Milyen volt az előző pároddal a szex? Jobb volt, mint velem?
Sigmund Freud óta beszélünk pszichoszexuális fejlődésről, azaz a személyiségünk fejlődésével folyamatosan alakul a szexualitásunk is. A szexuális tevékenység összetett dolog: a biológiai oldala mellett nagyban függ a társadalmi, erkölcsi, vallási és a konkrét családi hatásoktól, elvárásoktól.
A temperamentum – ami velünk született adottság – szintén fontos része a szexusunknak. „Hideg, svéd szépségből nem tudunk buja, latin szeretőt faragni” – lohasztottam már le sok páciensem vágyát. A személyiségünknek van stabil szexuális része, ez a habitusunkból, az alkatunkból ered, amit viszont a neveltetésünk, az értékrendünk, a tapasztalatunk színez. A habitusunk, temperamentumunk nem, de az értékrendünk, tapasztalatunk változhat. Ettől nem kell megijedni, sőt...
Tapasztalat és nyitottság
A pácienseim sokszor úgy jellemeznek valakit mint valami pozitívumot, hogy „erős egyéniség”. Pszichológusként ez nekem inkább azt sejteti, hogy az illető rigid személyiség, leegyszerűsítve: fafejű. Hányszor halljuk ezt a mondatot, hogy „én ilyen vagyok, ez van”; „engem így kell elfogadni”.
A következetesség nem azt jelenti, hogy valaki köti az ebet a karóhoz, hogy meggyőzhetetlen. Ha mindez a „következetesség” elvárás lenne, nem lenne értelme a tapasztalatszerzésnek, a pszichoterápiának – és a szexterápiának sem.
Milyen szextípusú vagyok?
„Milyen típus vagy, aktív? Szeretsz kezdeményezni?” Az ismerkedéskor kíváncsiak vagyunk a másik fél szexuális attitűdjére, hogy felmérjük, mennyire passzolunk egymáshoz. Ám nagyon csalóka tud lenni a kapcsolat első időszaka, amikor is dúl a szenvedély, a vonzalom.
Sokan átvágásnak élik meg később párjuk szexuális aktivitásának csökkenését, ami előbb-utóbb be szokott következni. Ha a párkapcsolat érzelmileg stabil, és csak a szex gyakorisága csökken, a minősége nem, akkor ez természetes folyamat. Ilyenkor nem a személy változott meg, hanem az élethelyzet, az egyéb körülmények. Természetesen, ha az egyik fél már nem szeret, akkor a legaktívabb típusú ember is passzívvá, elutasítóvá tud válni, ez sajnos jól ismert jelenség.
Gátlások, ellenállások
Neveltetésünkből, korábbi rossz tapasztalatainkból alakulnak ki bennünk a gátlásaink, ellenállásaink. A szemérmes, szégyenlős ember szexuális életének alakulására a fent leírthoz képest más jellemző. A gátlások feloldásához idő kell, személyesség. A bizalom kialakulása után tud feloldódni az ilyen típusú ember, és lesz egyre jobb a szex is.
Ebben az esetben nagyon sokat számít a másik fél habitusa, személyisége. Van, aki oldani képes a gátlásokat, de van, aki még egy lapáttal rá is tesz. A szexben is hatunk egymásra, nem mindegy, ki milyen típusú. Így válhat nyitottá a szexre egy visszafogott ember, változhat meg a viselkedése, ha szerencsés a választása.
Alapjaiban át tud alakulni a szexuális viselkedésünk akkor is, ha megváltozik a motivációnk. Ha a szex a libidónkról szól, akkor csak az étvágyunktól függ. Ha viszont eszköz, hogy valakit vagy valamit megszerezzünk, a megszerzés után csökken vagy meg is szűnik az aktivitásunk. A legismertebb helyzet, ha valamelyik felet csak a gyerek utáni vágy hajtja, és a sikeres aktus után huss, eltűnik a késztetés.
