Mikor azt hittük, hogy Sissit már agyonnyomta a saját legendája, ott találtuk meg, ahol utoljára kerestük volna
Sissivel nem is történhetett volna jobb dolog annál, minthogy 2022-re végre nők is felfedezték maguknak. Mind Katharina Eyssen hatrészes német sorozata, A császárné a Netflixen, mind pedig Marie Kreutzer Fűző című filmje igyekszik átírni azt a képet, amely a „lázadó császárnéról” él az emberek fejében. Tagadhatatlan, hogy Sissi érzelmi bonyodalmakban és tragédiákban bővelkedő élete jócskán tartogat muníciót az alkotók számára, nem hiába készült róla számos film és sorozat, a két rendező azonban most sikeresen bebizonyította, hogy jóval több is akad itt egy romantikus drámához elegendő alapanyagnál. Eyssen és Kreutzer azonban nagyon más mesét mond el az osztrák császárnéról és a magyarok királynéjáról, jobban mondva az ő ürügyén. Míg a Netflix sorozata egy ármánnyal és szerelemmel átitatott politikai dráma, addig a Cannes-ban és a Londoni Filmfesztiválon is díjazott osztrák, német, luxemburgi és francia koprodukcióban készült film egy másképpen aktuális témáról, egy 40 éves nő identitásválságáról szól.
Jelenet A császárné című Netflix sorozatból © Netflix
Olyan valakire van szükségem, aki néha képes elégedettnek lenni
– fakad ki Ferenc József alig pár hónap házasság után a feleségének a sorozatban, amire Erzsébet (aki már az első epizódban leneveli a családtagjait a gyerekes „sissizésről”) azzal vág vissza, hogy a férjének ez esetben a nővérét kellett volna elvennie. Ferenc Józsefnek ugyanis az édesanyja, Zsófia főhercegné eredetileg Sissi idősebb testvérét, a fegyelmezett és érett Ilonát szemelte ki feleségnek, ezzel együtt pedig Ausztria jövendőbeli császárnéjának. Az uralkodónak azonban a 15 éves Sissi tetszett meg – szerelemről itt bajosan lehetne beszélni, mivel a két unokatestvér három nappal a megismerkedése után már jegyespár, de amellett sem érdemes elmenni, hogy a bajor vidéken nevelkedett kamaszlánynak nem csak a házaséletről lehetett kevés fogalma, hanem arról is, mivel jár beházasodni Európa egyik legnagyobb uralkodóházába.
A német sorozat egyértelműen netflixes társa A korona, valamint a Trónok harca és az egyéb nagy népszerűségnek örvendő, királyi dinasztiák belharcait bemutató sorozatok köpönyegéből bújt elő. A császárné a Sissi-mítoszt felhasználva egy 19. századi osztrák Sárkányok házát ad nekünk, ahol hat részen keresztül követhetjük nyomon, hogyan szeretik és szúrják egymást hátba a Habsburg család tagjai és udvartartásuk. Az HBO fantasyje abban is rokon, hogy itt is a nőké a főszerep, a hatalmi kérdéseket illetően a férfiaknak lapot sem igazán osztottak. Az idealista Ferenc József császár egy vasúthálózat megépítéséről álmodozik, és gazdasági fellendülést vizionál az oroszokkal vagy a franciákkal vívott háború helyett, a tervének sikere azonban nagyrészt egy másik háború kimenetelén múlik, amelyet a felesége és az anyja vív.
