Mi lesz a forinttal? Lesz még 400 alatt az euró?
Az utóbbi években kénytelenek voltunk hozzászokni ahhoz, hogy a forint – ha lassan, de biztosan – folyamatosan, úgymond trendszerűen veszített a főbb devizákkal szembeni értékéből. Míg például egy euró 2011 első felében még 270 forintot ért, addig az év októberében már átlépte át a 300-as határt, attól kezdve a fokozatos csordogálás jellemezte, lefelé. Érdekes módon a koronavírus-járvány 2020 márciusi kirobbanása után felcsillant egy halvány reménysugár, miután közel két éven át (!) meglepően stabilnak bizonyult a hazai fizetőeszköz, az euróval szembeni árfolyama a 360 forintos szint környékén ingadozott. Ám aztán ennek az ábrándnak a február 24-én kitört orosz-ukrán háború véget vetett, ismét elindult egy gyengülő trend, amely során június második felében a 400-as határ is átlépte a magyar valuta.
Még ilyen előzmények után is nehéz azonban felfogni azt, amit a forint szeptember végétől két hét leforgása alatt produkált: a 406-os szintről egészen 434-ig zuhant. Ráadásul, mivel közben a dollár is jelentősen megerősödött az euróval szemben, olyannyira, hogy augusztus végétől a zöldhasú már többet ér az uniós pénznél, az amerikai devizával szemben még szörnyűbb soha nem látott, 445 feletti számokat is mutatott a forint, folyamatosan döntögetve a történelmi rekordokat.
Annak hosszasabb taglalásától most eltekintenénk, mi vezetett a forint folyamatos leértékelődéséhez, amely érthetően fásulttá tette a kívülállókat. Bővebben érdemes azonban foglalkozni a jelennel, nevezetesen, hogy most miért olyan gyenge a hazai fizetőeszköz, amilyen, változhat-e ez a helyzet és ha igen, mitől, kerül-e még például az euró ismét 400 forintnál kevesebbe?
Azt látni kell, hogy Magyarország külkereskedelmi és folyó fizetési mérlege nagyon veszteséges – mutat rá Miró József, az Erste Befektetési Zrt. vezető elemzője, stratégája. A tőkemérlegünk pedig azt mutatja, hogy az ország finanszírozási képessége negatív. Ez azt jelenti, hogy eurófinanszírozásra van szükségünk, ami általában nem szokott devizaerősítő tényező lenni, hiszen, ha forintért veszünk eurót, akkor utóbbi kereslete nő, és ezáltal az árfolyama is, miközben a forinté csökken.
Egy ilyen helyzet ellen magas kamattal lehet védekezni. „Bár valóban szinte az egész világon az MNB vágott bele elsőként, 2021 júniusában a kamatemelésbe, azt kell, hogy mondjam, úgy tűnt, mintha olyan nagyon mégsem akart volna kamatot emelni” – mondja Miró József. Először volt a lassú, kis lépések politikája, aztán kiderült, hogy nagyobbat kell emelni, mint amekkorát az MNB feltételezett, majd – valamelyest meglepetésszerűen – szeptember végén hamar lezárták a kamatemelési ciklust. De már addig is érződött, hogy a hazai jegybanknak nem igen akaródzott kamatot emelni, ami mondhatni, „felhívás volt a keringőre”.
Az, hogy az MNB lezárta a kamatemelési ciklust, azért is furcsa, mert például a világ valamennyi piacán irányadónak tekintett Egyesült Államokban még nem látni a kamatemelés végét, legfeljebb a piacnak van sejtése arról, hogy az jövő márciusban következhet be. Miközben vannak arra utaló jelek, hogy az infláció lassulhat, sőt meg is fordulhat a pénzromlás üteme. Ez utóbbi persze valamennyire Magyarországra is igaz, bár itthon az Erste vezető elemzője szerint tovább fog fennmaradni ez a magasabb inflációs környezet, méghozzá az árstopok miatt, hiszen azokat idővel ki kell vezetni, amelynek nyilván lesz inflációgerjesztő hatása.
A lényeg Miró József szerint, hogy az MNB úgy állt le a kamatemeléssel, hogy nem tudni, a világ vezető jegybankjai – jelesül a Fed és az Európai Központi Bank – mikor fogják ugyanezt megtenni. Az kétségtelen, hogy a régiónkban más jegybankok is behúzták a féket, de az MNB leállása ennek ellenére sem volt annyira szerencsés.
