Megfejthették az egyiptomi piramisok építésének egyik nagy titkát
Régóta próbálnak már rájönni a kutatók arra, hogyan építhették az ősi egyiptomiak a gízai piramisokat. A PNAS amerikai akadémiai folyóiratban megjelent friss tanulmány ennek megválaszolásához visz közelebb: a szakemberek úgy vélik, a kedvező környezeti feltételek lehetővé tették az építkezést, a Nílus ősi ága pedig hajózható volt, így a szállításban volt szerepe.
Hader Sheisha, a francia Aix-Marseille Egyetem kutatója úgy véli, a Gízai-fennsíkon egy kikötőt hoztak létre az egyiptomiak, így a Nílus áradásának, valamint egy csatornarendszernek köszönhetően szállíthatóvá váltak az építőelemek.
A szakemberek szerint a Hufu, Hafré és Menkauré piramisainál használt kikötő nagyjából 7 kilométerre lehetett nyugati irányban a mai Nílustól. A csatornáknak elég mélyeknek kellett lenniük ahhoz, hogy a hatalmas kövekkel megrakott hajók ne üljenek meg a fenéken.
A kutatók a talajból vett mintákat vizsgálva olyan kőzetrétegeket találtak, amelyek megfelelnek a Nílus egyik ősi ágának. Ez a meder a piramisok alapja felé nyúlik, ami megerősíti, hogy az egyiptomiak kihasználták a természet adta lehetőségeket a piramisok építésénél. Az elmélet kapcsán viszont fontos kérdés, hogy miként oldották meg, hogy a víz eljusson odáig.
Hogy erre választ kapjanak, megkövesedett pollenszemeket vizsgáltak. A piramisoktól keletre vett mintákból arra a következtetésre jutottak, hogy a folyó mellett tavakat is lehetett a környéken találni. Az áradásokat a történelmi feljegyzések alapján is visszakövetve arra jutottak, hogy a Nílus Hufu-ágának magas vízszintje kitartott a három piramis építésének idején – ez táplálta a környékbeli tavakat is –, ami pedig jelentős mértékben megkönnyítette az építőanyag szállítását.
A vízszint Tutanhamon uralkodása után kezdett el csökkenni, egészen addig, amíg el nem érte az elmúlt 8000 év legalacsonyabb szintjét. Erre a múmiák fogainak vizsgálata is bizonyítékot adott, amelyek száraz korszakról árulkodnak.