Zsófia főhercegné A császárné című Netflix sorozatban © Netflix
Zsófia főhercegné, akit a korban úgy emlegettek, mint „egyetlen férfit az udvarban”, csak addig enged teret a fia ambícióinak, amíg azok nem veszélyeztetik az övéit, így hát komoly fenyegetést sem lát benne (sem pedig a trónra ácsingózó kisebbik fiában, a később mexikói császárrá koronázott Miksában). A főhercegné azonban a fiaiból hiányzó erőt felismeri a menyében, Erzsébetben, akivel emiatt meg is gyűlik a baja. Eyssen a korábbi sematikus Sissi–Zsófia-kapcsolat ábrázolása helyett sokkal komplexebben mutatja be a két nő viszonyát, akiknek a sorsa bár több ponton meglehetősen hasonlóan alakul, az azonos helyzetekre adott válaszaik gyökeresen eltérnek egymástól. A sorozatbeli Zsófiát a mai napig kísérti az egyetlen kislányának elvesztése, aki nagyjából egyidős lenne Sissivel, az idősebb nő ezért egyszerre lát pótlékot és riválist is a menyében. (A sorozat odáig már nem jut el, de a való életben Erzsébet első, Zsófia nevű lánya is kisgyerekként halt meg, a későbbiekben pedig mindkét nő kénytelen volt megbirkózni a felnőtt fia nem természetes halálával.)
Az uralkodói lét mibenlétét firtató történelmi drámákban gyakorta feltörő ábránd, amit Sissi is előszeretettel hangoztat az új sorozatban, hogy a szeretet hatalmával kell uralkodni. Ez a naiv elképzelés azonban rendre bukásra van ítélve, ha nem párosul a hatalom szeretetével. Zsófia, aki tevékenyen részt vett abban, hogy az előző császár, a gyengekezű V. Ferdinánd lemondása után a fia, Ferenc József kerüljön a trónra – nem pedig a férje, aki mellett megillette volna a császárnéi cím –, az egész életét a monarchiának szentelte, Erzsébet viszont sosem vágyott a rangra és az azzal járó szigorra. Az tehát, hogy Sissiből válhatott-e volna valaha Zsófia, kevéssé tűnik valószínűnek, ám nagyon is reális eshetőség volt számára azzá a depressziós és kétségbeesett nővé érni, akit Marie Kreutzer filmjében látunk.
A Fűző Sissije sem képes arra, hogy megelégedjen az udvari élettel és a neki szánt szereppel. A történet szerint 40 éves születésnapját ünneplő (bár az ünneplés szó itt erős túlzás) császárné egyszerre igyekszik megfelelni annak a képnek, amely az idők során kialakult róla, és önmagának lenni – bármit is jelentsen egyik vagy másik. A látványos frizurákban és pazar ruhakölteményekben pompázó Erzsébet megszállottan küzd a szépsége megőrzéséért, amivel csak még inkább hozzájárul a látszatkeltéshez és az önnön legendájának megalkotásához. „Univerzális és időtlen történet a nőé, akinek tetszenie kell ahhoz, hogy szeressék” – jegyezte meg Kreutzer egy interjúban a filmjéről.
Sissi ennek érdekében éhezteti magát, fojtogatóan szoros fűzőt hord, és rengeteget tornázik, vív, hogy edzésben maradjon, mindezt azért, hogy az első percben, amikor az alattvalók színe elé lép, ájulást színleljen, és a hintóján hazavitesse magát. Ám otthon, a palotában sincs maradása. Nyughatatlan, folyton utazni vágyik, még meg sem érkezett, de már menekülne az udvari élet szorítása, és ne szépítsük, a kötelessége elől. Ez a nő már nem a netflixes sorozat fiatal és buzgó Sissije, aki másfajta császárné szeretett volna lenni, a Fűző Erzsébetje ugyanis semmilyen császárné nem akar lenni. Egyedül az elmegyógyintézetbe tett látogatásait élvezi, mivel sorsközösséget érez a bent ápolt nők szenvedésével, de ugyanígy inkább megigézi, mintsem együttérzésre készteti őt a hadirokkantak fájdalma is.
Jelenet a Fűző című filmből © Cirko Film
Néha ugyan próbálkozik azzal, hogy több legyen egy csinos arcnál vagy egy darázsderéknál, ám Ferenc József, aki állítása szerint még mindig kapja az ívet a magyarokkal való kiegyezés miatt, amelyben a felesége is hathatósan közreműködött, nem akarja beavatni a politikai döntéseibe. A több mint húsz éve tartó házasságuk sem több kényszerű összetartozásnál. Habár a szemrehányásokkal és féltékenykedéssel teli viszony mélyén lapul szeretet is, azt elfedik az olyan múltbéli tragédiák, mint amilyen a közös gyerek elvesztése és a különbözőségükből fakadó nézeteltérések.
