Mennyi hely van a felhőben? Bővítik? Elfogyhat?
Elég hozzá két ország háborúja, és egy harmadikban máris elfogyhat a hely a felhőben. Ilyesmi történt július elején, amikor a vállalati felhős piac két legnagyobb szolgáltatójának egyikeként a Microsoft jelezte: brit adatközpontjaiban olyan kapacitáshiány alakult ki, hogy az új partnerek ellátása nem biztosított, miután az ukrán–orosz háború februári kitörése óta gyakorlatilag a teljes ukrán kormányzati infrastruktúrát az európai szerverein hosztolják, az amerikai vállalat így járul hozzá a támadás alatt álló ország működőképességének fenntartásához.
A The Telegraph brit napilap által idézett szakemberek kaptak az alkalmon, hogy hangsúlyozzák: az ehhez hasonló esetek is bizonyítják, hogy a felhős infrastruktúra kapacitása is véges, hiába állítanak gyakran mást a felhőüzemeltetők.
A címbéli kérdésre tehát az a válasz, hogy a gyakorlatban – bizonyos helyeken bizonyos időre – elfogyhat a szabad hely a felhőben. Az elmúlt egy év sajnos túlságosan is jó példa arra, mennyire sérülékennyé válhat minden: a világ még a pandémia hatásait sem heverte ki, és az akkori lezárások kapcsán kialakult félvezetőhiány miatt a szokásosnál több nehézségekbe ütközik az adatközpontok kapacitásainak bővítése. Ez éppen arra a forgatókönyvre emlékeztet, amit korábban a felhő korlátlansága mellett kardoskodók vázoltak fel: kapacitáshiány csak abban a kifejezetten elméleti eshetőségnek tekintett helyzetben léphet fel, ha valamiért nem leszünk képesek az igényeknek megfelelő mennyiségben gyártani a tárolókat.
Fontos hangsúlyozni, hogy az elmúlt években egy nagyon ritka együttállás alakult ki, már egy világjárvány sem tekinthető mindennapos eseménynek, hogy utána rögtön egy háború következményei nehezítsék a világ életét, arra pedig különösen kevés volt az esély. Bár most megtörtént, de hosszabb távon aligha kell ennek a kombónak a rendszeres ismétlődésétől tartanunk. Így nem kell felkészülni a „felhő végére”, ha minden rendben zajlik a Földön, akkor a felhőben is: az igényekhez igazítva bővülnek a kapacitások.
Ezzel együtt figyelmeztetnek az óvatosabb szakértők, önmagában a felhő nem lesz képes lekövetni a digitális adatok növekedésének ütemét tárolásban, és még kevésbé a feldolgozásban. Hogy – részben a hálózati sávszélesség szűkössége miatt – mennyire korlátos a felhő kapacitása, jól mutatja az Amazon Snowball szolgáltatása, melynek keretein belül bizonyos esetekben közutakon szállított adattárolókkal viszik be adatközpontjaikba az adatokat.)
Az informatika már csak ilyen: ha a problémafelvetés évek óta ismert, akkor a megoldásra is régóta vannak ötletek. Itt jön képbe az „edge computing”, ami nem leváltja, hanem kiegészíti a felhőtechnológiát.
A hálózatieszköz-gyártó Cisco hosszú évekkel ezelőtt vetette fel, hogy
úgy lehet gyorsítani az adatelemzést, és csökkenteni a felhőinfrastruktúrára nehezedő terheket, ha az adatok feldolgozása a keletkezésükhöz közel valósul meg, és már csak az eredményt, azaz a nyers adatoknál jóval kisebb adatcsomagot kell eljuttatni egy központi egységhez.
A Cisco példája szerint egy Boeing 787-es fedélzetén óránként mintegy 40 terrabyte-nyi adat keletkezik, amelynek csupán 1,25 százaléka továbbítódik adatközpontokba további feldolgozás és elemzés céljából. Hasonló a helyzet az egészségügyben is, ahol évente páciensenként 10 GB adat keletkezik. Érdemes lenne foglalkozni vele, erre lehet majd jó a cloud computing mellett megjelenő fog computing, azaz a felhő mellett a köd.
Az adat keletkezésének helyén történő feldolgozásra utal az „edge” kifejezés, magyarul szó szerint is fordíthatjuk: az adatfeldolgozás a központból kikerül a szélekre. Ezt köti össze a köd a központi feldolgozással – ami pedig már maga a felhő, azaz a cloud computing.
Az edge computing elsősorban a hálózatok szélén végrehajtott számítási folyamatokra utal, míg a fog computing arra a hálózati kapcsolatra, amely összeköti a hálózatok szélén lévő eszközöket a felhővel. Nemcsak hozzáértőknek, teljesen laikusok számára is azonnal érhetővé teszi mindezt a CB Insights elemzéséből kiemelt alábbi ábra.
Az ábrából, illetve az előtte levezetett helyzetből kikövetkeztethető, hogy a rendszer működéséhez minden korábbinál nélkülözhetetlenebb összetevő a stabil, gyors és alacsony válaszidejű adatkapcsolat. Az világszerte terjedőben lévő 5G-vel pedig a szolgáltatók éppen ezt hozzák be a rendszerbe.
De ez persze már egy másik történet.
