Meghalt a Magyarországot utolsóként elhagyó szovjet katona – az unokája az oroszok ellen harcol Kelet-Ukrajnában
1991. június 19-én utolsó szovjet katonaként az ukrán nemzetiségű altábornagy, Viktor Silov hagyta el Magyarországot a záhonyi határátkelőnél. Az egykori szovjet katona most 81 évesen, nem sokkal 82. születésnapja előtt ungvári otthonában, szerdáról csütörtökre virradó éjjel elhunyt – számolt be róla az rtl.hu.
Silov a nyugat-ukrajnai Szlavutában született munkáscsaládba, 12. gyermekként. A második világháború alatt az Oroszország európai részén fekvő Csebarkulba költöztették őt és a családját, ott töltötte gyermekkorát. Elvégezte a katonai főiskolát, később Moszkvában a Vezérkari Akadémián is tanult.
Csehszlovákiában, Kazahsztánban, Mongóliában szolgált, 1988-ban nevezték ki Magyarországon állomásozó Déli Hadseregcsoport parancsnok-helyettesévé. 1990 decemberében lett a Déli Hadseregcsoport parancsnoka, ebben a minőségben hagyta el utolsó szovjet katonaként Magyarországot a csapatkivonásokkor.
Mint az rtl.hu írja, Silov 14 óra 50 perckor ért a záhonyi határállomásra, elköszönt Annus Antal altábornagytól, a Honvédelmi Minisztérium államtitkárától, majd gyalog lépte át a szovjet-magyar határt, hogy aztán civilben, diplomata útlevéllel, egy Volgában ülve áthajtson a Záhony és Csap közti Tisza-hídon. Levetett egyenruháját később a Terror Háza Múzeumnak adományozta.
Az rtl.hu-nak sikerült elérnie Meskó János ungvári helytörténészt, Viktor Silov közeli barátját, aki egészen az utolsó időig tartotta vele napi szinten a kapcsolatot. „Sajnáltam őt nagyon, mert elfelejtkeztek róla. A fia meghalt, az unokája pedig a keleti fronton harcol, így ő az utolsó férfi a családban, aki a Silov nevet viseli” – mondta az rtl.hu-nak Meskó János.
Unokáját nem akarta kimenteni a hadkötelezettség alól, mondván, mit szólna ahhoz az a több tízezer ukrán anya és apa, akiknek a fiai most a háborúban harcolnak.
Silovnak az emlékezetes határátlépés után nem ért véget a katonai pályafutása, a Szovjet Hadsereg kötelékében a Moldovában állomásozó békefenntartó erők parancsnoka lett, ott szenvedett lábsérülést a Dnyeszter-melléki harcokban és két napra fogságba is került. 1992-ben vonult nyugdíjba. Viktor Silovot április 14-én, az ortodox nagypénteken helyezik végső nyugalomra Ungváron.
