Ma még többen csikket dobnak és felmosóvizet öntenek bele, pedig Budapest a fákat védené egy új módszerrel
Várhatóan még az ősszel befejeződik a Blaha Lujza tér felújítása, ahol egy Magyarországon még csak elvétve alkalmazott, de ígéretes módszerrel igyekeznek biztosítani az árnyékot adó és a mikroklímán nagyban javító fák megmaradását és minél teljesebb fejlődését a városi környezetben. Ez pedig a Stockholm Faültetési Rendszer (SFR), amely alkalmazásának első tapasztalatait egy kerületi főkertésszel és a Főkert faállomány-fejlesztési szakértőjével igyekeztünk körbejárni.
A módszer drága, de enélkül nem sok esély van arra, hogy fejlődni, árnyékot adni képes fákat telepítsünk Budapest belvárosában. Nincs fahely, a több száz éves folyamatos beépítettség miatt, ahol az újabb épületek gyakorlatilag a régiek romjaira, szinte sitthalmokra épülnek, nem beszélhetünk igazán talajról
– magyarázta a Stockholm-módszer indokoltságát a hvg.hu-nak Szaller Vilmos, a BKM Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. Főkert Kertészeti Divíziójának faállomány-fejlesztési szakértője. “Nem véletlen, hogy a 2019-es ültetési szabvány szerint százszázalékos cseretalaj kell a telepített fák alá, akár azt is mondhatjuk, hogy virágcserepet kell csinálnunk minden egyes fának a városban.”
Úgy kell fejlődési lehetőséget adni nekik – megőrizve a gyökérzet épségét, biztosítani annak víz- és oxigénellátását – a rendelkezésre álló, épületek és közművek által is behatárolt szűkös helyen, hogy közben az adott felületnek gyakran el kell viselnie a forgalom terhét is. Ezt csak úgy lehet elérni, hogy olyan közegbe ültetik a fákat, ami az előbbi dolgokra egyszerre alkalmas, erre nyújt megoldást a Stockholm-módszer.
Egy élni és élni hagyni megoldás.
Itthon az eredeti Stockholm-módszert korábban a Bartók Béla úton alkalmazták egy fa esetében, valamint a Bakáts tér egy részén. A Bartókon tavaly elültetett fáról nyáron posztolt Bardóczi Sándor fővárosi főtájépítész, aki szerint a fa egy év alatt korábbi méretének másfélszeresére nőtt.
Szaller Vilmos szerint a Városligetben is csináltak hasonlót – azt nem verték nagydobra –, de ott a Műcsarnoknál található négy idős fánál már némileg módosítottak a svédek által kidolgozott metóduson. Az igazán magyarított változatot a Bakáts majd a Blaha Lujza téren alkalmazták.
A Bakáts téren az új fák ültetésénél, illetve néhány, már meglévő fa talajcseréjénél vetették be a módszert – mondta a Bakáts téri tapasztalatokról Cserna Hajnalka, a Ferencváros főkertésze a hvg.hu-nak. Az idősebb, évtizedek alatt a helyi körülményekhez alkalmazkodott, 25 centiméternél vastagabb törzsű fákat nem bolygatták, őket ugyanis megviselheti a talajcsere, ami az ültetési sokkhoz hasonló stresszt okozhat (mivel a közeg, amiben a fák „szocializálódtak”, gyökeresen megváltozik). A fiatalabb, kisebb törzsátmérőjű, “stockholmosított” fák is komoly törődést igényelnek, de az eddigi tapasztalatok alapján nagyon jól érzik magukat.
A Bakáts téren azonban már nemcsak az eredeti módszert alkalmazták – amely esetében összességében közel 100 ezer forintos köbméterárral lehetett számolni Cserna Hajnalka szerint – hanem annak módosított, Budapestre szabott változatát. Az eredeti módszer drágaságához hozzájárult a távolról szállított, vulkáni kőzetből (andezit) álló szikladarabok, de leginkább az import bioszén és talajaktiváló szer – amelyek révén a fák gyökérzete megfelelő tisztaságú és tápanyagban gazdag közegben fejlődhet.
A Főkert által magyarított, olcsósított technológia – amit akár Budapest-módszernek is nevezhetnénk – lényege, hogy a vulkáni a kőzetet, nem a drága importanyagokkal, hanem a Főkert komposztjával, kvarchomokkal és az adott fafajra jellemző mikorrhizával (a fával szimbiózisban élő gombák fonalaival) dúsították, tizedáron. A kerületi főkertész Facebookon megosztott képein mutatta be, hogy az import- és a hazai “olcsósított” alapanyagok alkalmazásával is hasonló fejlődést mutattak a fák, sőt.
Bár a benapozottság eltérő, de nekem úgy tűnik, hogy hogy a főkertes módszer még jobban is működött
– mondta a hvg.hu-nak Cserna Hajnalka, aki szerint még tovább lehet faragni a költségeken, ha a drága, távolról szállított kőzetek helyett egyáltalán nem porló, tört betont használnak, olyat, ami nem enged káros vegyületeket a talajba.
A már módosított Stockholm/Budapest-módszert vetették be a Blaha Lujza téren is, ahol még szintén vulkáni a teherviselő kőzet, de már a kvarchomokos, mikorrhizás komposztot mosatták be a kövek közé.
