Mekkora legyen a tv? Milyen logókat keressünk a dobozán? Mire figyeljünk tévé vásárlásakor?
„Mi már régóta nem nézünk tévét” – hagyja el mostanság ilyen mondat egyre többünk száját, az viszont már más kérdés, hogy ez alatt pontosan mit értünk. A legtöbben úgy, hogy már nem nézünk hagyományos televíziós adásokat, de azért a nappalinknak továbbra is a szerves részét képezi a tévékészülék, melyen 2022-ben már leginkább streaming tartalmakat fogyasztunk, vagy éppen szuper grafikájú játékokkal játszunk.
A televíziók és a nagy kijelzők piaca tehát messze nem halott, továbbra is sok ilyen termék fogy, csak éppen a használati szokásaink változtak meg jelentős mértékben. És ezekhez próbálunk meg tévét választani, ami kicsit könnyebb lehet, ha az alábbi szempontok alapján hozzuk meg a döntést.
Moziba többek közt a házfalnyi képméret miatt szeretünk járni, így otthonra is érdemes olyan nagy tévét választani, amekkora csak elfér az adott falfelületen vagy bútoron, no és persze akkorát, amekkorát még a családi költségvetés elbír. Szerencsére ma már bőven elérhető árúak azok a hatalmas készülékek, melyekért nem is olyan régen még kocsik árát is elkérték.
A képátlót persze nemcsak a rendelkezésre álló szabad hely határozza meg, hanem az is, hogy milyen messze ülve/fekve fogyasztjuk majd rajta a különböző tartalmakat, és hogy azok milyen felbontásúak. Hatalmas felbontás esetén semmi akadálya a nagy képméret közelről történő pislogásának, a pontos értékeket érdemes az erre szakosodott online kalkulátorok segítségével kiszámítani.
A néhány évvel ezelőtt még szupermenő 40-42 colos tévék ma már lényegében a belépőkategóriát képezik, egyre népszerűbbek az 50-65 colos példányok, illetve a 70 colos és ennél nagyobb modellek iránt is egyre komolyabb érdeklődés mutatkozik.
Míg egykor még azon tanakodtunk, hogy HD Ready vagy drágább Full HD tévét vásároljunk, ma már szinte nem is kérdés, hogy egy a Full HD-nél (1920x1080 pixel) négyszer részletesebb képi világot biztosító 4K (3840x2160 pixel) készülék lesz a befutó.
Az Ultra HD felbontás ma már messze nem luxus és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ha a tévéadások nem is ugorják meg ezt a szintet, streaming és gaming fronton ma már el vagyunk kényeztetve 4K tartalmakkal.
De mi a helyzet a már évek óta az ajtón kopogtató 8K-val (7680x4320 pixel)? Nos ez elvileg ismét négyszer nagyobb részletességet hoz magával a 4K-hoz képest, de nem feltétlenül éri meg befektetni rá. Egyrészt azért, mert csak igen nagy képátló és/vagy rövid nézési távolság esetén van igazi gyakorlati haszna, másrészt azért, mert még mindig igen szerény a natív 8K kontent felhozatal.
Már az olcsóbb kategóriákban is gyakori hívószó a HDR (High Dynamic Range), vagyis a nagy dinamikatartományú képmegjelenítés, melynek lényege, hogy a képernyő legsötétebb és legvilágosabb részei is tartalmaznak a szemünk által fogyasztható finom részleteket – nincs úgynevezett be/kiégés.
Különböző szabványokból e tekintetben nincs hiány, többek közt HDR10, HDR10+, Dolby Vision és HLG rövidítésekkel találkozhatunk. A legjobb, ha ezek közül a legtöbbet támogatja a megvételre kiszemelt tévé, illetve érdemes lehet az alapján választani, hogy a fentiek közül milyen tartalmakhoz szoktunk a leggyakrabban hozzáférni.
A HDR legjobb barátja a háttérvilágítás nélküli OLED (Organic Light Emitting Diode) kijelzőtechnológia, mely lényegében végtelen kontrasztaránnyal büszkélkedhet. Az utóbbi időkben olcsóbbá vált, de még mindig nem filléres kategóriájú OLED képernyők nemcsak 4K filmnézéshez, hanem nagyfelbontású játékokhoz is remekül passzolnak, bár fényerő tekintetében még mindig jobban állnak a LED-es háttérvilágítású LCD-k.
Amennyiben újgenerációs játékgéppel is rendelkezünk, érdemes olyan tévét választani, mely az újabb mobilokhoz hasonlóan nemcsak 60, hanem 120 Hz-es frissítési rátát is támogat, így a legújabb és legszebb játékokat akár 120 képkocka/másodperc sebesség mellett is élvezhetjük.
Az olcsóbb tévéken általában kevesebb csatlakozó aljzat szokott lenni, mint a drágábbakon, pedig sok esetben abszolút nem mindegy, hogy csak 1-2 vagy 3-4 HDMI port található hátul és/vagy oldalt, mint ahogy például az újgenerációs konzolok szempontjából az sem mindegy, hogy a HDMI 2.1-es, vagy esetleg régebbi szabványú. A 120 Hz-es 4K adatátvitel ugyanis például megköveteli a 2.1-es standardot.
Hasonlóképp ajánlott leellenőrizni, hogy a kiszemelt tévén hány darab USB-port található, és adott esetben az optikai kimenet, az Ethernet port és egyéb csatlakozó aljzatok is jó szolgálatot tehetnek a ma már szinte alapkövetelmény wifi támogatás mellett.
Gyártónként eltérő, hogy milyen operációs rendszert kapunk. Vásárlás előtt érdemes lehet egy szakboltban rövid próbát tenni az egymástól jelentősen eltérő felhasználói felületekkel, hogy később aztán ne érjen csalódás, illetve ajánlott körbejárni, hogy az adott tévé milyen és mennyire bővíthető szolgáltatási körrel rendelkezik. A Netflix általában már gyárilag fel van telepítve a tévékre, de léteznek olyan modellek, melyre például utólag sem telepíthető HBO Max, Disney+ vagy Amazon Prime Video.
