Magyar tudósok igazolták, mi segítheti a grönlandi jégolvadást
A sarki magaslégköri szelek alapvető szerepet játszanak a grönlandi jégolvadás utóbbi két évtizedben tapasztalt felgyorsulásában, amelyet megfelelő mértékben figyelembe kellene vennie a jelenlegi éghajlati modelleknek is – állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport Topál Dániel, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Földtani és Geokémiai Intézet munkatársának vezetésével.
A kutatók legújabb eredményeiről beszámoló tanulmány hétfőn jelent meg a Nature Communications című folyóiratban.
A grönlandi jégtakaró az elmúlt évtizedekben gyorsuló ütemben veszített tömegéből, ami a globális tengerszint emelkedését vonta maga után. Ez a folyamat várhatóan folytatódni fog az ember által okozott éghajlatváltozás során.
A nemzetközi kutatócsoport egyedülálló modellezési megközelítéssel mutatott rá, hogy 1990 és 2012 között a megfigyelt változás a légköri cirkulációban a grönlandi tömegveszteséggel összefüggő tengerszint-emelkedés több mint felét magyarázza. A globális éghajlati modellek azonban, amelyek alábecsülik a jelenleg megfigyelt olvadásnövekedést, azt sugallják, hogy az olvadás túlnyomórészt az ember által okozott üvegházhatású gázok okozta felmelegedésből eredő, általánosan melegebb légkörnek köszönhető, és kevésbé függ össze a regionális szélváltozásokkal. Ez a torzítás súlyosan korlátozhatja a modellek azon képességét, hogy pontos előrejelzéseket adjanak a tengerszint jövőbeli változásairól – hívták fel a figyelmet a kutatók.
A szerzők modern műholdas megfigyeléseket és éghajlati reanalízisek, valamint jégfuratokból és faévgyűrűkből származó histórikus éghajlati adatokat egyidejűleg elemeztek. Az eredmények szerint a nagyléptékű légköri cirkuláció folyamatosan kulcsszerepet játszott a Grönlandon és környékén bekövetkezett felmelegedés irányításában az elmúlt 400 évben.
A szerzők szerint a sarki cirkulációs viszonyok kapcsolatban állnak a Csendes-óceán trópusi felszíni hőmérsékletének évtizedes ingadozásával. Ugyanakkor a kutatók szerint továbbra is sok a bizonytalanság, különösen a trópusi-sarkvidéki kapcsolatok tekintetében, és az sem világos, hogy a globális éghajlati modellek hasonló módon reagálnak-e a trópusi tengerfelszín-hőmérsékleti kényszerre, mint azt a megfigyelések mutatják.
A szerzők arra figyelmeztetnek, hogy bár a legfrissebb éghajlati modellek gyorsabb és kiterjedtebb grönlandi olvadást vetítenek előre, mint a korábbi modellgenerációk, a légköri cirkuláció megfelelő szimulálása nélkül ezeket az előrejelzéseket óvatosan kell kezelni. Az új tanulmány megállapításai rámutatnak arra, hogy sürgősen szükség lenne a megfigyelt grönlandi jégtakaró éghajlati változásainak jobb megértésére. Ez hatékonyabb alkalmazkodást tenne lehetővé a globális tengerszint-emelkedés jelentette kihívások kezelésére.
„A jövőbeli kutatásaink egyik fő prioritása arra összpontosítani, hogy a modellek miért hajlamosak túlbecsülni az antropogén kényszer által okozott felmelegedés mértékét az Északi-sarkvidék egyes részein anélkül, hogy a 2000-től megfigyelt légköri cirkulációs változásokat figyelembe vennék. Kulcsfontosságú, hogy pontosan meg tudjuk határozni, milyen fizikai folyamatok hajtják az északi-sarki változásokat. Csak ez teheti lehetővé számunkra, hogy felkészüljünk a grönlandi olvadás következményeire” – hívta fel a figyelmet Topál Dániel, a tanulmány első szerzője.
