Miley Cyrus kalapáccsal ment neki az ártatlan tinilányságának, és rácáfolt a bigott bírálóira
22 éves sem volt még, de máris annyi ellentmondás fűződött Miley Cyrus nevéhez, hogy egyetemi tananyag lett belőle. A New York állambeli Skidmore College nyári kurzusán a szociológia szűrőjén keresztül tanulmányozták az egykori tinisztárból rövid úton botrányhőssé vált énekest, aki nem csupán a szakmai teljesítménye okán szolgáltatott bőséges muníciót. Papíron egykor Amerika kedvence volt a kurzust tartó professzor, Carolyn Chernoff szerint Miley Cyrus, aki, „cuki, fiatal, fehér, vékony és vidám” volt, ráadásul egy tankönyvi családbarát sorozatban szerepelt. „Nagyon sok tulajdonságot magában hordoz, amit szeretünk egy pophercegnőben, de aztán a női szexualitása bekavart ebbe.”
Nehezen kerülhette volna el az énekesi pályát a tennessee-i Franklinben 1992. november 23-án világra jött Destiny Hope Cyrus, akinek az apja Billy Ray Cyrus countryénekes, keresztanyja pedig Dolly Parton. A szívritmuszavarral született kislány az eredeti, beszédes nevét („Végzet Remény”) azért kapta, mert a szülei hittek benne, hogy egyszer nagy dolgokra lesz majd hivatott. Családi körben azonban mindig „Smiley”-nak, azaz mosolygósnak becézték, ennek a rövidítése lett később a Miley, amelyet 2008 óta hivatalos keresztnévként is visel. Az énekesnek van két édestestvére és három féltestvére a szülei előző kapcsolataiból – közülük négyen, Brandi, Trace, Noah és Braison szintén a zeneiparban dolgoznak.
Az 500 hektáros farmon felnővő Miley-nak a kezdetektől fogva megszokott volt a sztárélet. „Felkelsz, megreggelizel apukáddal, aztán 20 ezer ember előtt fellépsz egy koncerten. Ez volt a normális” – fejtette ki korábban egy, az amerikai CBS csatornának adott interjúban. 11 évesen fogalmazódott meg benne egy torontói Mamma Mia!-előadás hatására, hogy színész szeretne lenni, ekkor kezdett el éneklést és színjátszást tanulni.
Annak ellenére, hogy Miley-t a készítők kezdetben „túl kicsinek és túl fiatalnak” találták, a színészi és énekesi kvalitásai miatt 13 évesen mégis neki adták a Disney csatornán futó Hannah Montana főszerepét. A 2006-ban indult sorozatból, amelyben egy kettős életet élő tinédzsert alakít, aki egyszerre igyekszik átlagos gimnazista maradni, és megőrizni a titkot, hogy ő egyben a címszereplő tinisztár, Hannah Montana, instant hatalmas siker lett, Miley Cyrus pedig akarva-akaratlanul milliónyi tini példaképe. A négy évadot megélt sorozat igazi franchise-zá nőtte ki magát: készült Hannah Montana-film, több toplistás soundtrack lemez, ezen kívül adtak ki videójátékokat, Hannah Montana inspirálta ruhákat, ékszereket és babákat is.
Bár Cyrus most már pozitív emlékként tekint vissza erre az időszakra, érzése szerint pszichésen rengeteg ártott neki még felnőttként is, hogy lavíroznia kellett a valós és a kitalált énje között. 18 éves korára pedig végképp elege lett a szerepből. „Attól a pillanattól fogva, hogy először szexeltem, úgy éreztem, kizárt, hogy még egyszer felvegyem a kib*szott parókát. Bizarrnak éreztem. Úgy éreztem, felnőttem.”