A Blahán az jelentett különleges kihívást, hogy a zöldíteni szándékozott területet a felszín alatt az egykori Nemzeti Színházból maradt törmelék és sitt tölti ki egészen hatméteres mélységig – mondta Szaller Vilmos. Itt ezért szükség volt egy vízzáró rétegre is a fák alá, így nagyobb szemcséjű kőzetet és vízzáró agyagot kevertek össze, kétméteres mélységben, 30 centiméteres vastagságban, „egyfajta virágtálcát alakítva ki”. Ezzel akadályozzák meg, hogy a nedvesség elszivárogjon a mélyben lapuló sitthalmokba.
A magyarított módszer sem túl olcsó azonban, Szaller Vilmos 800 ezer-egymillió forint körülire becsülte egy-egy ilyen fahely költségét. Ez hosszabb távon mégis inkább megéri, hiszen jobb eséllyel élik túl és fejlődnek jól az így telepített fák, enélkül pedig “akár 3 évenként újra kellhet őket ültetni”.
A Blahán emellett alkalmaznak egy másik fajta ültetési módszert is: az Europeum előtt az itt húzódó kábelek indokolták 3x3 méteres gyökércellák kialakítását, amelyek célja hasonló a Stockholm-módszeréhez, de a határán beépített védőelemeknek köszönhetően a gyökerek nem tudnak kijutni a cellából, így nem károsítják a közműveket.
A Stockholm Faültetési Rendszer jellegzetességeit még mindenkinek szokni kell, erről érdekes tapasztalatokat osztott meg Cserna Hajnalka. A fák körül látható, csatornalefolyóhoz hasonló vízelvezetők – amik a gyökérzóna oxigén- és vízellátásában is szerepet játszanak – sokakat még félrevezetnek: a Bakáts téren például többször előfordult, hogy
valaki ide öntötte a környező lépcsőházak felmosóvizét, vagy csikkeket dobáltak bele.
Ez persze nem tesz jót a fa gyökérzetének, ahogy az utak téli sózása is problémát okozhat. Az ilyen területeken ezért csúszásmentesítésére só helyett a növényeknek nem ártalmas, semleges kálium-kloridot vagy zeolitot kell használni.
A Stockholm/Budapest-módszernek is megvannak azonban a határai. Egyrészt leginkább friss ültetésű vagy nagyon fiatal fáknál alkalmazható, az időseknél kockázatos. Másrészt pedig
Nem mindenható. A fáknak mindenképpen az a legjobb, ha természetes talajban fejlődhetnek
– mondta Szaller Vilmos, aki szerint ezért nagyon fontos a még meglévő természetes fahelyek védelme. Megóvásuk pedig “már azzal is sérül, ha csak beparkolunk alájuk a kocsival”, a terhelés ugyanis a talaj tömörödéséhez, levegőtartalma elvesztéséhez, a gyökér és a fa korhadásához vezet.
A faállomány-fejlesztési szakértő figyelmeztet, ott van jogosultsága a módszernek, ahol más metódussal nem lehet kellő életteret biztosítani, vagy a meglévő élettér túlságosan terhelt közművekkel, forgalommal. Mindenhol alkalmazni felesleges pénzkidobás.
Behatárolják a lehetőségeket a szűk városi terek is, ahol nincs mindig elég hely. Ahhoz ugyanis, hogy jól működjön nagy területen kell felbontani a burkolatot és cserélni a talajt. A Bartók Béla úton például 6-8 méter hosszan bontották fel a burkolatot.
Emellett még a hazai, olcsósított változatra sem feltétlenül elegendő az a pár millió forint, amit egy-egy fővárosi kerület faültetésekre költhet évente. Csak összehasonlításként: a módszert kifejlesztő Björn Embrén által vezetett, összesen 30-40 ezer fáért felelős stockholmi hivatal 2015-ben több mint 1,25 milliárd forintnak megfelelő összegből gazdálkodhatott. A ferencvárosi főkertész szerint a hazai önkormányzatok jelenleg legfeljebb a nagyobb beruházásoknál tudják előírni a módszer alkalmazását.
Terjedését emellett nem csak viszonylagos drágasága lassítja, hanem a kivitelező vállalkozóknak is el kell sajátítaniuk a technológiát, és egyelőre kevés a favizsgáló szakmérnök is, és még kevesebb a közülük kikerülő szakfelügyelet ellátására képes, és arra jogosult szakember, ahogy a műszaki ellenőrök számára is sok esetben ismeretlen még a rendszer – sorolta a hátráltató tényezőket Cserna Hajnalka.
A Stockholm-módszert közel 20 éve fejlesztették ki a névadó településen, Budapesten csak az elmúlt 1-2 évben kezdték alkalmazni. A ferencvárosi főkertész szerint ez részben azért alakult így, mert általában lassan érnek ide az új megoldások, de persze az anyagi okok is nehezítik a terjedést. Budapesten ugyanakkor a városvezetésben 2019-ben történt változás után döntési helyzetbe került egy nyitottabb csapat, “Akiknek több infójuk van a nemzetközi trendekről. A zöld gondolkodás nagy lendületet vett.”
A módszer szerinte mindenképpen támogatandó. “A város adottságain alapvetően nem tudunk változtatni, nem lesz kisebb, a beton nem lesz kevesebb, de ha tudatosabban tudunk tervezni, akkor több zöldhöz jutunk a sűrűn beépített részeken is.”
