"Másfél millió gyerek a magyar válogatott, mögéjük kell állnunk"
Ballagás volt kedden este Budapesten. A Deák tértől egészen a Szent István Bazilikáig tartott, ahová égő fáklyákkal, rezesbandával kísérve vonultak, azonban nem csupán diákok, hanem a rendezvényt szervező, egyházi iskolákban tanító tanárok.
Ballagás volt, mert elballagtatták mindazon pedagógusokat, akik vagy a tanári pályát, vagy már magát az országot is elhagyták a megélhetési körülményeik, valamint az oktatás állapota miatt. Az egyházi intézmények pedagógusai ugyan – az egyik szervező elmondása szerint - már tavasszal is tartottak egy kisebb demonstrációt, mégis a keddi alkalom mégis több volt ennél, mert jól látható tömegbe szerveződve vonultak az egyházi fenntartású intézmények pedagógusai.
Tévhit, hogy jobban élnénk, mint bárki, aki az állami sulikban tanít - magyarázta kérdésemre egyikük - nem keresünk többet, mi is két-három állásban dolgozunk, hogy valahogy el tudjuk tartani a gyerekeinket.
Gyerekből, különösen kisgyerekből pedig láthatóan arányaiban több volt a keddi demonstráción (volt olyan másfél éves-forma kisfiú, aki édesapja karjából énekelte a himnuszt), mint a korábbi, az oktatásért kiálló tüntetéseken.
Amikor ennek okait próbáltam megtudni, a velem beszélgető tanárok csak csóválták a fejüket. Elmondásuk szerint egyrészt a vallásos fiatalok hamarabb vállalnak gyereket, így nincsenek meglepődve a jelenségen, viszont egy idősebb úr - aki amúgy énektanár, és teli tüdőből fújta is a szomorú, búcsúztató egyházi énekeket – megjegyezte: azért van több fiatal pedagógusuk, sok kisgyerekkel, mert egyszerűen szabadabban lehet tanítani az egyházi iskolákban, mint máshol.
A fenntartók, vagyis az egyházmegyék nem szólnak bele direkt a tananyagba, az iskolák némelyike pedig többletforráshoz is jut az egyházmegye lobbijának hála szerintük - mindez viszont, állítják, nem jelenti azt, hogy radikálisan jobbak lennének a körülmények az egyházi sulikban, és azt sem, hogy ők ne éreznék ugyanúgy a tanárhiányt, ne kellene folyton a kieső munkaerőt helyettesíteniük. Csak egy picivel jobb és ez annak a kevés pályakezdőnek sokat jelent.
De mire jó az egyházi iskolák tanárainak kiállása? “Mit lehet ezzel elérni?” - tettem fel az ezerszer ismételt kérdést, amit – mivel az Orbán-rendszer szereti teljesen levegőnek nézni az ellene demonstrálókat - rendszeresen feltesz a tüntetések alkalmával minden újságíró.
Akadt, aki szerint az egyházi iskolák pedagógusai a demonstrációval két dolgot is elérnek:
egyrészt azt, hogy az állami fenntartású iskolákban tanító kollégáik és a diákok ne tekintsék őket a rendszerrel kollaborálónak, másrészt pedig így egyértelműen meg tudják mutatni, hogy ők is változást akarnak, és ők is szolidaritást vállalnak mindazokkal, akiket meghurcolt a rendszer pusztán azért, mert ezt korábban ki is merték mondani.
Kocsisné Farkas Réka, aki a tüntetésen is felszólalt, lapunknak arról beszélt, nem tart attól, hogy a kiállásért retorzió érné az egyházi iskolákban tanítókat. A rendszer szerinte kipróbálta a kirúgásokat, “de ez szerintem annyira felháborított mindenkit, hogy most már mindenki érzi, ezt nem lehet megcsinálni. És most ilyen félelmet sem érzékelek. Van, aki nyilván fél, de nem érzek kézzel fogható fenyegetettséget” - magyarázta.
