Miért maradunk felszínesek, miközben vágyunk a mélyebb kapcsolódásra?
A mély és tartalmas beszélgetések sok előnnyel járnak, mégis sokszor tolódunk el a felszínesség irányába idegenekkel, mert alábecsüljük az érdeklődésüket irántunk, és eltúlozzuk a helyzetben rejlő kínosságot.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság publikálásában nemrég megjelent kutatás szerzői arra a paradoxonra keresték a választ, hogy ha a másokkal folytatott mély, kapcsolódó beszélgetés boldogabbá teszi az embereket, vajon miért kerülik ezt a mindennapokban?
Tizenkét kísérletből álló sorozatukban, összesen 1800 résztvevővel párokat alkottak idegenekből, és felszínes vagy mély beszélgetéseket generáltak irányított kérdésekkel (például „Milyen az időjárás?” kontra „Elmesélnél egy esetet, amikor más előtt sírtál?”). A beszélgetések előtt a résztvevők megjósolták, mennyire számítanak kínosságra, kötődésérzésre és mennyire fogják élvezni a társalgást. Majd utólag is értékelték ugyanezeket.
Más kísérletekben arról nyilatkoztak előtte és utána a résztvevők, hogy partnerük mennyire lesz érdeklődő velük kapcsolatban.
A Journal of Personality and Social Psychology hasábjain közölt eredmények szerint valamennyi beszélgetés kevésbé volt kínos, és a vártnál nagyobb kapcsolódást és élvezetet okozott.
A mély beszélgetéseknél ez a hatás erősebb volt, és szívesebben választották utólag ezt a beszélgetésformát a megkérdezettek.
A partner érdeklődését alábecsülték, üres pillantásokra számítva, ami rendre pozitív csalódással, tartalmas reakciókkal zárult.
Ha jobban kalibráljuk a várakozásainkat, több mély beszélgetésbe elegyedünk, ami összességében sok érzelmi haszonnal jár mindannyiunknak.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
