„Minden második tanár ismerősöm azt tervezi, hogy a tanév végén felmond”
„Nem tehettem mást” – mondta Pintér Sándor decemberben a Közszolgálati Egyetemen, a 400 meghívott tanár előtt tartott eligazításon konzultáción, amikor megkapta a kérdést, miért rúgott ki 13 pedagógust. Arra hivatkozott, hogy
neki az a dolga, hogy betartassa a szabályokat.
Visszakérdezni nem lehetett akkor (sem), pedig nyilván rákérdeztek volna a résztvevők, hogy milyen szabályokról beszél a miniszter, ugyanis ő maga a kivetítőn már olyan adatokat mutatott, amely szerint több mint kétezer pedagógus tiltakozott – a sztrájktörvény kiüresítése után – jobb híján a polgári engedetlenség eszközével, azaz, hogy vállalva a következményeket, nem tartja meg az óráit. Fenyegető leveleket sok pedagógus kapott, ám összesen 14-üket bocsátották el az állásukból. (A 14. elbocsátás a belügyminiszter által tartott konzultáció után történt, ezért ott még 13 kirúgott pedagógusról beszéltek.) Hogy miért pont őket, nem lehetett tudni, mert másoknak is ugyanannyi „igazolatlanul” elmaradt órájuk volt, sőt akár több is, mint nekik.
Nagyon úgy tűnik, hogy megfélemlítés céljából, gyakorlatilag találomra kiválasztott pedagógusokról van szó, az ókori római hadseregből ismerős tizedelés mintájára.
Az elbocsátásokban semmiféle szabályszerűséget nem lehetett felfedezni.
Hivatalosan eltitkolt tanórák
A tavaly decemberi bérjegyzékek megérkezése után számos polgári engedetlenkedő tanárnak tűnt fel, hogy a hivatalos dokumentumokban sokkal kevesebb „igazolatlan” órájukat tartották nyilván, mint amennyi órát ők – bevallottan – nem tartottak meg. Nyolc tankerületből 27 tanár közösen adott ki erről nyilatkozatot, vállalva abban névvel, hogy pontosan hány napot, hány órát „engedetlenkedtek”, és a tankerületek mindebből hányat könyveltek el.
Volt olyan tanár, akinek a papír szerint annak ellenére sem volt egyáltalán mulasztása, hogy 24 óráját nem tartotta meg, és olyan is volt, aki ugyan 19 napon át tiltakozott, de a bérjegyzékében csak 9-et könyveltek el. Mind a 27 tanárnál az volt megfigyelhető, hogy a tankerület jóval kevesebb „balhés” napot rögzített, mint a valós adatok.
A tanárok – tulajdonképpen önmagukra terhelő adatokat tartalmazó – nyilatkozatának a célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a polgári engedetlenség dokumentációjában tapasztalható következetlenségére, a pedagógusok követeléseinek semmibevételére. „Egyenlő bánásmódot követelünk: helyezzék vissza a 14 elbocsátott tanárt!” – írták.
A nyilatkozat után kérdést küldtünk a Belügyminisztériumnak, hogy mégis mivel magyarázzák az érintett, elbocsátott tanárok kiválasztását, és hogy a polgári engedetlenség miatti tanórák elmaradását ilyen „jótékonyan” adminisztrálják, de egyelőre nem kaptunk választ.
Nem szeretnék a tankerületek a balhét
A mostani nyilatkozatot aláíró tanárok is csak tippelni tudnak. „Akár az is benne lehet, hogy védeni próbálták a tankerületek a tanárokat, de én azért erre nem vennék mérget” – mondja Tóth Bence, a Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium biológia-kémia tanára. Szerinte inkább arról lehet szó, hogy egyik tankerület sem szeretné vállalni, hogy „épp nála robbanjon a következő bomba, így inkább saját érdekükben számolnak el kevesebb igazolatlan órát. Tisztában vannak a saját iskoláik problémáival, tudják, ha onnan pedagógusokat kellene elküldeniük, nem tudnák pótolni. Nem szeretnék, ha ellehetetlenülne az oktatás kirúgások miatt, mint ahogy ezt láttuk a Karinthyban, miután hat kollégánkat elküldték.”
A nyilatkozat aláírói között van a karinthys Berta Beáta is, aki azt mondja, az iskolájuk a hat kollégája novemberi elbocsátása után még mindig gyászol, az elbocsátott tanárokat „még darabra is” nehéz pótolni, de a személyiségüket, tudásukat egészen biztosan nem lehet.
Most minden tanárnak el kell gondolkodnia, hogy vissza lehet-e építeni még a karinthys közösséget, és ebben – ha marad - hogyan tud részt venni. Berta Beáta azt meséli, nagyon nehéz bemenni a gyerekek közé neki is, hiszen ők folyton kérdezik, miért pont azt a hat tanárukat küldték el, másokat is ki fognak-e rúgni, és hogy-hogy maradtak, akik maradtak – és ezekre ő nem tud válaszolni, mert nem ismeri a szabályokat, ha vannak egyáltalán.
„Együtt álltunk bele annak idején a tiltakozásba, és tudtuk, hogy kirúgás is lehet a vége. De az teljesen érthetetlen volt, hogy miért pont azt a hat kollégámat és a többi iskolából a másik nyolcat küldték el. Erre azóta sem kaptunk választ. Pintér Sándor azt mondta, csak a jogszabályokat követte, nem tehetett mást. De mik azok a szabályok? Az önfeljelentésnek is tekinthető mostani nyilatkozatunkat nem azért tettük, hogy minket is rúgjanak ki, hanem hogy tudjuk meg, mik azok a szabályok, amelyek a 14 emberre vonatkoztak, ránk pedig nem.”