Bár az ártatlan és szűzies tinibálványról alkotott kép már 2008-ban repedezni kezdett, amikor az akkor 15 éves Miley Cyrusről egy olyan fotósorozat jelent meg a Vanity Fairben, amelyen ruha helyett csak egy lepedő takarta a felsőtestét, a 2013-as Wrecking Ball című számával, jobban mondva az ahhoz készült videóklippel végérvényesen porrá zúzta ezt a ráerőltetett imázst. A több, mint egymilliárd megtekintésnél járó klip leginkább arról híresült el, hogy Miley Cyrus meztelenül hintázik benne egy bontógolyón, és megnyal egy kalapácsot.
Bár sokakban visszatetszést keltettek mind a felvétel, mind Cyrus twerkeléssel és rúdtánccal tarkított, óriási habszivacsujjal magához nyúlós színpadi szereplései ebből az időszakból, az énekes úgy véli, hogy a Wrecking Ballnak köszönhetően sikerült egy cezúrát alkotnia, és megtalálnia önmagát. A nyíltszíni szexualitás kapcsán pedig egy 2019-es, Elle magazinnak adott interjúban a következőket nyilatkozta: „Szeretem azt az érzést, amit a szexualitás kifejezése kelt bennem, de sosem a férfiaknak adom elő magam. Nem kéne azzal hízelegniük maguknak, hogy a karrieremben hozott döntéseknek bármi köze van az élvezetükhöz. Nem gondolom, hogy azért, mert egy srác szexinek tart, meg fogja venni a lemezem. Nekem ez nem segítség.”
A Wrecking Ball mellett a We Can’t Stop című slágert is tartalmazó „mocskos déli hiphop” stílusú lemez, a Bangerz már a negyedik stúdióalbuma volt Miley Cyrusnak, aki eddigre túl volt többek közt olyan megaslágerei, mint a Party in the U.S.A. sikerén. A dal mára közkedvelt Függetlenség napi himnusszá vált, és ha Cyrus rajongóin múlik, akik online petíciót indítottak az ügyben, a valódi himnuszt is lecserélik rá. 2020. november 7-én pedig ettől a daltól zúgott a Times Square, miután bejelentették a demokrata elnökjelölt Joe Biden győzelmét.
Miley Cyrus a politikai hovatartozásáról és a világnézetéről is legalább olyan nyíltsággal beszél, mint a szexualitásáról. Támogatta a példaképének tartott Hillary Clinton kampányát, aki egyúttal az Inspired című számát is ihlette, és kiáll az abortuszhoz való és az LMBTQ-embereket megillető jogokért – nem utolsó sorban azért, mert pánszexuálisként saját magát is a queer közösség tagjai közé sorolja. Az alapítványa, a 2014-ben létrehozott Happy Hippie Foundation hajléktalan, queer és egyéb sérülékeny csoportokba tartozó fiatalokkal foglalkozik, de segítséget nyújtottak a 2018-as kaliforniai erdőtüzek áldozatainak is.
A katasztrófában Miley Cyrus maga is érintett volt, mivel az egyik ilyen tűzesetben a malibui otthona is leégett, amelyben a vőlegényével, Liam Hemsworth-szel laktak. A 2009 óta se veled-se nélküled kapcsolatban élő pár ennek hatására döntötte el, hogy hivatalosan is összeköti az életét. Bár Cyrus karakterétől saját bevallása szerint idegen a házasság intézménye és a sztereotipikus feleség szerep sem illik hozzá, a közösen átélt tragédia még közelebb hozta őket egymáshoz. A trauma vezérelte döntés azonban nem bizonyult tartósnak. „Egyszerűen belekapaszkodtam abba, ami a házból megmaradt, ez pedig ő és én voltunk” – látta be utólag az énekes, miután a pár 2020-ban elvált.
Ennek a tanulságait dolgozza fel egy leheletnyivel kevésbé békés módon a WTF Do I Know című szám is, amely az énekes legutóbbi, a glam rock és punk rock hatásait is magán viselő Plastic Hearts című albumán jelent meg. A lemezről, amelynek mindegyik dalán Miley Cyrus van feltüntetve elsődleges szerzőként, nehezen lehetne letagadni, hogy a válás után készült. A pánszexuális himnusznak is szánt Midnight Sky szövegét részben szintén a Hemsworthszel való szakítás ihlette, de ezen túlmenően arról is szól, hogyan veszi vissza Cyrus az irányítást a saját élete felett. Ami pedig a zenei inspirációt illeti, nem jár messze az igazságtól az, aki Stevie Nicks Edge of Seventeen című számát hallja bele a dalba.
