Liz Truss az új brit miniszterelnök – rezsicsökkentéssel nyithat a Downing Streeten
Liz Trusst választották a brit Konzervatívok új vezetőjének a párt mintegy 160 ezer tagja, ez egyben azt jelenti, hogy a politikus lehet az új brit miniszterelnök. A 47 éves, korábban a Boris Johnson vezette kormány külügyminisztereként dolgozó Trussra több mint 81 ezren szavaztak, ellenfelét, Rishi Sunak volt pénzügyminisztert 60 ezren támogatták.
A most megválasztott Trussra nem kis kihívás vár. Az Egyesült Királyságban 40 éves csúcson az infláció, 70 éves csúcson az adók. Recesszióba süllyedő gazdaság, amely 2023 végéig aligha térhet magához. 80 százalékkal magasabb energiaárak az egy évvel ezelőtti hónapokhoz képest, ugyanekkora arányú növekedés az élelmiszersegélyt igénybe vevők között. Háború Ukrajnában, erős bajtársi gesztusok a lerohant fél mellett, és egy ellenzék, amelyet 9 százalékponttal mérnek a kormány elé.
Itt veszi fel a fonalat Liz Truss brit miniszterelnökként.
Boris Johnson drámai keretek között bukott meg szinte napra pontosan két hónappal ezelőtt, az idei nyár legnagyobb vesztese mégsem ő volt a szigetországban, hanem a társadalom, amelyet akkor ért utol a megélhetési válság, amikor a kormány gyakorlatilag lefejezte saját magát, majd nyári szünetre vonult.
Az inflációs válság és az energiakrízis az Egyesült Királyságot is elérte. Októberre 13 százalékos lehet az éves drágulás, amellyel nemcsak a fizetések, de az áprilisról áprilisra igazított nyugdíjak sem tudják tartani a lépést. Az energiaárak kidolgozásakor a szolgáltatók felső határt szabnak az egységárra annak függvényében, mennyit fogyaszt egy átlagos háztartás, és az ehhez szükséges energiát az ellátók mennyiért tudják beszerezni. Ez a tarifa gyakorlatilag kétszeresére nőtt az előző igazítás – azaz idén nyár eleje óta.
Az állam egyelőre keveset segít. Októbertől hat részletben, összesen 400 fontot utalnak ki minden háztartásnak (pontosabban: vonnak le minden számláról), a nyugdíjasok további 300, a fogyatékkal élők további 150 font segítséget kapnak. Mindezek ellenére úgy fest: januárra az átlagos háztartás rezsiszámlái 650 fonttal fognak emelkedni – havonta.
Unortodox gazdasági megoldások
A konzervatív párt- és miniszterelnöki verseny legfontosabb témája tehát ezen krízisek orvosolása volt, lévén a pozícióról döntő (javában tehetősebb és fehér) tory párttagokat meggyőzni az alkalmasságukról csak egy dolog, az alsóházi többség és a társadalmi béke fenntartásához jólétnövelő intézkedésekre van szükség.
Hétfői sajtóértesülések szerint ennek első lépése egy hazánkban már jól ismert módszer, az energiaárak befagyasztása, más szóval a rezsicsökkentés lenne. Truss az energiaszabályozó Ofgem által legfrissebben meghatározott árakat venné alapul, és egészen a válságidőszak végéig nem hagyná, hogy azokat (békeidőben háromhavonta felülvizsgálva) megemeljék. A döntés a mostanra kirívóan magas árakat szabná meg normaként, cserébe elkerülhetővé tenné a további drágulást, így spórolósan, de kihúzható lenne a tél (bár egyre többen vannak, akik már most étkezéseket kell kihagyjanak, egyes számítások szerint pedig tízezer angol és walesi állampolgár halálához járult hozzá alulfűtött otthonuk – 2021-ben). Truss emellett megígérte, hogy időszakosan, de elengedik a gázszámlák részét képező, a zöld átmenetbe fektetett extra adóterhet, és a Johnson-kormányzat alatt megemelt tb-járulék összegét is csökkentik. A megélhetési válság kezelésére több tízmilliárd fontos csomagot fog bejelenteni az új kormányfő – ígérete szerint egy héten belül.
Londoni nyugdíjas a villanyórájánál. Drasztikusan áremelkedés az energiaszolgáltatóknál © AFP / susanna Ireland
A részleteiben egyelőre homályos csomagba beletartozik egy 30 milliárd fontosra taksált adócsökkentés is – Truss szerint ezzel, többek között a vállalati adók csökkentésével lehetne életet lehelni a szűkülő brit gazdaságba. Az is biztos, hogy az ipart szabadpiaci reformokkal és a verseny támogatásával, mintsem állami beavatkozással segítené.
Közben Truss kénytelen lesz a megszorítások részeként csökkenteni a kormányzati kiadásokat – mindeközben viszont lenne mire. A koronavírus-járvány előtt is égető kérdés volt az egészségügy, a pandémia óta pedig megsokszorozódott a várólisták hossza, megnőtt mentők kiérkezési ideje a túlterheltség miatt, és a Brexit részeként beígért extra finanszírozás sosem érkezett meg. A kérdés azonban jelenleg másodlagos, lévén a megélhetési tűzoltás előnyt élvez. Egyelőre úgy tudni, Truss a megemelt tb-járulékokból befolyt összeget az egészségügy helyett szociális ellátásba fektetné, ezzel ürítve a kórházi ágyakat.