Egyenlő bánásmódot, átlátható szabályrendszert szeretnének. Úgy véli, az, hogy a tankerületek most kevesebb órát könyvelnek el, mint a valós adatok, amiatt is lehet, mert rájöttek, hogy nem lehet kirúgni több mint kétezer embert. „Ám akkor vegyék vissza a kirúgott kollégákat!”
Szeretnék, ha látszódna
„Nem véletlenül csináltuk a polgári engedetlenséget. Szeretnénk, ha látszódna, hallatszódna, hogy hatalmas problémák vannak az oktatásban, és hogy tiltakozunk a kirúgott kollégáink miatt” – teszi hozzá Weszely Kinga a Kispesti Deák Ferenc Gimnázium médiatanára. Mint mondja, aki aláírta a nyilatkozatot, már mindenre felkészült, hiszen teljesen kiszámíthatatlanok a hatalom reakciói. „Már megtapasztaltunk a tankerülettől mindenfélét: a sokféle formában megtörtént fenyegetést, a büntető hallgatást, a könyörgést. Edzettek vagyunk.”
A Pasaréti Szabó Lőrinc Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium angol szakos tanárának, Lőrincz Katalinnak jelenleg nincs egy „igazolatlan órája” sem elkönyvelve ebben a tanévben, noha 24 órát nem tartott meg, öt napot nem dolgozott polgári engedetlenség miatt. Annál is érdekesebb, hogy nincs nyilvántartva elmaradt órája, mert az október 5-i engedetlensége után kézhez kapott egy igazolatlan hiányzásról szóló fenyegető levelet attól a tankerülettől, ami most nem tud elmaradt óráiról.
„Szerintem azért könyvel így a tankerület, mert valójában nem szeretnék, ha kirúgnának. De persze nem csak engem, hanem senkit. Csak az én tanári ismerősi körömből közel minden második pedagógus a tanév végén felmond, ha nem történik valamilyen változás” – figyelmeztet Lőrincz Katalin, aki nem tudja, hogy a tankerület vagy az iskola, esetleg mind a kettő kozmetikázza-e az adataikat. Úgy véli, az igazgatók nem akarják elküldeni a tanárokat, a statisztikát pedig lehet, hogy azért szépítik, mert „minél kevesebb elmaradt óra megy fel a minisztériumhoz, annál inkább mondhatják, hogy nincs is számottevő tiltakozás. Rend a lelke mindennek, ahogy a minisztérium elképzeli az oktatást.” Jelenleg mindenesetre úgy is tekinthető, hogy a polgári engedetlenséget elismerik hivatalos tiltakozási formának, mivel jól láthatóan nem jelentik le. (Noha ezzel kapcsolatban az Pintér Sándor, de Orbán Viktor álláspontja is, hogy polgári engedetlenséget nem ismer a magyar jogrendszer.)
Mellesleg ez nem állítja meg a tiltakozást, szombaton jelentette be például egy szentgotthárdi iskola 29 tanára, hogy határozatlan ideig polgári engedetlenségbe kezd. Ugyanezen a napon ért fel Budapestre a hétfőn Miskolcról indult Tudásmenet, és a Köcsey Gimnázium előtt mintegy ezer fő – köztük kirúgott és felmondott tanárok, valamint olyan polgári engedetlenkedők, akik elmaradt óráinak számát a saját tankerületük kozmetikázza - tiltakozott a kormány oktatáspolitikája ellen. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) pedig január 23-tól hét napig tartó országos sztrájkot hirdetett meg.
A tiltakozások eredménye
Az általunk megkérdezett tanárok szerint, noha a kormányzat egyelőre, úgy tűnhet, nem hátrál meg „a közoktatás romba döntésében”, a pedagógusok tiltakozássorozatának igenis van eredménye.
„Páratlan az az összefogás, ami kialakult, mellénk álltak a szülők, diákok. Nem csak Budapesten, hanem az egész országban. Nem tudták a tiltakozásokat beterelni politikai síkra, velünk együtt demonstrálnak egyházi iskolák, vagy az amúgy kormánypárti szülők, nagyszülők is. Széles tömegek ismerik fel, a saját tapasztalataik alapján, hogy hamis a kormányzati kommunikáció, az iskolákban nem az van, amit a propaganda sulykol” – mondják.
A mostani nyilatkozatra pedig, azt várják, hogy reagáljanak a tankerületek és a Belügyminisztérium, aztán meglátják, hogyan tovább, milyen forgatókönyv következik be. Továbbra is azt tartják kedvező forgatókönyvnek, ha a kilenc pontjuk megvalósul.
Weszely Kinga ugyan szintén nem lát előrelépést az oktatásirányítás részéről e téren, de úgy véli, nem tudják már tovább negligálni, elhallgatni a közoktatás problémáit.
„Egy éve még arról szólt a kommunikáció, hogy micsoda tanári béremeléseket hajtottak végre, és minden nagyszerű a magyar iskolákban. Ma már ez megváltozott, elismerik a tanárhiányt, az alacsony béreket és egyéb problémákat is. Bár a decemberi BM-es esemény valóban eligazítás volt, nem párbeszéd, de mégiscsak történt valami, legalább a párbeszéd látszatát próbálják fenntartani” – mondja, hozzátéve, hogy érezni egyfajta elbizonytalanodást a kormányoldalon. Ezt bizonyítja a tiltakozással érintett órákkal kapcsolatos káosz is.
A pedagógusok nem gondolják, hogy egyik napról a másikra megváltozik a kormány hozzáállása, nem várnak csodát, ez egy hosszú folyamat lesz. „De van abban felelősségünk, hogy kimondjuk a problémákat és tovább vigyük a tiltakozást, hogy nyíltan elmondjuk, hogyan látjuk az oktatás helyzetét” – teszi hozzá Weszely Kinga.