A kamatemelés folytatása helyett az MNB bevezette az egynapos betéti tendereket, amely keretében a hazai kereskedelmi bankok helyezhetnek el nála pénzeket, méghozzá meglehetősen magas, 18 százalékos kamaton. Ez irányadó a piaci szereplőknek, „lépéseiket” eszerint árazzák, azonban kérdés, hogy ez meddig maradhat így. „Azt gondolom, hogy amíg nincs az uniós pénzekről megállapodás, addig ezt fenn kell tartani, illetve, hogy ha nagyon csökkennek az energiaárak, elsősorban a földgáz ára, akkor az pozitív lehet, hiszen a külkereskedelmi mérleg hiánya mérséklődhetne, s ennek hatására a folyó fizetési mérleg is javulhatna” – véli Miró József.
Hozzátéve, hogy az Európai Unió az energiaárak leszorítására törekszik – cikkünk megjelenésekor még nem ismert – szintig fizetnének az Oroszországból érkező gázért. Miközben Magyarországnak sikerült elérnie halasztott fizetést az oroszokkal. De ez utóbbiról sem tudunk konkrétumot, a nyilatkozatokból arra lehet következtetni, hogy 100-130 euró között lehet egy megawattóra gáz ára. Optimizmusra adhat okot, hogy ez a napokban beesett 100 euró alá, ami azért jó hír Magyarországnak, mert ezáltal csökkenhet a külkereskedelmi deficit. Igaz, azt egyelőre még csak tovább növeli, hogy intenzíven vásároljuk a földgázt.
A magas hazai kamat tehát az energiaárak csökkenése vagy az uniós forrásokról való megállapodás hatására tudna mérséklődni – az előbbire Miró József kisebb esélyt lát.
Ezek a forint gyengülő trendjét is megakaszthatnák. E tekintetben fontos dátum november 19., addig kell ugyanis a kormánynak teljesítenie azt a 17 pontot, amelyekről megállapodott az EU-val. Ha ez sikerül, akkor az azt követő hónapban kell tárgyalni az uniós pénzek felhasználásáról.
Itt fontos megjegyezni, hogy a helyreállítási alap pénzeiről sincs még végleges megegyezés. Ám, ha december közepéig ez megszületik, akkor jövő február-március környékén megindulhat a folyósítás. Ez 10 milliárd eurónál is több forrást jelent, ami Magyarország finanszírozási képességét átbillentheti a pozitív tartományba. Ez pedig eurótöbblethez vezethet, ami kedvezően hathat a forint árfolyamára is és akkor a mostani, viszonylag magas effektív kamatot is lehet majd csökkenteni. Még ha az Erste vezető elemzője úgy véli, hogy ez fokozatosan fog megtörténni.
Viszont azt látni kell, hogy a 13 százalékos jegybanki alapkamat relatíve sokáig fennmaradhat, mivel nagyon úgy tűnik, a szeptemberben már 20 százalék fölé ment – és az év végéig, a jövő év elejéig akár 23-25 százalékon is tetőző – éves infláció be fog ragadni, annak letöréséhez elengedhetetlen a magas kamat.
Miró József egyébként úgy véli, az idén az átlagos infláció 14 százalék lehet, jövőre egy kicsit alacsonyabb lehet, de a 10%-os értéket csak 2023 végére érheti el. Ha a földgáz ára csökkenni fog, akkor a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg hiánya is mérséklődhet, az uniós pénzek folyósításával pedig, ahogy ezt már korábban is írtuk, a külső finanszírozási képességünk nagyot javulhat, ami komoly forinterősítő tényező tud lenni, a hazai fizetőeszköz euróval szembeni árfolyama akár a 380-as szintig is visszamehet.
A cikk tartalma kizárólag az általános tájékozódásban kíván segítséget nyújtani, semmilyen körülmények között nem értelmezhető befektetésre való ösztönzésnek, személyes ajánlásnak, befektetési tanácsadásnak, befektetési ajánlásnak, ajánlattételi felhívásnak, elemzésnek, adótanácsadásnak. A cikkben megjelenített információk az Erste Befektetési Zrt. által hitelesnek tartott forrásokon alapulnak, de azokért a Társaság felelősséget nem vállal. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a múltbeli adatok alapján nem lehetséges a jövőbeni teljesítményre vonatkozó megbízható információt levonni!
