Miért tartanak ilyen sokáig a meccsek a katari vébén?
Különös jelenségre figyelhettek fel azok, akik mind az öt mérkőzést végignézték eddig a focivébén: mindegyik több mint 100 percig tartott. Ilyesmire korábban nem volt példa. A nyitómeccsen, amelyet a házigazda Katar és Ecuador (0–2) játszott, 10 percet és 18 másodpercet adott hozzá a játékvezető a rendes játékidőhoz, és még ez volt a legkevesebb:
Az angolok és az irániak összecsapása már az első félidő elején alaposan „megcsúszott”, amikor a Harry Kane lövéséért felugró iráni kapus, Alireza Beiranvand összefejelt az egyik csapattársával, és hosszasan ápolni kellett. A játékosnak vérzett és feldagadt az orra, sokáig felülni sem tudott, hosszú percek után aztán mégis talpra állt, felvette a kesztyűjét, és jelezte, hogy folytatja. Rövidesen azonban mégis cserét kért, és hordágyon vitték le a pályáról. Csupán ezzel az egy esettel legalább tíz perc ment el a meccsből (megmagyarázhatatlan, hogy egyáltalán miért engedték fenn maradni a kapust egy ilyen súlyos, a fejét ért ütés után), így nem is tűnt annyira meglepőnek, hogy a félidő vége felé közeledve a negyedik játékvezető tábláján az állt: +14. Ehhez jött még hozzá majdnem ugyanennyi a második játékrész végén.
Ezzel a meccs rekordot is döntött: az 1966-os vb óta, amikortól érvényben van a ráadás lehetősége, ennek két félidejéhez adták hozzá a legtöbb percet amiatt, hogy állt a játék.
Eddig sem volt persze példa nélküli, hogy egy-egy meccsen akár tíz percnél többet ragasszon a játékvezető a rendes játékidőhöz, de nem volt ennyire gyakori. Pierluigi Collina, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) játékvezetői bizottságának vezetője már a múlt héten felhívta a figyelmet arra, hogy ezen a tornán a szokásosnál hosszabb mérkőzésekre kell számítani, mivel a negyedik játékvezetőket arra utasították, hogy
a korábbiaknál pontosabban kövessék, hány másodpercig, percig nincs játékban a labda. A cél ezzel az, hogy visszaszorítsák az időhúzást és az időpazarlást, és növeljék a tiszta játékidőt.
„Mindenkinek megmondtuk: ne lepődjenek meg, ha nagy szám, hat, hét vagy nyolc perc szerepel a negyedik játékvezető elektronikus tábláján, amikor felemeli. Ha azt akarjuk, hogy többet legyen játékban a labda, készen kell állnunk arra, hogy ennyit adnak hozzá a rendes játékidőhöz. Gondoljanak egy meccsre, amelyen három gól esik. Az ünnepléssel rendszerint elmegy egy-másfél perc, három találatnál pedig már ötöt vagy hatot veszítünk el. Éppen ezért pontosan szeretnénk kikalkulálni a félidőkhöz hozzáadott időt” – magyarázta az egykori legendás bíró.
A 2014-es brazíliai vb meccsein átlagban körülbelül 60 perc volt a tiszta játékidő, ez az oroszországi tornán 55 percre csökkent, a találkozók pedig átlagban 97 percig tartottak. Ezt elégelték meg a FIFA-nál: „El akarjuk kerülni, hogy egy meccsen csak 42, 43, 44, 45 perc legyen az aktív játék. Ez elfogadhatatlan” – nyilatkozta a múlt héten Collina, megjegyezve, hogy már négy évvel ezelőtt is törekedtek a kiesett idő kompenzálására, így amit most tapasztalnak a játékosok és a nézők, abban valójában nincs semmi újdonság.
Az új gyakorlat azonban, úgy tűnik, egyelőre csak a meccsek elhúzódását hozza magával: Katarban az első négy találkozón is 55 perc volt a tiszta játékidő, de a találkozók 106 percre nyúltak. Igaz, az utolsó percek hoztak szép pillanatokat: az irániak a 90+13., a hollandok pedig a 90+9. percben lőtték meg a második góljukat.
A FIFA szabályalkotó testületének (IFAB) előírásai szerint a játékvezető az alábbiak miatt növelheti meg a két félidő időtartamát:
A szabályzat szerint a negyedik játékvezető azt jelzi a félidő utolsó percének megkezdése előtt, hogy minimum hány perc lesz a hosszabbítás, amit a mérkőzés bírája növelhet, de el nem vehet belőle. Azt is kikötik, hogy az időmérésben az első félidőben elkövetett hibákat a bíró a második játékrészben nem kompenzálhatja.
A videóbírós beavatkozások időtartamát nem a negyedik játékvezető tartja számon, ez a VAR-szobában ülő stáb egyik tagjának feladata – árult el még egy kulisszatitkot Collina, aki arról is beszélt, hogy igazából nem is a meccset vezető bíró, hanem a negyedik játékvezető határoz a játékrészekhez adott percek számáról. Az olasz szakember szerint ez jól is van így, a bírónak és a két asszisztensnek ugyanis túlságosan is lekötik a figyelmét a pályán történtek ahhoz, hogy még az időt is számolgassa.
