Malcolm Gladwell Budapesten: A fejlett világ legnagyobb problémái az egyenlőtlenség és az illiberalizmus
Oktatásról, politikáról, tudományról és újságírásról is beszélgetett egy sajtófórumon Malcolm Gladwell kanadai bestseller-szerző csütörtök délután. Az író-újságíró a Brain Bar előadója volt, a színpadon később a fesztivált megálmodó Böszörményi Nagy Gergellyel osztozott (aki Mandiner-cikkeiből összefűzött kötetét is promózta a beszélgetéssel.)
A sztárvendég tehát ismét egy világszerte olvasott, de tudományosan gyakorta megkérdőjelezett szerző volt – hasonlóan, mint három évvel ezelőtt a jobboldali tudós/áltudós-pszichológus-megmondóember-életmódszakértő-influenszer, Jordan Peterson. A könyveiben tudományos témákat rendhagyó perspektívákból megközelítő újságíró arra a kérdésre, mit szól az ezzel kapcsolatos kritikákhoz, azt mondta:
híd akar lenni a tudomány és a közélet között.
Szerinte a bonyolult témákat muszáj egyszerűsíteni: a komplex dolgok kevés emberhez jutnak el, a bulvár pedig mindenkihez, ő pedig e kettő közé helyezi magát. Azzal tisztában van, hogy ezzel elveszít pár leckét a tudományból, de szerinte a szélesebb elérés sokkal nagyobb hatáshoz vezet összességében, mint ahogy azt is megérti, hogy a „lebutításért” kritizálják.
Talán éppen ezért is fordulhat elő, hogy van, amit félreértenek az írásaiból. Egy korábbi kötetében arról értekezett, hogy a siker legfontosabb eleme a gyakorlásba fektetett idő, éppen ezért az egymáshoz viszonyított kor sokszor megmagyarázza, ha például egy iskolai osztályban egy fiatalabb tanuló gyengébben teljesít, lévén kevesebb ideje volt tanulni. Ő úgy gondolta, ezt fontos lenne felismernie a tanároknak, ehelyett sok szülő használta arra, hogy ezen elvet követve visszatartsa a gyerekét az iskolától egy évvel.
Gladwellt egyébként más témákról is kérdezték az oktatással kapcsolatban: óvatosságra intett például az e-learninget illetően, mondván pozitív fejleménynek tartja, de csak bizonyos esetekben. Szerinte vannak bizonyos területek, például a számítástechnika, amelyet remekül meg lehet ismerni távoktatással, valamint kiemelte, hogy a fejlődő országoknak kiemelten fontosak lehetnek például az online egyetemi kurzusok – azt azonban hozzátette, hogy okkal van ezeréves múltja a hagyományos oktatási modelleknek, és olyan témáknál, ahol nincsenek jó vagy rossz válaszok (pl. művészet), nem feltétlen jó irány az internetes oktatás.
A szerző a hvg.hu kérdésére azt mondta: hiába járta át a politika a bestsellerek világát, őt nem érdekli különösebben. Úgy véli, a társadalmat túl sok politikával „etetik”, miközben más témák érdeklik az embereket, a családtól a sportokon át a hit kérdéséig. Szerinte az embereket a politika praktikus, az életüket érintő oldala érdekli, nem az ideológiák, nem a jobb vagy baloldaliság.
Ennek ellenére amikor arról kérdezték, miket tart a legégetőbb társadalmi problémáknak, azt mondta:
a fejlett világban a vagyoni egyenlőtlenség és az illiberalizmus okozza a legnagyobb fejtörést.
Ezek után megkérdeztük, szerinte hogyan lehet társadalmilag fellépni ezen problémák ellen, amire röviden azt válaszolta: ezek jobbára megoldják magukat. Szerinte egy ország nem tud akut egyenlőtlenségben élni, a kérdés csak az, hogy mikor, és békés vagy nem békés úton lépnek fel ellene (úgy véli, az Egyesült Államokban már közeleg ez a pillanat). Az illiberalizmusról pedig azt mondta:
amikor az emberek beleszeretnek az autokraták ígéreteibe, elfelejtik, hogy mi volt a liberális világ előtt.
Szerinte nem hosszú ezeknek a rendszereknek az élettartama, amire Irán jelenlegi példáját hozta, ahol a vallási autokrácia 40 év után ért most töréspontra pont azért, mert az emberek felosztása alsóbb és felsőbb kategóriákba nem fenntartható.
Gladwell bizonyos témákban megosztó véleményeket is megfogalmazott. Amikor arról kérdezték, létezik-e teljesen objektív újságírás, azt mondta: szerinte az újságírói elfogultság nem akkora probléma, mert nem ez alapján nem fog az embereknek megváltozni a véleménye, csak megerősíti őket az azzal megegyező vagy ellentétes hitükben. Gladwell ezen kijelentése éppen szembemegy a kortárs médiatudomány meghatározó vitáival arról, hogy a propaganda nemcsak szekértáborosít, hanem az előzetes meggyőződés nélküli embereket is megcélozza, valamint normalizálja a filterbuborék-problémát, azaz azt, hogy az emberek valóságérzékelése azért nehezen megingatható, mert a közösségi média algoritmusai a felhasználó világnézeteit alátámasztó tartalmakkal tartják a platformon az embereket. Az író emellett arról is beszélt, hogy szerinte nem rossz dolog, ha a történelemről nincsen konszenzus, hanem a nagy mennyiségű információ miatt az eltérő látáspontok előremozdíthatják a közös tudást – ezt viszont arra a kérdésre válaszolta, hogy lesz-e történelmi konszenzus az ukrajnai háborúról a jövőben.
