"Már utasként is képtelen volnék felszállni egy repülőgépre, nemhogy pilótaként”
London külvárosában, szerény körülmények között nőtt fel Todd Smith. Ebben a közegben nem számított annyira magától értetődőnek, hogy az apák azt kérik fiaiktól: olyan hivatást válasszanak, amit igazán szeretnek. Toddéknál mégis így történt. Sok fiatalnak komoly kihívást jelent ez a döntés, neki nem okozott nehézséget. Ugyanis amióta először látta a Királyi Légierő műrepülő-bemutatóját, azóta tudta, hogy az ő jövője a felhők fölött van. „Teljesen lenyűgözött az a kilenc repülőgép, amelyek szárnyaikat egymáshoz igazítva alakzatban repültek. Ez volt a karrierem tulajdonképpeni kezdete” – mesélte.
A fiú ekkor ötéves volt.
Hamar bebizonyosodott, hogy a repülés neki többet jelent, mint kósza gyerekkori álom. A lehetőség egészen megbabonázta Toddot, és amikor kicsit idősebb lett, általában repülésszimulációs játékokkal játszott. Tizenegy évesen bekopogott a légikadétok legközelebbi kirendeltségének ajtaján, és azt kérte, hogy tekintsenek el a felvételi alsó korhatártól, és vegyék fel őt a századba. Meglepő módon beleegyeztek.
Évekig heti kétszer járt kiképzésre, és bár lelkesedése töretlen volt, 16 évesen még elérhetetlenül távolinak tűntek repülésről szőtt álmai. A karrier a Királyi Légierőnél (Royal Air Force – RAF) szóba sem jöhetett, a kereskedelmipilóta-képzésre pedig nem volt 150 ezer fontja (mintegy 72 millió forintja).
Pénzgyűjtés a pilótaképzésre
Todd ehelyett Londonba ment, hogy villanyszerelőnek tanuljon, és néhány évig sűrűn váltogatta a munkahelyeit. Egyik munkaköre sem közelítette meg a repülés adta örömöt. „Nagyon jól érzem magam a levegőben. A szabadság és a béke érzése fog ott el” – magyarázta Todd.
Amikor úgy döntött, hogy hitelt vesz fel magánpilóta-jogosítványa megszerzésére, a családja megértette, mennyire fontos neki a repülés, és elhatározták, hogy összeszedik a pénzt a képzésére. A nagymamája eladta a házát, és Todd szüleihez költözött, akik pedig jelzálogot vettek fel a házukra. Todd saját fizetésével kiegészítve finanszírozni tudták így az ötéves pilótaképzést.
A vizsgám után a vizsgabiztos azt mondta nekem: „Ön igazi főnyeremény a repülős szakmának, sokra fogja még vinni. Anyám és apám is hallották. Egészen hihetetlen volt”.
A legutolsó, amire gondolt ekkor – és valójában a rákövetkező három évben, miközben nyaralásra készülő vagy onnan hazautazó embereket reptetett Európa egyik csücskéből a másikba –, az a légi közlekedés okozta üvegházhatású gázok környezetkárosítása volt.
2018-ban azonban egy csapásra változott meg minden, amikor Todd egy bélfertőzés miatt egy időre kénytelen volt búcsút mondani a pilótafülkének. Elszánt volt, hogy minél hamarabb visszatérhessen a repüléshez, ezért orvosa tanácsára lemondott a húsról és átállt a növényi étrendre. Táppénze alatt egy csomó dokumentumfilmet megnézett arról, hogyan károsítja a környezetet és befolyásolja az éghajlatot az állattartás. „Ez a felismerés nagyon mélyen érintett” – vallotta be a fiatalember. Olyannyira, hogy úgy döntött, vegán lesz, és elkezdett érdeklődni a klímakutatás iránt.
Amikor aztán egy londoni parkban szerzett kullancscsípés nyomán Lyme-kórt kapott, és még hosszabb kényszerszabadságra kényszerült, még mélyebbre ásott a témában. Kutatásai közben felidézett egy néhány évvel korábbi keserédes pillanatot, amikor a színes Szivárvány-hegyen állt Peruban. „Az emberek fel-alá rohangáltak körülöttem, mint a hangyák. Annyira gyönyörű volt, ugyanakkor az is megfogalmazódott bennem: valójában nagy baj, hogy mi ezt most láthatjuk”.
