Még egy milliárdosnak sem éri meg visszasajtolni a használt termálvizet
A hvg.hu többször is írt az évtizedek alatt katasztrofálisan elszennyezett, Szegedhez tartozó gyálai holtágról, amelyet első körben egy vízgazdálkodási projekttel terveztek megújítani, majd a vizsgálati eredmények miatt át kellett sorolni a kármentesítő programok közé. A tervekkel kapcsolatban több lakossági fórumot is tartottak. Ezeken rendre felmerült a lakosok részéről, miért engedélyezi a hatóság a közelben működő agrárcégnek, a Floratom Kft-nek, hogy a használt termálvizet beleengedjék az évtizedek alatt egy sor cég által már amúgy is „agyonszennyezett” holtágba, ami ettől rendre rózsaszínűvé, habossá és bűzössé változott. A hatóságok többször is megígérték, hogy amint elkezdődik a kármentesítő projekt kivitelezése, akkor megtiltják a holtágba vezetést. A Floratom engedélyét meg is szüntették július végén, az agrárcégnek azonban, ha tovább akarja üzemeltetni a holtág partján levő üvegházait, akkor valamit kell kezdenie a használt termálvízzel.
A holtág kármentesítő programját Mészáros Lőrinc öccsének cége, illetve a szintén a milliárdosok élbolyába tartozó vállalkozó érdekeltsége, a Békés Drén végzik. Az érintett agrárcéget tavasszal vette meg a szintén a leggazdagabb magyarok listájára felkerülő Rencsár Kálmán, a cég ügyvezetője, április óta egy agrárvállalkozó, aki Lázár János üzlettársa a batidai vadászkastélyt üzemeltető cégben.
Hiába azonban a kármentesítés, a beruházók mégsem a valóban költséges visszasajtolást választották megoldásként, hanem elvezetik a Tiszába, miután a helyi szennyvíztisztítóban megtisztították a használt termálvizet. A hvg.hu-nak arra a kérdésére nem válaszolt a cég, hogy miért nem építenek visszasajtólót.
Évtizedes háború a szabályozás körül
Akár rendben is lehetne így, de azért mégsem teljesen megnyugtató.
Magyarország rendkívül gazdag termálvízben, rengeteg erre alapozó fürdő működik, és még számosat terveznek építeni. A fürdőkben használt vizet, miután az a fürdőzés közben erősen szennyeződik, tilos visszasajtolni, így ez a vízmennyiség soha nem kerül vissza a föld mélyére. Ez azért lehet gond a szakértők egy része szerint, mert szinte követhetetlen, hogy vajon a földben levő termálvíz újratermelődése követi-e a kitermelés tempóját, a készletek megcsappanása pedig nyilván nem marad következmények nélkül.
Környezetvédelmi szakemberek egy része szerint a felszíni elhelyezések a termálvíz magas sótartalma miatt is károsak. Évtizedekkel ezelőtt nem véletlenül kezdték el szorgalmazni a szakértők, hogy legalább az energetikai hasznosítású (többnyire lakások és kertészetek fűtése) termálvizet sajtolják vissza, de nálunk ez az álláspont gyakorlatilag elbukott.
Másfél évtizednél is hosszabb ideje folyik a csatározás a használt termálvíz elhelyezése körül. Az Európai Unió ajánlása nyomán már a csatlakozás után kötelezővé vált a visszasajtolás, türelmi időt adtak, ám néhány éves háborúskodás után, a második Orbán kormány engedett a kertészek lobbijának, akik még a méregzöld államtitkárt, Illés Zoltánt is lenyomták. Első körben 2015-ig adtak haladékot a visszasajtolásra. Jelenleg majdnem az a helyzet, hogy csak az épít visszasajtolókat, aki akar.
Szabad a pálya, nincs visszasajtolásra kötelező törvény
Az persze túlzás, hogy az sajtol vissza, aki akar, de a felszín alatti, felszín feletti vizek védelméről és más jogszabályokat figyelembe véve, gyakorlatilag egyedi elbírálás alá esik minden egyes beruházás. Így a felszíni vizek kezelőjeként a vízügyi igazgatóságok, hatóságként a katasztrófavédelem, és a kormányhivatalok az elhelyezni kívánt használt termálvíz mennyiségétől, minőségétől, a befogadók állapotától teszik függővé, hogy előírják-e a visszasajtolást, vagy elvezetheti a kérelmező valamely felszíni vízbe a csurgalékot. Ez utóbbi esetben az előírt határérték túllépéséért 2027-ig a bírság 3 százalékát, onnantól kezdve már a teljes büntetést meg kell fizetni. Így fordulhatott elő Szegeden is, hogy a Floratom Kft semmiféle szabályt nem szegett meg sem most, sem korábban, még akkor sem, amikor a megengedett határérték feletti szennyezettségű vizet engedtek a holtágba, hiszen arra is kaptak ideiglenes engedélyt. A termálvíz elvezetésének kivitelezője a felerészben a szegedi önkormányzat tulajdonában levő Szegedi Vízmű Zrt., az érvényes engedélyekkel rendelkező megrendelő pedig jól fizet, ami éppen a mostani energiaárak mellett nem utolsó szempont az önkormányzat számára sem.
A hvg.hu megkereste a vízügyekben hatósági jogkörrel rendelkező, területileg illetékes megyei katasztrófavédelmi igazgatóságot, ahol azt közölték, hogy a Floratom Kft. vízjogi létesítési engedélye rendelkezik a technológiai, területi és egyedi kibocsátási értékekről is: a termál csurgalékvíz Tisza folyóba történő bevezetése – a releváns szennyezőanyag-komponens esetében – a felszíni befogadót érintően nem okozza a vízminőségi határértékek túllépését, annak ökológiai állapotát érdemben nem befolyásolja.
A dilemma
A szakértők sincsenek azonos állásponton a használt termálvíz kezelésével kapcsolatban, erről is írt a hvg.hu lassan nyolc évvel ezelőtt. Sokak szerint pont az Alföldön, ahol több lehetőség van a termálvíz hasznosítására, éppen a talaj porózussága miatt nehézkes és nem is optimális hatékonyságú a visszasajtolás. Sok esetben csupán 30-50 százalékban lehet a csurgalékot visszasajtolni. A földalatti készletek végessége miatt viszont még az a visszasajtoló technológia nehézkességét elismerők szerint is a visszasajtolás felé kellene haladni.
A Floratom Kft nem is tervezte a visszasajtolók megépítését, pedig ha Szegeden 27 ezer lakás fűtésére kiszippantott termálvizet visszasajtoló technológia működik, akkor talán itt sem volna lehetetlen. Hozzátesszük, hogy az agrárcég nem túl nyereségesen, időnként veszteséget produkálva, rendre másfél milliárd forintos árbevétellel működik, ami mellett, esetükben a visszasajtolás akár 2-3 milliárdos költsége kigazdálkodhatatlan. Amíg a magyar jogi környezet, és a támogatási rendszer nem változik, addig aligha lesz vonzó alternatíva a felhasználók számára a visszasajtolás. Még akkor sem, ha milliárdos vagyonon ülnek.
