhatáron, de a Dankó Pista utcába még a Google-autó sem fordul be.”
Vékony Viola (35 éves)
„Ez remek lehetőség megmutatni az embereknek, hogy mi, akik Budapesten küzdünk, ez semmi ahhoz képest, ami a szegényebb falvakban zajlik, ahol a mindennapok túlélése a legnagyobb probléma, és hogy a gyerekeknek ceruzát vagy élelmet vegyenek.”
Hegyi Zsuzsanna (48 éves)
„Az első reggel tornázni mentem, a kis női közösségembe, ahová sok éve járok. A bemelegítés alatt lekerült rólam a melegítőfelső és egyszer csak leállt az edzés, mindenki körém sereglett, és kérdeztek, én meg meséltem. Azt vettük észre, hogy öt perce csak dumálunk és még az edző is megfeledkezett arról, hogy egyébként óra van.”
Vogel Barbara (43 éves)
„A figyelemfelhívó kampány úgy is eléri a célját, ha az ismerőseink közül már egy ember is átgondolja a kiváltságos helyzetét, és felfigyel a társadalmi egyenlőtlenségekre, amelyek az országban egyre csak mélyülnek.”
Kocsis Anita (44 éves)
„Azt gondolom, hogy nem a pénz fogja megoldani a problémáinkat, sokkal többet adhatunk egymásnak. A törődés, a figyelem nagyobb kincs az emberek számára. Hiszek a közösség hegyet mozgató erejében, hogy többen, könnyebben vagy egyáltalán el tudunk érni társadalmi célokat. Muszáj, hogy ebben az önmagából kifordult világban cselekedjünk. Szükséges a provokatív hangnem, rendkívül sok ember alszik még, ezért gondoltam, hogy csatlakozom.”
Lőrincz Gyöngy (35 éves)
„Egy nagyon intenzív grafikát kaptam a tenyerembe. Egy szakadt drótkerítéses, romos házat viseltem. A könyvmentőknél végzett munkám során nagyon sok vásárló látta a jaguafestést. Ismerőseimnek, barátoknak is meséltem a művészeti projektről, arról, hogy élő vászonként miért veszem magamra Magyarország leszakadó térségének problémáit grafika formában.”
Papp Tünde (45 éves)
„Már a viselését is komoly felelősségnek éreztem, és abban a két hétben olyan energiákat éreztem, hogy arra jutottam, ha sokan viselnénk ezeket a képeket, és sokan ismernénk a mögöttes értékeket és érzéseket, hegyeket lehetne mozgatni ezzel az energiával.”
Rektenwaldné Erdélyi Gyöngyvér (70 éves)
„A kezemre festett gyönyörű virágokkal azt hirdetni, hogy a leszakadó térségben is ugyanolyan szép a természet, ugyanolyan szép virágok nyílnak, mint bárhol máshol. Reményt keltő ez az üzenet.”
Hegyi Janka (16 éves)
„Főként az osztálytársaim kérdeztek a mintáról, és a mondanivalójáról...Az, hogy valaki városban tud élni vagy dolgozni, szinte különböző társadalmi rétegbe helyezi az embert. A hatalmas 21. században ezt elhinni, vagy bevallani magunknak talán a legfájdalmasabb és legnehezebb.”
Tóth Szilvia (44 éves)
„Azt látom, hogy a saját túlélésünkért küzdve már nem marad erő a közösségre, egymásra. Pedig szerintem az egyik legősibb erő a közösség szelleme, az együttes erő. Sok mindenkivel beszélgettem erről a művészeti projektről és látom az elgondolkodva hallgató tekinteteket. Valami ott bent megmozdul az emberekben, és akkor már megérte!”
Pilcz Edina
„Hiszek abban, hogy minden gyermeknek jár a boldog, biztonságos gyerekkor, az oktatás és az esély egy jó életre, így az én minimális segítségem igazán eltörpül az ő munkájához képest.”
