Marco Rossi: Teljesen más edző vált belőlem Magyarországon
A játékosai talán még fel sem ébredtek a vasárnapi, Montenegró elleni győzelem utáni ünneplésből, amikor Marco Rossi már újságírók kérdéseire válaszolt jó barátja, Giuseppe „Pippo” Giambertone Andrássy úti éttermének galériáján annak alkalmából, hogy újabb életrajzi kötet jelent meg róla.
Elárulta például, hogy hiába hívta a csapat a – jövő évi Európa-bajnokságra veretlen és egyenesági kijutást jelentő – meccs után a Puskás Arénában közösen elköltött vacsora után bulizni; azzal hárította el az invitálást, hogy nem fiatal már, inkább aludni megy.
Már úgy nézett ki, hogy a testvére könyvelőcégénél köt ki, az ottani munkához azonban el kellett végeznie egy tanfolyamot. Mielőtt ezt elkezdte volna, a feleségével meglátogatták Pippót, akin keresztül megismerte George F. Hemingwayt, a Budapest Honvéd akkori tulajdonosát, és nem sokkal később már ő irányította a csapatot, amelyet az Európa-liga selejtezőköréig.
Arról is beszélt Rossi, hogy amióta Magyarországra érkezett, s főleg amióta a válogatottat vezeti, teljesen más edző vált belőle. Egyrészt – hiszen már egy országot képvisel – úgy változtatott a viselkedésén, hogy a pályaszéli reakcióiba ne lehessen belekötni. Az öltözködésén is csiszolt: bár nem szeret nyakkendőt viselni, a válogatott kispadjára nem ül le úgy, hogy ne lenne rajta.
Persze ennél mélyebb változásokról is beszámolt: igyekszik szakmailag is folyamatosan fejlődni, mert azt vallja, hogy az edzői mesterség épp olyan, mint például egy orvosé, folyamatosan tanulnia kell, új módszereket megismernie. Mivel saját magát nem tartja innovatív edzőnek, „a nagyokat” – Ancelottit, Guardiolát, Kloppot – figyeli, és megpróbál tőlük inspirálódni, a náluk látottakat felhasználni. Magát egy szabóhoz hasonlította, aki megvizsgálja a (játékos)anyagot, amellyel dolgoznia kell, és abból próbálja meg kihozni a lehető legtöbbet.
Azt is elárulta, hogy az utóbbi időben minden jelentős bajnokságból kapott ajánlatot az olaszt kivéve. Időnként – magyarázta – körül szokott nézni az olasz közösségi médiában is, ahol azt tapasztalja: a szurkolók általános véleménye az, hogy azok az olasz edzők, akik külföldön dolgoznak, azért tesznek így, mert a hazai csapatok vezetésére nem elég jók. „Hatvan felé közeledve és az elmúlt években elvégzett munka miatt úgy érzem, ennél több tiszteletet érdemelnék. Ez Magyarországon kézzelfogható” – fogalmazott Rossi.
A szakvezető edzői pályafutása legnagyszerűbb meccsének az angol válogatott elleni idegenbeli 4-0-s sikert tartja, a legemlékezetesebbnek pedig a múlt csütörtöki, Bulgária elleni találkozót, amelyen csapata a 97. percben egyenlített. „A stressz, amit az utolsó húsz percben éreztem, olyan volt, hogy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom. Az egyenlítő gól után viszont olyan felszabadító érzés kerített hatalmába, amilyet korábban sosem tapasztaltam.”
Rossi egyik játékosa, Loic Nego vasárnapi nyilatkozatára is reagált, aki arról beszélt, hogy olyan meglepetést szeretnének okozni a válogatottal, amilyet 2004-ben a görög csapat, amely akkor megnyerte a kontinenstornát. A szövetségi kapitány úgy fogalmazott: „Az eufória perceiben hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni a dolgokat. Két lábbal kell a földön állnunk. Úgy gondolom azonban, hogy ha az Európa-bajnokságon mindenki ott tud lenni, és jó formában lesz, akkor mindenkivel fel tudjuk venni a versenyt.”
A montenegróiak elleni sikerből oroszlánrészt vállaló Szoboszlai Dominikot külön méltatta Rossi. Szerinte ő az a játékos, aki a teljesítményével képes „elbillenteni az egyensúlyt” egy meccsen, és akit még akkor is érdemes végig a pályán hagyni, ha önmagához képest gyengébben játszik, mert még ilyenkor is képes eldönteni a találkozót. Azt is hozzátette, hogy a játékosban senki máséhoz nem hasonlítható fejlődési vágy dolgozik, ami kizárólag az ő érdeme.
„Ha őszinte akarok lenni, tegnap az első félidőben nem játszottunk túl jól” – ezt már az Indexnek adott videóinterjúban mondta Marco Rossi. Hozzátette, végül azért tudtak mégis 3-1-re győzni, mert Szoboszlai „felpörgött”, ami megváltoztatta az egész mérkőzés menetét.
Rossi beszélt arról is, hogy bár a Liverpool magyar játékosának tehetségével mindenki tisztában van, nemcsak ez hat jól a csapatra, hanem Szoboszlai személyisége is – ennek a két szempontnak az együttese kellett ahhoz, hogy megkapja a csapatkapitányi karszalagot, ugyanis nem csak a vezetőség, de társai bizalmát is elnyerte.
A szövetségi kapitány állítása szerint soha nem tapasztalt még a vasárnapi meccs utáni szurkolói hangulathoz hasonlót. Külön méltatta a drukkereket amiatt, hogy akkor is jókedvűek és biztatják a csapatot, amikor épp nem játszik jól. Montenegró ellen a szurkolók egyébként nem csak tapssal ünnepelték Szoboszlait: pálinkát is kapott tőlük, amit boldogan le is húzott.
Arról, hogy a válogatott veretlenül, csoportelsőként jutott ki az Eb-re, Rossi azt mondta: erre ő sem számított. Szerinte mindez jó visszaigazolás a csapatnak, abszolút megérdemelten lesznek ott a tornán.
