Ma már megteheti: 10 remek funkció a mobilján, amik nyomogatása 10 éve még csak álom volt
Néhányan még mindig rácsodálkoznak, de azért a legtöbb helyen nincs abban semmi látnivaló, hogy valaki bankkártyája helyett a mobilkészülékét érinti oda a terminálhoz. Sőt, a pénztárosok már természetesnek veszik, hogy ha valaki telefonját szorongatja az elszámoláskor, az azzal is akar fizetni.
[Mi történik, és mi nem, ha berögzítem a telefonomba a bankkártyámat?]
A mobilfizetés elterjedtségét jól mutatja az OTP Bank nyári kutatásának eredményei. A felmérésből kiderült, hogy az alapfokú végzettségűek 60 százaléka, míg a középfokú és felsőfokú végzettségűek 74 százaléka fizet rendszeresen a telefonjával. (Az Apple készülékeit használók körében ez tulajdonképpen alapvetés: százból 96 iPhone-os szokott fizetni mobiljával.) A telefonnal történő fizetésre a városban élők közel háromnegyede nyitott, a községekben élőkre ez kevésbé jellemző. A kutatásból az is kiderült, hogy az okosórák megjelenése egyelőre nem hozott jelentős változást a mobilfizetési szokásokban. Mindössze a válaszadók 5 százaléka fizet gyakrabban az órájával, mint a telefonjával, és csupán 4 százalékuk szereti jobban az órás fizetést, mint a telefonos megoldást.
A 2008-ban bemutatott mára lényegében egyeduralkodóvá vált Qi-szabvány szerint vezeték nélkül is tölthető első telefonok – a Nokia Lumia 920 és a Samsung Galaxy S3 – éppen egy évtizeddel ezelőtt, 2012-ben kerültek piacra. (A 2009-es Palm Pre készülék nyomokban már tartalmazott wireless töltési lehetőséget, ám ehhez egy külön hátlapra volt hozzá szükség.) Akkor külön hírt is megérdemelt, ha kiszivárgott egy telefonról, hogy ilyen „furcsa módon” is táplálható az akkuja, ma már azt emeljük ki egy tesztben, ha nem képes rá.
A vezeték nélküli töltés lehetősége igazán csak az elmúlt 2-3 évben terjedt el az okostelefonok világában, és hozta magával a rengetegféle megoldást amellyel megvalósítható, a dedikált töltőállomástól a spéci íróasztalig.
A kagylóhéj kivitel a kétezres évek nagy slágere volt, de persze könnyű volt akkor hajtogatható telefont gyártani, amikor kijelzőre csak az eszköz egyik felében volt szükség. A teljes terjedelmében flexibilis, összehajtható képernyős okostelefon még hosszú éveken át álom maradt.
Közel négy éve lett az álomból valóság, azóta több mobilgyártó is egyre-másra dobja piacra az új modelleket az összehajtható szegmensben, a piacvezető Samsung önmagában több mint 10 milliós tavalyi értékesítésről adott hírt.
Hogy ki mire és mennyire tudja kihasználni mobilja flexibilitását, az egyénfüggő, az viszont általános igazság, hogy a jelenlegi okostelefonos funkciók és tulajdonságok közül az összehajthatóság az, amire leginkább felfigyel az ember környezete.
Az új generációs mobilhálózat témájától már egy évtizede zengenek a szakmai konferenciák, és azt is régóta lehetett már látni, hogy milyen előnyei lesznek az 5G-nek. Az első magyarországi 5G-hálózatot a Vodafone kapcsolta be 2019 őszén, azóta már a Telekom és a Yettel ügyfelei is kihasználhatják előnyeit. Feltéve persze, ha kompatibilis készülékkel rendelkeznek, ami viszont még mindig a kisebb kihívás, hiszen lassan már a középkategória minden okostelefonja is 5G-s. A labda a mobilszolgáltatóknál pattog – mint hálózatfejlesztési feladat –, hogy ne csak bizonyos nagyvárosok bizonyos részein lehessen ötgével sokkal gyorsabban és alacsonyabb késleltetési idő mellett netezni.
A mobilos játékok továbbra sem jelentik az iparág csúcsát, de tény: tíz éve elképzelhetetlen volt, hogy egy olyan szintű játékkal játsszon mobilján az ember, mint például a Call of Duty: Mobile – ráadásul multiplayerben. Ezt a gőzerővel fejlesztett hardverek – például processzor, grafikai vezérlő – tették lehetővé.
Másrészt az olyan, felhőalapú megoldások, mint a Xbox Game Pass Ultimate, melynek előfizetői a Microsoft szervereire bízzák a piszkos munkát, saját mobilkészüléküknek már alig van szüksége számítási kapacitásra az ily módon közvetített játék megjelenítéséhez. (Ennek szintén jót tesz az 5G-kapcsolat is.)
Bocsássuk előre: nem a telefonok képességein múlt, hogy tíz éve még csak mérsékelten voltak alkalmasak az okosotthonos berendezések vezérlésére. Ehhez leginkább maguk az igazán okos és kényelmes berendezés hiányoztak.
Az elmúlt évtizedben sokak számára természetessé vált, hogy okosmobiljukról kapcsolgatják a klímát, vagy éppen követik nyomon lakásuk áramfogyasztását. (És így akár sok tízezer forintot is spórolhatnak. Tippek itt.)
Az intelligens hangasszisztensek az elmúlt években költöztek be zsebünkbe. Bár alapvető hangparancsokkal már régóta lehet irányítani mindenféle eszközt – az ősélményt sokan a fütyülős kulcstartókhoz köthetik –, az összetettebb, kontextustól függően értelmezendő emberi beszédet csak az elmúlt évek fejlesztései nyomán tudja követni a Google Asszisztens, az iPhone-ok Sirije vagy éppen az Amazon Alexája.
A bokeh japán eredetű kifejezés, elmosódottságot, homályt jelent. Legtöbben a mára minden okostelefon kamera alkalmazásában kiválasztható portré módban készített fotókról ismerhetik: ez az, amikor a kamera (szoftvere) elmossa a fókuszon kívül eső hátteret, amelyből így élességével kiemelkedik a fókuszban lévő elem. Például a portré esetében a fotózott személy. A módszer olyannyira látványos eredményt hoz, hogy a mindennapi portréfotózás esetén tulajdonképpen úgy alkalmazzuk, mintha kötelező lenne.
Egy évtizede igencsak felesleges lett volna 1 terabájtos adattárolásra képes telefont a piacra dobni. Erre ugyan ma sincs mindenkinek szüksége, viszont egyre többeknek lehet: például a kamerák fejlődése hozza magával, hogy az elkészített fényképek és videók – lévén jobb felbontásúak és képminőségűek – egyre nagyobb helyet igényelnek. Arról már nem is beszélve, hogy a streamingszolgáltatók offline megtekintésre letöltött tartalmai is gyorsan zabálják a gigákat. És az egyre profibb alkalmazások sem lettek kisebbek.
Ma ott tartunk, hogy 128 gigánál kevesebb tárhellyel sokak számára csak néhány hónapon át kényelmes, így vagy 128 GB-os vagy memóriakártyával bővíthető telefont érdemes vásárolni. De felhasználói szokástól függően indokolt lehet nemcsak a 256 GB, hanem az 512 GB vagy az 1 TB is.
Egy évtizede még elképzelhetetlennek tűnt, hogy maguk az okostelefonos cégek beszéljék le a felhasználókat arról, hogy túl sokat nyomogassák készüléküket. Most pedig itt tartunk: a mobilos operációs rendszerek alapvető részévé vált a Digitális jóllét funkció, mellyel az ember nemcsak információhoz juthat arról, hogy miként tölti idejét eszközén, például hogy milyen gyakran oldja fel a képernyőzárat, illetve mennyi ideig használja az egyes alkalmazásokat, hanem segítő eszköztárat is kap ahhoz, hogy mobilja ne terhére, hanem segítségére legyen a kiegyensúlyozott élet kialakításában.
