Még mindig nehezen tudja elmagyarázni a Forma–1, hogy mit is keres Szaúd-Arábiában
Nem sokkal a Szaúd-Arábiai Nagydíj debütálása előtt, 2021 decemberében a mellékállásban a Forma–1 lelkiismereteként dolgozó Sebastian Vettel nőknek rendezett gokartversenyt Dzsiddában. Elegáns és látványos fricska volt ez a naptárba bekerülő házigazdának, hiszen a szaúdi nőknek 2018-ig kellett várniuk arra, hogy egyáltalán autót vezethessenek. A Forma–1 egy olyan országba tervezett ellátogatni, ahol a nők másodrangú állampolgároknak számítanak.
Csakhogy Sebastian Vettel az aktivistáskodás után beült egy olyan autóba, amelyen nagy betűkkel virított az Aramco felirat, a világ legnagyobb olajcégéé, amelyben a szaúdi kormánynak 95 százalékos részesedése van.
Talán már ennyiből is látszik, mennyire bonyolult és sokszereplős a kapcsolata a Forma–1-nek és Szaúd-Arábiának.
Vettel az akkori nyilatkozatában pedzegette is ezt a disszonanciát. „Igaz, hogy ha nyugati vagy európai szemmel nézzük, akkor még mindig sok olyan dolog van, amit javítani kellene, és amivel foglalkozni kell. De az is igaz, hogy néhány dolog változik, és ezeknek az embereknek ez óriási különbséget jelent. Végső soron nehéz eljönni egy olyan országba jönni, ahol csak néhány napot töltünk, és megpróbálunk tökéletes bírái lenni, de nem ismerjük pontosan a hátteret és az embereket” – öltötte magára a diplomata szerepét Vettel, és nem győzte hangsúlyozni, hogy a pozitív dolgokra kell koncentrálni. Ő végül egy koronavírus-fertőzés miatt kimentette magát a tavalyi szaúdi versenyről, idén pedig már a visszavonulása jó ürügy a távolmaradásra Dzsiddából.
De nem ő volt az egyetlen, aki jelezte, hogy az ország emberi jogi bizonyítványa miatt nem érzi túl komfortosnak a részvételt. A komfortérzetet nem segítette az sem, hogy a tavalyi futam pénteki edzésnapján a pálya mellett jemeni lázadók követtek el terrortámadást egy olajfinomító ellen, az F1 stábja pedig a távolban a robbantás füstjét figyelve elmélkedhetett arról, hogy hová is került.
Ha az F1 vezérigazgatóját, Stefano Domenicalit kérdezzük, akkor a sportág nagyon is tisztában van azzal, hogy mit vállalt a közel-keleti terjeszkedéssel. Az idei versenynaptárban Szaúd-Arábia mellett ott van Bahrein, Katar és Abu-Dzabi is, és egyik ország sem mondható az emberi jogok világítótornyának. De Domenicali szerint az F1 nemcsak a pénzről szól, hiszen egyike azoknak a sportágaknak, amelyek komoly soft power birtokában vannak, amit aztán arra használnak, hogy változást indítsanak be a világban.
Ha mindez homályosnak tűnik, legalábbis homályosabbnak, mint a pénz, az azért van, mert valójában Domenicali sem tudta megfogalmazni a Guardiannek adott interjúban, hogy mit ért a változás alatt, inkább így fogalmazott: „Az a feladatom, hogy egy olyan sportágat irányítsak, amely ma már több mint sport. Meg kell tartanom a sportot a sport dimenziójában, de úgy érzem, hogy a kapcsolatainknak és a hálózatnak köszönhetően, amelyet a világban teremtünk, ez a sportág pozitív irányba tud alkalmazkodni.” Ez valóban még mindig homályos, de Domenicali valami olyasmit állít, hogy a Forma–1 még mindig nagyobb hatékonysággal tud változásokat kieszközölni, ha elmegy ezekbe az emberi jogilag „necces” országokba, mint ha nem, és ez azért lehet így, mert a házigazdáknak jogilag kötelező feltételeket szabnak a vállalásaik teljesítésére, és a vezérigazgató azt állítja, azonnal kivonulnának, ha ezek nem teljesülnének. Hogy mik ezek, azt nem hozzák nyilvánosságra.
Természetesen létezik ellenvélemény, miszerint a Forma–1 azzal tudna a leghatékonyabban változást elősegíteni, ha nem látogatna el olyan országokba, ahol az emberi jogokat nem tartják tiszteletben. Jogvédők szerint ugyanis az, amit ezek az országok a sporton keresztül csinálnak, nem más, mint sportwashing, azaz a sporton keresztül tüntetik fel magukat jobb színben.
A sportesemények persze mindig is összekapcsolódtak valamilyen formában a politikával és a politikai változásokkal. Annak például, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a hetvenes években kizárta Dél-Afrikát, szerepe volt aztán az apartheid rendszer összeomlásában – igaz, az F1 itt is későn kapcsolt, és csak a nyolcvanas évek közepére fordított hátat Dél-Afrikának, érték is emiatt bírálatok.
Ugyanakkor a házigazda országok is használják a sporteseményeket. A 2014-es szocsi téli olimpiának és a 2018-as oroszországi világbajnokságnak volt egy olyan olvasata, hogy azokkal Vlagyimir Putyin a Krím félsziget annektálásáról és a szólásszabadság elleni hadjáratáról próbálta meg eltereli a figyelmet. A sportwashing különösen a tavalyi katari labdarúgó-világbajnokság idején került be a közbeszédbe, de valójában már Hitler és Mussolini is a saját hatalmának a megerősítésére használta az 1934-es világbajnokságot, illetve az 1936-os olimpiát.