„Azt szeretjük, aki olyannak lát minket, amilyennek mi akarjuk látni saját magunkat” – hangzik el a császárné szájából a film egy adott pontján, ám Sissi tragédiája, hogy őt senki sem akarja olyannak látni, amilyen.
Hiába nincs már az anyósa felől érkező nyomás, ha helyette ott van a férje, és ott vannak a gyerekei, akik sosem mulasztják el a szemére hányni, hogy nem úgy viselkedik, ahogyan az egy császárnétól elvárható lenne.
És még azt sem lehet mondani, hogy ne lenne igazuk. Kreutzer Sissije sokszor tényleg olyan, mint egy lázadó tinédzser: nyelvet ölt az orvosra, bemutat a vacsoravendégeknek, egyik cigarettát szívja a másik után, sőt a lányára sincs tekintettel, akit éjszaka kirángat az ágyból, hogy a vaksötétben lovagolni vigye. De vajon tényleg olyan meglepő, ha a 16 évesen férjhez adott Erzsébet megrekedt a kamaszkorban? Meglepő, ha ennek következtében 40 éves korára sem találta meg az identitását, amelyet a ráerőltetett szerepek elleni szélmalomharcban keresni sem volt alkalma?
A Sissiben lévő kettőséget a filmben talán a róla készülő hivatalos portré komolysága és az a mozgókép felvétel ragadja meg a legtalálóbban, amelyet az egyik első videókamera feltalálója, Louis Le Prince készít róla. Ezen Erzsébet szabadon lovagol vagy éppen rohangál a mezőn, és teli torokból kiabál (hogy mit, az már sosem derül ki, mivel hangot még nem tud rögzíteni Le Prince masinája). A francia feltaláló arról panaszkodik, hogy az emberek kinevetik a találmányát, a császárné szerint azonban csak félnek attól, ami múlandó, mert megfosztja őket a kapaszkodóiktól.
Jelenet a Fűző című filmből © Cirko film
Sissinek azonban nincs mibe kapaszkodnia, csak saját magába, ám néha még azt is rendkívül nehéznek találja. A körülötte lévőknek terhes a spontaneitása, a szabadságvágya, neki pedig a legszorosabb fűzőnél is szűkösebbnek bizonyulnak a keretek, amik közé be akarják szorítani. Marie Kreutzer joggal nevezte univerzálisnak és időtlennek a filmjét, a főhősével ugyanis a mai kor embere is könnyedén azonosulni tud, ez azonban nem zárja ki, hogy minden eddiginél hitelesebb képet kapjunk arról, milyen lehetett az igazi Sissi.
A rendező olyan nüanszokra is odafigyelt, amikkel a legvérmesebb rajongókat is le lehet venni a lábáról. Erzsébet nála a legnagyobb lázadás közepette sem szétvetett combokkal és mezítláb lovagol az abroncsos szoknyájában (amely hamis toposzt a netflixes sorozat is továbbvitte), hanem a kor elvárásainak megfelelően női nyerget használ, de a császárnét alakító Vicky Krieps ugyanígy nem spórolja meg azt az erőfeszítést sem, hogy a Budán született, „magyar gyermekként” becézett Mária Valériához, legkisebb gyermekéhez Sissi a valóságnak megfelelően következetesen magyarul beszéljen. Ha pedig hitelesnek nem csak azt fogadjuk el, ami tényleg megtörtént, hanem bármit, amit nem tartunk elképzelhetetlennek, akkor kifejezetten izgalmas eljátszani azzal a végkifejlettel, amelyet Kreutzer képzelt el a szerepétől szabadulni vágyó császárnénak.
