Mihez kezdhetnek a magyar cégek a rájuk szakadó költséglavinával?
Varga Mihály pénzügyminiszter sötét jövőt festett a 60. Közgazdász-vándorgyűlésen megtartott előadásában. Az idei negyedik negyedévben a magyar GDP már csökkenni fog, a recesszió pedig elhúzódik 2023 utolsó negyedévéig, amikor már növekedés várható.
A várható gazdasági visszaesés egyik oka, hogy a vállalkozások költségei drasztikusan megemelkedtek. Ez már a koronavírus-járvány alatt elkezdődött, a kényszerű leállások és szakadozó beszállítói láncok miatt egyáltalán nem, vagy csak lassan és sokkal drágábban lehetett hozzájutni számtalan nyersanyaghoz, alapanyaghoz és alkatrészhez. Erre még rátett pár lapáttal Oroszország ukrajnai inváziója, különösen az energiaköltségek tekintetében. Utóbbiak egyébként még csak most kezdenek igazán jelentkezni, a vállalkozások a gázbeszerzési szerződéseiket jellemzően most kötik újra (a tavalyiakhoz képest többszörösére emlkedett árajánlatok mellet), az árambeszerzési szerződések újrakötése pedig a többségnél csak év végén esedékes.
Magyarországon mindehhez – illetve sok esetben mindezt megelőzve – hozzájön egy jelentős béremelési kényszer, amit egyebek mellett az év eleji 20 százalékos minimálbér- és garantáltbérminimum-emelés is fűtött, illetve a koronajárvány alatti munkaerőpiaci átrendeződések bérfelhajtó hatása.
A költségemelkedések persze a gazdaság különféle szektorait különböző mértékben és eltérő időzítéssel érik. Mondjuk a szolgáltató szektor jobb helyzetben van, mint a vendéglátóipar, utóbbiban ugyanis jelentős béremeléseket kellett végrehajtani a járvány alatt elvesztett munkaerő pótlására, ráadásul az élelmiszer-alapanyagok drágulása nyilván jobban érint egy éttermet, mint egy könyvelőirodát.
Alapvetően egy vállalkozás négy dolgot tehet, ha a költségei megnőnek:
Az elmúlt hónapokban a vállalkozások jellemzően a bevételeiket igyekeztek növelni, vagyis a megemelkedett költségeket beépítették az áraikba – az emelkedő árak pedig a termelési és termékláncokon végiggyűrűzve folyamatosan beépültek a fogyasztói árakba, míg immár karnyújtásnyira vagyunk a 20 százalékos inflációtól.
Az áremeléseknek eddig volt terük, az átlagos béremelkedési ütem ugyanis 15 százalék körül mozog, az év eddigi hónapjaiban hiába volt magas az infláció, a keresetek emelkedése meghaladta annak mértékét, a reálbérek nőttek. Szeptember lehet az első hónap, amikor a reálbérek csökkennek.
A fizetőképes kereslet elolvadásával a további áremelések tere szűkül, elérkezik az a pont, amikor a kiadásokat kell csökkenteni, illetve javítani kell a hatékonyságot.
Ami az utóbbit illeti, az elszállt energiaárak mellett különösen az energiatakarékosságot szolgáló beruházásoktól lehet jelentős költségmegtakarítást remélni. A járvány súlyosabb hónapjaiban jegybanki és állami fejlesztési források (kedvezményes hitelek és pályázati pénzek) kis túlzással korlátlanul álltak a vállalkozások rendelkezésére, ráadásul piaci hitelhez is kedvező feltételek (alacsony kamatok) mellett lehetett hozzájutni. A helyzet ma merőben más, a kamatkörnyezet magas, a jegybank monetáris szigorítási ciklusban van, a hitelek drágák, és nincsenek jegybanki hitelprogramok. Mivel az infláció magas, és egyelőre még csak gyorsul, nemhogy rövid, de középtávon is magas kamatokra kell számítani – más szóval olcsó piaci hitelek nem lesznek.
Persze rendelkezésre állnak vállalati hitelek a kereskedelmi bankoknál, ám minél magasabbak a kamatok, annál kockázatosabb hitelt felvenni – azt ugyanis törleszteni kell, vagyis ki kell termelni a költségeit. A kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) számára hosszú évekig kiváló lehetőséget jelentett a jegybank támogatott hitelkonstrukciója, a Növekedési Hitelprogram (NHP), illetve annak különféle inkarnációi. 2013-tól 2021-ig 75 ezer vállalkozás 165 ezer ügylet keretében jutott mintegy 6400 milliárd forint hitelhez. A kialakuló gazdasági válság miatt nagy szükség lenne egy NHP-hez hasonló támogatott hitelre, ám a jegybank egyelőre szigorít, amivel szembemenne, ha támogatott hitelekkel élénkítené a gazdaságot. A szigorítási ciklus lezárása után lehet szó újra ilyen eszközök alkalmazásáról.
Az állam költségvetési mozgástere leszűkült, vagyis az állam sem önti a pénzt a gazdaságra, ezzel együtt még vannak támogatási konstrukciók, pályázatok, és várhatóan a jövőben is lesznek – különösen, ha a kormány meg tudja győzni az uniót, hogy nincsenek akkora problémák a jogállamisággal, és nem annyira féktelen a korrupció, ami jelentős EU-források visszatartását indokolná. A vállalkozások számára elérhetőek különféle állami és uniós pályázatok, amelyekből eszközbeszerzéseket, fejlesztéseket lehet finanszírozni. Állami támogatásként rendelkezésre állnak (és ez vélhetően így is marad) a Széchenyi-hitelek. Ezek között vannak olyanok, amelyeket a működés finanszírozására lehet felhasználni (két folyószámlahitel-konstrukció és egy likviditási hitel), továbbá vannak beruházásokra igénybe vehető Széchenyi-hitelek. Továbbá a Széchenyi-programban elérhető egy lízingkonstrukció, amely egyebek mellett haszongépjárművek, gépek, immateriális javak és ingatlanok finanszírozására is felhasználható.
Végül elérkezhet az a pont, amikor a vállalkozásnak már a működési költségeken kell spórolnia. Vagyis csökkenti a termelését-működését, illetve a dolgozói leépítésébe, elbocsátásába fog. Legvégső helyzetben pedig a működés, vagy legalábbis a nyereséges működés fenntarthatatlanná válik, és a vállalkozás lehúzza a rolót. Vagy ha vannak tartalékai, esetleg elérhetőek megfelelő állami támogatások, akkor megpróbálja kihúzni addig, amíg a költségszintek csökkennek.
Nemzetgazdasági szinten ez azzal jár, hogy lassul a bruttó hazai össztermék, a GDP növekedése, sőt a GDP csökken. Sajnos a közeljövőben ez várható, legalábbis a Pénzügyminisztériumban ugyebár arra számítanak, hogy az idei negyedik negyedévtől 2023 negyedik negyedévéig recesszió lesz.