A Forma–1-et a tavalyi terrortámadás sem tántorította el Szaúd-Arábiától, és egyelőre a szaúdiakat sem tántorítja el semmi attól, hogy hatalmas pénzeket öljenek az autósportba. Giles Richards a Motorsport magazinban próbálta meg szétszálazni azt a rengeteg területet, amelyen az F1 és Szaúd-Arábia összekapcsolódik. És igen, a legtöbb kapcsolódásnál felbukkan a pénz. A szaúdiak fizetik a legtöbbet – több, mint 50 millió dollárt – a futam megrendezéséért, a naptárban csak a bakui és a katari rendezők vannak még ebben a fizetési kategóriában. Csak összehasonlításképpen: a klasszikus európai versenyek, mint a brit, a belga vagy az olasz, ennek kevesebb, mint a felét pengetik ki. (A Magyar Nagydíjért 45 millió dollár körüli jogdíjat fizet az állam.)
A szaúdi tervek nagyságrendjét pedig jól jelzi, hogy az ország akár két futamot is beiktatna a versenynaptárba. Ahogy az Autósport és Formula Magazin helyi bejelentkezéséből is kiderül, a vasárnapi verseny helyszínét, a dzsiddai pályát átmenetinek szánták, amíg 2026-ra elkészül a rijádi komplexum, de mivel úgy érzik, nagyon bejött nekik a futamrendezés, mind a két pályán rendeznének versenyt 4-5 év múlva.
De itt még nem áll meg a szaúdiak befektetése a sportágba. A már emlegetett Aston Martin-szponzor és McLaren-részvényes Aramco olajvállalattal 2020-ban az F1 címszponzori szerződést kötött, a megállapodás értéke 10 év alatt 460 millió dollár, ami a futamok rendezési díjaival együtt a szaúdi államot az F1 legnagyobb pénzügyi támogatójává teszi.
Ahogy a Motorsport cikke rámutat, ezek a pénzek túlmutatnak a szponzoráláson, a szaúdi autószövetségnek még ennél is ambiciózusabb tervei vannak: azt remélik, hogy az F1-es csapatok Szaúd-Arábiába költöztetik majd a bázisaikat, sőt saját szaúdi csapatok és versenyzők is pályára léphetnek majd az F1-ben.
Vagyis az emberi jogi aggályok egy ilyen masszív gazdasági és sportpolitikai együttműködés árnyékában próbálnak megmutatkozni – egyelőre a szembesítés és megszégyenítés eszközével. Joey Shea, a Humán Rights Watch Szaúd-Arábiára és Egyesült Arab Emirátusokra szakosodott kutatója például így fogalmazott: „Ha az F1 egy olyan országban rendez versenyt, ahol szörnyű az emberi jogi helyzet, és nem mond semmit erről, akkor nem lehet semleges szereplőnek tekinteni. Akkor aktívan segíti ezt a visszaélést elkövető államot abban, hogy szépítse a visszaéléseket.”
Stefano Domenicali azonban kitart amellett, hogy a „megfelelő nyomásgyakorlással” változásokat lehet elérni. „Megtanultam, hogy ha azt akarod, hogy tiszteljenek azok az emberek, akik másképp gondolkodnak, mint te, akkor a legjobb, ha nem kiabálsz velük. Nem kell akadályokat állítanunk. A sport jó lehet arra, hogy a különbözőség helyett a kapcsolódási, érintkezési pontokat találjuk meg” – mondta a Guardian-interjúban.
Ami a változásokat illeti, Bahreinben már tíz éve rendeznek futamokat, vagyis ennyi idő alatt már megmutatkozhattak volna a pozitív társadalmi eredmények, amelyek az F1 jelenlétének köszönhetőek. Ehhez képest az egyik jogvédő szervezet igazgatója arról beszéd a Guardiannek, hogy az intézményesített elnyomás megerősödött, és minden korábbinál több halálbüntetést hajtanak végre. „Évről évre rosszabbra fordulnak a dolgok. Az igazság az, hogy az F1-et, mint erkölcsileg korrupt vállalkozást, kizárólag a pénzügyi profit vezérli” – mondott ítéletet Sayed Ahmed Alwadaei.
A szaúdi jelentések sem mutatnak jól a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok fokmérőjével. A Freedom House vonatkozó listáin az ország rendre a hátsó helyekre fér be, bevett büntetésnek számít a kínzás, legálisak a kivégzések, súlyosan korlátozzák a szólásszabadságot, és bárki, aki nem felel meg az elfogadott normának – például nő –, diszkriminációval néz szembe.
A Reprieve emberi jogi csoport szerint a hétvégi futamot megelőző két hétben legalább 13 kivégzés történt Szaúd-Arábiában, ahol az F1 látványosságával próbálják meg elvonni a figyelmet a vérontásról. „A versenyzőket abba a lehetetlen helyzetbe hozzák, hogy találgathatják, vajon hány embert fognak még kivégezni a négynapos versenyhétvége során. A sportág emberi jogi problémája még soha nem volt ennyire égbekiáltó” – mondta a szervezet igazgatója.
