Miközben lassan mindenki streamelve hallgat zenét, a dalszerzőknek egyre kevesebb pénz jut
Átláthatóbb, a dalszerzőket jobban bemutató, és nekik magasabb jövedelmet biztosító működésre lenne szükség a zenei streamingpiacon – ezek a fő állításai a szerzői jogkezelőket tömörítő GESAC által megrendelt, független európai tanulmánynak.
A közleményben rámutattak: a streambevételek felosztása körül régóta nagy vita van a zeneiparban, amit a pandémia, az élőzene – mint fő bevételi forrás – kiesése csak felerősített. És, mint írták, miközben a streamingszolgáltatók egyre több dalt és egyre jobb funkciókat kínálnak, az árakat bő másfél évtizede nem emelték, sőt, különféle kedvezmények által még csökkentették is.
Eközben a jogdíjak a legtöbb alkotó számára elfogadhatatlanul alacsonyak.
Az elemzés három fő problémát azonosított: a szolgáltatók elsősorban a felhasználók számának növelését tartják szem előtt, amihez képest az alkotók kompenzációja másodlagos; a kívülről átláthatatlanul működő rendszer a slágereknek és azok alkotóinak kedvez, ami az új előadók felfedezését megnehezíti, a kulturális sokszínűséget csökkenti; aránytalan a bevételek elosztása a szerzők kárára.
„A dalszerző a zeneipari értéklánc első szereplője, mégis sokszor az utolsó helyre kerül, amikor a bevételek megosztására kerül a sor. Fontos inspirációt jelent ez a felmérés az érdekérvényesítő munkánkban: olyan streaming ökoszisztémát kell létrehozni, amelyben a szerzők is megtalálják a számításukat”
– mondta a tanulmány eredményeivel kapcsolatban Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti és transzformációs igazgatója.
A közlemény szerint nem kérdés, hogy a streaming mára a legfontosabb zenehallgatási formátum. A nemzetközi felmérések szerint az emberek 78 százaléka szokta használni valamelyik platformot, és átlagosan heti 18,4 órán át hallgatnak rajtuk zenét. Az előfizetők száma 2021-ben már meghaladta a félmilliárdot. Mindeközben az előfizetés ára másfél évtizede nem változik, még az inflációt sem követi: a legtöbb országban 9,99 euró, dollár vagy font. A különféle kedvezményekkel, a családi csomagok terjedésével ráadásul az egy felhasználóra eső bevétel még csökken is.
A GESAC szerint „elfogadhatatlanul alacsony” az az összeg, ami a szolgáltatók bevételeiből eljut az alkotókhoz. Jellemzően az előfizetési díjak 30 százalékát tartják meg a platformok; 55 százalék jut a hangfelvételek jogtulajdonosainak (a kiadóknak és előadóknak, akik a megkötött szerződésnek megfelelően osztoznak az összegen); 15 pedig a szerzői jog tulajdonosainak (ebből a szerzők mellett a zeneműkiadók is részesülnek). Az összegek felosztási rendszere ráadásul erősen a sztároknak kedvez szerintük.
A közlemény szerint a streamingszolgáltatók legfőbb célja a felhasználók számának folyamatos növelése, sok esetben (pl. Apple, Amazon) pedig az is, hogy a felhasználókat a zene segítségével bevonják az ökoszisztémájukba, ahol más termékeiken (pl. okoshangszórók eladásával) realizálnak profitot.
A tanulmány javaslatokat is megfogalmaz. Szerintük a zenei streamingszolgáltatások fogyasztói számára láthatóbbá kell tenni a szerzőket, például új keresőfunkciók beépítésével. Emellett támogatni kell a kulturális sokszínűséget, például úgy, hogy az Európai Unió előírja a rétegműfajok és az európai alkotók zenéinek láthatóságát, hallgatottságát monitorozó és elősegítő eszközök használatát. A tanulmány emellett nem egyszerűen az előfizetési díjak emelését javasolja: különféle árazási modelleket lehetne bevezetni, és az ingyenes zenehallgatást is kínáló platformoknak jobb ösztönzőkkel kellene az előfizetés felé terelnie a felhasználókat.
A tanulmányt a GESAC megbízásából a Legrand Network készítette piackutatások, közgazdasági elemzések és a zeneipar számos különböző szegmensében dolgozó szakemberekkel készült interjúk alapján.