A tüntetés szervezői korábban kifejezetten hangoztatták, hogy a pártpolitikától mentes rendezvényt szeretnének. Mi több, az egyik szervező, Lakatos Máté a Válasz Online-nak adott interjújában azt mondta, több egyházi intézményben tanító tanárnak “stílusproblémája, vagy politikai fenntartása volt” a korábbi tüntetésekkel kapcsolatban.
Azonban itt felfedezhető némi ellentmondás is: olyan témában akarnak radikális változást elérni a pedagógusok, amivel kapcsolatban a döntési lehetőség pont a politikusoknál van. Lakatos azonban feloldotta a hvg.hu-nak az ellentmondást: “szeretnék különbséget tenni a politika és a pártpolitika között. A politika az - egyébként pont most, ötödikesekkel tanultuk görög történelemből -, hogy a városnak a polgárai a közügyeikben eljárnak, azzal foglalkoznak és tesznek érte.
Az, hogy mi most beszélgetünk egy közös ügyünkről, ha úgy vesszük, az politika.
A pártpolitikát én azt gondolom, ne aszerint döntsük el, hogy odaállunk-e egy ügy mellé, vagy sem, vagy hogy milyen párthoz kötődünk. Természetesen a kormányon lévő politikusokra mindig számítunk, mert az ő kezükben van a lehetőség, hogy a megfelelő döntéseket meghozzák, a megfelelő infrastruktúrát, tárgyi feltételeket, anyagi feltételeket és emberi erőt hozzárendeljék”.
Sőt, Lakatos focis példát is hozott - hátha ebből a focin edzett politikusok is értenek: “nekem van olyan barátom, aki nem annak a futballcsapatnak szurkol, mint én, de amikor a nemzeti válogatott játszik, akkor felvesszük a magyar válogatott mezt, mert az egyértelmű, hogy annak mind a ketten szurkolunk. És azon a meccsen akkor nem kötjük a másik orrára, hogy amúgy a legutóbb a mi csapatunk hogyan látta el az ő csapatának a baját.
És ugyanúgy örülök, ha egy olyan játékos lő gólt, aki nem az én kedvenc klubcsapatomban játszik. És most a magyar válogatott másfél millió gyerek. Mögéjük kell állnunk.”
Hova tovább? - adódik a kérdés. Az egyházi iskolák tanárai ötpontos felhívást tettek közzé, amihez a terveik szerint szerdától aláíróként lehet csatlakozni. Öt pontjuk egyszerű:
Azonban egy hatodikat is várnak mindemellé, ráadásul a tüntetőktől és mindazoktól, akik javítani szeretnék az oktatás jelenlegi helyzetét. Ezekkel a pontokkal fenntartóikhoz fordulnak, akikkel közösen majd a kormány elé terveik vinni azt. “Jelenleg ez a terv, és abban bízom, hogy a kormányban lesz nyitottság arra, hogy olyan döntéseket hozzanak, amik javítják az oktatás helyzetét és azon a gyerekek fognak nagyon sokat nyerni” - mondta Lakatos Máté.
Azonban a pedagógusok szakszervezetei hétfőn Maruzsa Zoltán államtitkárral jártak, és ha sok nem is derült ki azon a találkozón, egy biztosan: hiába kérik, nem fognak azonnali fizetésemelést kapni a pedagógusok. 2024-ig lesz bérfejlesztés, EU-s pénzből, de Lakatost megkérdeztük arról, hogy négygyermekes apaként el tudja-e képzelni magát a tanári pályán akár öt év múlva. Mosolyogva annyit felelt:
el tudom magam képzelni, mert ezt szeretem, ez az életem, nekem a Jóisten ehhez adott talentumokat, és ameddig a családomnak egy olyan életet tudok biztosítani, ami élhető, addig ezt fogom csinálni. Volt egy pap barátom, aki nekem egyszer azt mondta, hogy nem a kényelmes életet kell választani, hanem az élhetőt. Nekem ez még élhető, és abban bízom, hogy évek múlva is élhető lesz.