És ha már a zenei hatásoknál tartunk, Miley Cyrus akkor sem ijed meg, ha stílusváltásokról vagy kísérletezésről van szó. Talán még a rajongói közül sem ismeri mindenki behatóan a 2015-ös Miley Cyrus & Her Dead Petz című albumát, amely az énekes definíciója szerint „kicsit pszichedelikus, de még a popvilágában van”, jóval ismertebb viszont a 2017-es Younger Now, amelynek country pop hangzásával Miley Cyrus a gyökereihez nyúlt vissza. A címadó dal mellett ezen a lemezen kapott helyet többek közt a Malibu című sláger is.
Talán ez a zenei kaméleonság az oka, hogy néhány éve zsűritagnak választották a The Voice című zenei tehetségkutatóba, és hogy az évek során több híres zenész is lelkesen működött közre vele egy-egy slágergyanús szám erejéig. A teljesség igénye nélkül: dolgozott együtt a Black Eyed Peas együttesből ismert will.i.ammel, Pharrell Williamsszel, Ariana Grandéval és Lana Del Ray-jel a 2009-es Charlie angyalai film betétdalán, Dua Lipával a Prisoner című duetten, és Mark Ronsonnal a Nothing Breaks Like a Heart-on, amely egyes kelet-európai országokban – többek közt Magyarországon is – különösen népszerű lett.
A közreműködéseken felül több jól sikerült feldolgozás is fűződik a nevéhez. Egyebek mellett feldolgozta a keresztanyja, Dolly Parton legnagyobb slágerét, a Jolene-t, Cyndi Laupertől a Girls Just Wanna Have Fun-t, Madonnától a Like a Prayert, Blondie Heart of Glass című számát, a The Cranberries háborúellenes számát, a Zombie-t, valamint Elton Johnnal és más művészekkel együtt a Nothing Else Matters-t is a Metallicától.
Mindezek mellett pedig még a színészetre is maradt ideje. 2019-ben szerepelt a Black Mirror sci-fi sorozat ötödik évadában, ahol gyakorlatilag róla mintázták a karakterét. A Miley Cyrus által megformált Ashley O az iskolás lányok kedvence, aki hiába szeretne kitörni a mindig vidám, slágergyáros tinisztár szerepéből, és teljes valójában megmutatni önmagát a kudarcaival és a depressziójával együtt, az erőszakos menedzsere, aki egyben a nagynénje is nem hagyja neki. (Miley Cyrus menedzsere egyébként a Hannah Montana óta a mai napig az anyja, Tish, ám a fikció és a valóság közti párhuzam itt ki is merül, elvégre Miley a Mother’s Daughter című száma tanúsága szerint is ízig-vérig az anyja lánya.) Az Elle magazin találóan egy ördögűzéshez hasonlította a szóban forgó Black Mirror-epizódot, amelyben Miley-t megszabadították Hannah Montana és a gyereksztárság minden hozadékától. Ezzel pedig be is zárult a kör.
Miley Cyrusról nem véletlenül mondták már, hogy a generációja Madonnája. Az eddigi teljesítményével bőven rászolgált arra, hogy ne lehessen beskatulyázni, és sikerrel rácáfolt a bigott kritikusaira, amikor bebizonyította, hogy a mai világban nem kell ahhoz jólneveltnek lenni, hogy példakép legyél. Előadóként és emberként is egy őszinte, komplex és folyamatosan fejlődő személyiséget tár elénk, aminél többet aligha kérhetünk egy hajdani tinisztártól, aki a szemünk előtt vagy történetesen velünk együtt nőtt fel.
