Már a saját propagandistái is kikezdték a Kremlt a limani vereség miatt
Alapvető fordulat következett be az orosz információs térben a harkivi és a limani vereségek, valamint a részleges mozgósítás lebonyolításában jelentkező hibák miatt – írja az Institute for the Study of War amerikai biztonságpolitikai agytröszt. A Kreml által támogatott médiafelületek, valamint a Telegram oroszpárti közössége a kudarcokon túl elsősorban a háború haladásával kapcsolatos információk ellenőrizhetetlenségét kifogásolják. Voltak olyan hangok, amelyek egyenesen Vlagyimir Putyin orosz elnök döntését kritizálták, amellyel még azelőtt annektálta a négy ukrajnai területet, hogy az orosz csapatok biztosítani tudták volna azok határait. Még azzal kapcsolatban is kétségek merültek fel, hogy egyáltalán valaha képes lesz-e erre az orosz haderő.
Az újonnan bevonultatottakról megjegyezték, hogy sok közöttük az alkoholista, illetve általában lesújtó véleményt fogalmaztak meg a tartalékos állomány minőségéről.
A putyinista propagandaapparátus véleménye létfontosságú a Kreml számára, Putyin ugyanis távolról sem igyekezett akkora szigorral kontrollálni az információáramlást, mint azt a Szovjetunióban szokás volt, az oroszok nagyjából szabad internet és közösségi média eléréssel rendelkeztek, a cenzúra is csak a háború kitörését követően jelent meg a médiában. Az orosz információs térben a putyinista újságírók és médiacsatornák feladata volt, hogy a nézőkkel megértessék az öncenzúra szükségességét. Ez azt követően vált igazán fontossá, hogy az új orosz törvények értelmében akár 15 év börtönt is kaphat az, aki rontja az orosz hadsereg hitelét. A harkivi, és különösen a limani vereség után ez az új kritikus hangnem az állami szócsövekből azon egyszeri, a közösségi médiát nem használó orosz háztartásokba is elvihetik a hadsereg kritikáját, ahol egészen eddig nem hallottak mást, mint az orosz haderő ajnározását.
Nem segített a helyzeten a Kreml két közeli szövetségese, a belső kör erős embereihez (szilovikokhoz) tartozó Wagner-főnök Jevgenyij Prigozsin és Ramzan Kadirov csecsen vezér megszólalása sem: mindketten az orosz katonai vezetést kezdték bírálni nyilatkozataikban, ráadásul tették ezt akkor, amikor a Kreml a hivatalos csatornáin minden erejével tompítani igyekezett volna a vereség súlyosságát.
Tovább cifrázza a helyzetet, hogy Kadirov személyesen a Központi Katonai Körzet parancsnokának, Alekszandr Lapin vezérezredesnek és a hadsereg vezérkari főnökének, Valerij Geraszimov hadseregtábornoknak a kompetenciáját bírálta. Csakhogy Putyin személyesen biztosította bizalmáról korábban Lapint, amikor a tábornok bevette Liszicsanszkot még a nyáron, hovatovább arról is van tudomásunk, hogy az elnök sok esetben közvetlenül avatkozik bele a hadműveletek irányításába, így vélhetően abban is szerepe volt, hogy nem erősítették meg Limant, de ennek ellenére az orosz csapatok megkísérelték megtartani. A bírálat pedig innentől kezdve egy Vlagyimir Putyin ellen intézett támadás, függetlenül attól, hogy mi volt Kadirov eredeti szándéka.
A mozgósítás kétbalkezes lebonyolítását már korábban is bírálták putyinista kommunikátorok, ilyen volt például Vlagyimir Szolovjov, aki egyenesen a frontra a karta kiküldeni azokat az „idiótákat”, akik arra alkalmatlanmokat soroztak be a hadseregbe. Igaz azonban, hogy Szolovjov akkor még óva intett attól, hogy bárki is emiatt Vlagyimir Putyint kritizálja.
Az orosz–ukrán háború eseményeit követő hírfolyamunkat alább találja:
