„London Bridge elesett” – mi zajlik majd le II. Erzsébet halála után?
Szeptember 8-án, életének 97. évében meghalt II. Erzsébet angol királynő. Már csütörtökön kora délutántól kezdve aggasztó hírek jelentek meg az egészségügyi állapotáról, ezek alapján arra lehetett következtetni, hogy a királynő állapota súlyos, erre utalt az is, hogy családja minden tagja a balmorali birtokra utazott, hogy még egyszer utoljára meglátogassa.
Cikkünkben azt mutatjuk be, hogy mi játszódik le az uralkodó halálát követő időszakban.
Ahogy az A korona című filmsorozat nézői számára is ismerős lehet, a brit királyi család tagjainak halála esetére különböző forgatókönyvek állnak az udvartartás, politikai elit és a média rendelkezésére. A család tagjaihoz angliai hidak nevét társították: a 2021-ben elhunyt Fülöp hercegre Forth Bridge, Diana hercegnőre Tay Bridge, II. Erzsébet királynőre pedig London Bridge kódnéven hivatkoznak.
Az uralkodó halálát követő protokolláris lépések és temetési előkészületek gyűjtőneve London Bridge Művelet, a trónörökös – ez esetben a királynő legidősebb fia, Károly herceg – beiktatását pedig az ezzel párhuzamosan végrehajtandó Szökőár (Spring Tide) Művelet írja le.
A pontos forgatókönyvet éveken keresztül homály övezte, tavaly azonban a Politico megszerezte az erről szóló dokumentumok egy részét.
A királynő halálát megelőző órákban az udvari orvosi csapatot vezető, eredetileg gasztroenterológus Huw Thomas felügyeli a történéseket, legalábbis a protokoll szerint ő szabta meg, ki mehet be a beteg szobájába, ahogy azt is, mikor és milyen információkat hoztak nyilvánosságra állapotával kapcsolatban.
Amint az orvos kimondja a halál beálltát, Károly királlyá válik, testvéreinek pedig kezet kell neki csókolniuk. A halálhírt a protokoll szerint a királynő személyi titkára, a kétszeresen lovaggá ütött Sir Christopher Geidt tudatja első körben a miniszterelnökkel. Az üzenetet egy titkosított hívásban adják át, a hagyomány szerint ezt is kódoltan: tekintve, hogy az előző uralkodó, VI. György 1952-ben halt meg, a hívást a telefonkezelők is hallhatták, ezért az akkori titkár annyit mondott – Hyde Park Corner. A királynő halálát tudató üzenetben annak kellett állnia, hogy „London Bridge is Down”, vagyis „London Bridge elesett”.
Ezután a személyi titkár értesíti a brit kormány munkáját összehangoló, miniszteri beosztású kabinetvezetőt, aki továbbadta a hírt a kormány tagjainak és a vezető beosztású hivatalnokoknak. A Nemzetközösséghez tartozó országok kormányaival a brit külügyminiszter tudatja a gyászhírt.
Legkésőbb tíz perccel a kormánytagok értesítése után félárbocra eresztik Whitehall (London kormányzati negyede) épületein a zászlókat, ideértve a Downing Street 10-et is. Egy pár évvel ezelőtti próbán a miniszterelnöki rezidencián nem sikerült tartani az időkeretet, mert nem volt alkalmazásban állandó zászlókezelő, de a hírek szerint ez mostanra megoldódott.
A médiumok közül először a Press Association és a BBC értesül, nem is akárhogy. A szerkesztőségekben működik egy 1930-as években kialakított rádiórendszer, amelyet csak háborús vészhelyzet, illetve az uralkodó halála esetén használnak, így az újságírók többsége mindezidáig legfeljebb tesztüzemben hallotta azt. A riadó megszólalása után azonnal leállnak az éppen futó műsorok és a már bekészített, királynőről szóló képeket, videókat láthatuk a képernyőn.
A rádiókban villogó kék fény jelzi a halálhírt, itt szintén az előre összevágott „Hangulat 1 (szomorú)” és „Hangulat 2 (legszomorúbb)” című válogatást rakják adásba.
A teljes brit sajtó évek óta készült erre az esetre: a Times tizenegy napra elegendő anyagot írt, a Guardian főszerkesztő-helyettesének irodájában a falra voltak kifüggesztve a cikkek, a Sky News és az ITN bemondói pedig évek óta gyakorolták a hír beolvasását – Mrs. Robinson álnévvel.
Érdekesség, hogy a vezető televíziók mindegyike előre leszerződött királyi családdal foglalkozó elemzőkkel, hogy II. Erzsébet királynő halála után az ő műsorukban beszéljenek.
A rádiójelzéssel pontosan egyidőben, a Buckingham-palota ajtajában megjelenik egy inas, aki a kovácsoltvas kapura egy fekete keretezésű gyászjelentést függeszt ki. Eközben a palota hivatalos honlapja is elsötétült, egyedül a halálhír látható:
A királynő ma délután békésen halt meg Balmoralban.
Elsőként az újonnan megválasztott miniszterelnök, Liz Truss nyilatkozott, addig a kormánytagoktól teljes diszkréciót kérnek. A védelmi miniszter elrendeli az emléksortüzet és Nagy-Britannia egy perc néma csenddel emlékezik.
Ezek után a miniszterelnök audienciát tesz az újdonsült királynál, aki a protokoll szerint anyja halálának napján este hat órakor – ez esetben valószínűleg csak másnap – szólítja meg az országot. A király beszédével egyidőben a londoni Szent Pál székesegyházban szűkkörű szertartáson vesz részt a miniszterelnök és néhány miniszter, ennek az eseménynek a Politico által megszerzett dokumentumok szerint „spontánnak kell tűnnie”.
Már ennyiből is látszik, hogy a London Bridge Művelet minden részletre figyel, pedig ezek az utasítások mind – a dokumentumokban D-Day-ként emlegetett – királynő halálának napjára vonatkoznak.
A temetést várhatóan a gyászhír bejelentésétől számított tizedik napon tartják, addig is minden napra elő van készítve a hivatalos program. A királynő halálának másnapján, délelőtt összeül a trónöröklésért felelős tanács és hivatalosan is kikiáltja Károlyt királynak a Buckingham-palota közelében található St. James Palace-ben.
Még aznap összeül a parlament, hogy megállapodjanak az egységes részvétnyilvánító üzenetben, majd tíz napra felfüggesztenek minden egyéb folyamatban lévő ügyet. Délután Károly királlyal találkozik a kormány és a miniszterelnök, akik erre az eseményre nem hozhatják házastársaikat.
A királynő koporsóját a második napon szállítják Londonba. Tekintve, hogy a skóciai Balmoral-kastélyban érte a halál, az „Unikornis Művelet” is életbe lép: eszerint lehetőleg a királyi vonattal, egyéb esetben repülővel szállítják a halottas ládát, amit a kormány tagjai fogadnak a St. Pancras pályaudvaron, majd a holttestet a Buckingham-palotába viszik.
Harmadnapon az új király fogadja a westminsteri részvétnyilvánításokat és megkezdi első uralkodói körútját, amelynek kereteiben először Skóciába, majd Észak-Írországba látogat. Az ötödik napon a koporsót London emblematikus helyszínein áthaladva szállítják a királyi palotából a parlament épületébe, ennek főpróbája a negyedik napon tartott „Oroszlán művelet”.
Az ezt követő négy napban, napi 23 órában a nyilvánosság számára is látogatható lesz a Westminster Palotában felállított ravatal, közben a kormányzat mindent előkészít a temetésre. A külügyminisztérium a külföldi közjogi méltóságok fogadásával lesz elfoglalva, a belügyminisztérium és a titkosszolgálatok pedig a fokozott terrorveszélyre figyelnek.
A közlekedési minisztérium már korábban jelezte, hogy példátlan kihívás elé néznek, hiszen London – történetében először – teljesen „megtelhet”. Látogatók százezreit várják, ez a teljes szolgáltatói szektort érinti majd.
Végül a tizedik napon megtartják az állami temetést a Westminster apátságban, a szertartást a Canterbury érsek, Justin Welby vezeti majd. Délben két perces néma csend lesz országszerte, Londonban és Windsorban pedig felvonulásokat szerveznek. II. Erzsébet királynőt férje, Fülöp herceg mellett, a windsori Szent György kápolnában helyezik végső nyugalomra.
A temetés napját nemzeti gyásznappá nyilvánítják és bár a jövőben várhatóan munkaszüneti nap lesz, a halál évében még a munkáltatókra bízzák, adnak-e szabadnapot alkalmazottaiknak.