A hegyen húzódó színpompás sávokat korábban ugyanis elfedte a globális felmelegedés miatt elolvadt hótakaró. Amikor Todd meglátta a hegyet, „a saját szemével győződhetett meg a klímaváltozás és a tömegturizmus hatásairól”.
Elmélyülés az éghajlatváltozásban
Todd nem tagadhatta tovább, amit addig is tudott, csak elfojtott. A perui élmény mindent megváltoztatott benne. A pilóta elmélyedt az éghajlatkutatásban, főleg a légiközlekedés okozta szén-dioxid-kibocsátásra koncentrált. Megtudta, hogy az iparág a globális kibocsátás több mint két százalékáért felelős, valamint hogy az éghajlatváltozás hatásai főként azokat érintik, akik még sohasem utaztak repülőn, vagyis az emberek nyolcvan százalékát.
„Ez az igazságtalanság mélyen elgondolkodtatott. Különösen az a tény, hogy a károsanyag-kibocsátás felét a lakosság mindössze egy százaléka okozza.”
Felismeréseit megpróbálta megosztani a légiközlekedésben dolgozó kollégáival, de nem sok meghallgatásra talált. „Akkoriban Greta Thunberg állt a rágalmak kereszttüzében. Azt hiszem, az iparágunk erősen fenyegetve érezte magát miatta. Mert komolyan gondolta, amit csinált."
Todd most új útra lépett, ami eltávolította őt attól a szakmától, amely korábban az identitása alapját adta. Azt mondta, a felelősségérzete tartotta vissza attól, hogy visszatérjen korábbi életéhez. Csatlakozott az Extinction Rebellion nevű zöld mozgalomhoz, amelynek ma már szóvivője, és elkezdte komolyan venni a klímavédelmi aktivizmust.
Ugyanakkor a családjának még mindig sok pénzzel tartozott. Az viszont már elképzelhetetlennek tűnt számára, hogy pilótáskodásból fizesse vissza a tanulmányai árát. „Már utasként is képtelen volnék felszállni egy repülőgépre, nemhogy pilótaként” – magyarázta.
Természetesen a szüleinek nem volt könnyű megemészteniük, hogyan változhatott meg ilyen hirtelen fiuk érzelemvilága és lelkiismerete. Időbe telt és nagyfokú empátiát követelt tőlük. Emellett Toddnak is meg kellett ígérnie, hogy rendesen törleszti adósságait, és az sem ártott, hogy a szülők egy kicsit megismerkedtek a klímaproblémákkal. Idén tavasszal részt vettek életük első klímatüntetésén.
„Felejthetetlen pillanat volt. Ott tényleg megértették, miről van szó, én pedig tudtam, hogy mostantól akár az olajvállalatokról és hasonlókról is beszélgethetek velük” – emlékszik vissza a férfi.
Megpróbálnak belülről „zöldíteni”
Aktivistaként Todd persze olyan repülési szakemberekkel is találkozott, akik osztották a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmait. Kezdetben informális csoportként, később Safe Landing néven valódi szervezetté alakulva igyekeztek belülről megreformálni az iparágat, arra buzdítva annak vezetőit, hogy „vegyék figyelembe a klímakutatás megállapításait és tartózkodjanak a veszélyes mértékű növekedést eredményező intézkedésektől”.
„Ha komolyan vesszük a széndioxid-kibocsátás korlátozását, akkor nem duplázhatjuk meg 15 évenként a légiutas-forgalmat, ahogyan ezt eddig tettük. Szeretnénk megértetni a légi közlekedésben dolgozókkal, hogy az iparág hosszútávú jövőjét csakis úgy biztosíthatjuk, ha kevesebbet repülünk.”
Todd még mindig szeret repülni, és hiányzik neki a levegőben töltött idő. De csakis akkor hajlandó visszatérni a pilótafülkébe, ha az iparág komolyan veszi a vállalásait. Addig is a saját kötelezettségeire koncentrál: „Mi, pilóták a tárgyilagos gondolkodásra, a kockázatok minimalizálására és az élet védelmére vagyunk kiképezve. Így hát egyszerűen követem a kiképzésem során tanultakat, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy rávegyem az iparágat a kockázatok csökkentésére. Végül is a biztonság a legfontosabb”.
Szerző: Tamsin Walker. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.
További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.