Hasonlóan hosszú távú, de az energiaválság idején életbe vágó kérdés a zöld energia. Az energiaszámlák zöld járadékainak eltörlése például szembemegy Truss középtávú politikai terveivel: az új miniszterelnök – csakúgy mint a brit társadalom döntő többsége – lelkes támogatója a karbonsemlegesség 2050-re való elérésének, és ugyan a zöld reformok elhalasztása tetszhet a hangos tory kisebbségeknek, politikai jövőjének fontos záloga a fenntarthatóság erőltetése. Úgy tudni, gazdasági és energiaügyekben Truss arra a Kwasi Kwartengre hallgat, akit minden bizonnyal meg fog tenni pénzügyminiszternek, és aki lelkes támogatója a karbonsemlegesség elérésének és a gázkrízisből zöld úton való kilábalásnak. Kwarteng egyébként a Financial Timeson megjelent, Truss melletti kortesbeszédében a gazdasági növekedés mellett tett esküt, kijelentve, hogy „a Truss-kormányzat szégyentelenül növekedéspárti lesz”.
Kwasi Kwarteng, a karbonsemlegesség lelkes támogatója lehet a befutó a pénzügyminiszteri pozícióra © AFP / Anadolu / Rasid Necati Aslim
A kabinetben Kwarteng helye biztos, de úgy tudni, hosszú ideje „a legjobboldalibb kormány jön”: az erősen bevándorlásellenes Priti Patelt például a baloldali „tudományos túlsúlyt” méltató korábbi főügyész, a kultúrharcos Suella Braverman válthatja a belügy élén, de visszatérhet Boris Johnson régi, őskonzervatív barátja, Jacob Rees-Mogg is.
Ami pedig a külpolitikát illeti: EU-s fronton aligha várható baráti hozzáállás a Truss-kormányzattól, lévén ő volt az, aki külügyminiszterként egyoldalúan belepiszkált az északír-határprotokollba, és bár a népszavazási kampányban még EU-párti volt, azóta keményvonalas Brexit-párti lett. Az Unió kikerülésének részeként megerősítené külgazdasági kapcsolatait a brit nemzetközösséggel és Izraellel, közben pedig külön tovább húzgálná a franciák bajszát, megkérdőjelezve, hogy Emmanuel Macron barátja-e a briteknek. Még azt is belengette: nem küldenek több pénzt a közös rendfenntartásra, ha Franciaország nem kezeli a calais-i menekültválságot a saját tengerpartján. Truss egyébként kiterjesztené a ruandaihoz hasonló kitelepítési programokat, 2023 végére pedig minden EU-s eredetű törvényt kiradírozna a brit jogrendszerből.
Jóindulatra egyedül Ukrajna számíthat: bár direkt harcba nem akar keveredni az oroszokkal, minden eszközzel; szankciókkal, pénzzel, hadi és technológiai berendezésekkel, tudással és további szankciókkal segíteni Volodimir Zelenszkij küzdelmét a putyini agresszióval.
Az infláció negyven éves történelmi csúcson van Nagy-Brittanniában © AFP / anadolu / Rasid Necati Aslim
Ortodox politikai gondolkodás
Egészen addig, amíg Boris Johnson mögül nem álltak fel saját szövetségesei, a miniszterelnök két lábon állt, már ami a politikai stabilitást illeti. Ott volt egyfelől egy igencsak egyhangú támogatottság: a Johnson vezette Konzervatív Párt 2019 végén Margaret Thatcher ideje óta nem látott felhatalmazást kapott, amit a Brexit véghezvitelével meg is erősített, a lendület pedig ha meg is torpant a koronavírus beköszöntével, az abból való (egyébként Rishi Sunak vezette) gazdasági kilábalás megint csak neki dolgozott.
Johnson hatalmának másik pillérét politikai játékossága adta. A modern Nagy-Britannia kétségtelenül legkevésbé demokratikus vezetőjeként hasonló módszerekhez nyúlt, mint például Orbán Viktor, és ideológiai következetesség helyett folyamatosan úgy igazította politikáját, hogy azzal nagyobb tábornak kedvezzen, mint amire ellenfelei képesek lennének.
Ez – ismét Magyarországhoz hasonlóan – ahhoz vezetett, hogy elvesztette a fogást a Munkáspárttal az élen kiálló ellenzék. A politikai spektrumon cikázó Johnsonnal szemben lehetetlen volt koherens üzenetet megfogalmazni, a Labourben pedig folytatódott az évtizedes identitásvesztés, amely egyedül Jeremy Corbyn idején tűnt legyőzhetőnek, jóllehet a Tony Blair óta tartó New Labour-időszak jobbrább tolódott Munkáspártjának túl baloldali volt a fiatalok körében népszerű, radikálisabb Corbyn. Az őt váltó Keir Starmer kellően karizmahiányos politikus a jobboldalhoz képest, de a munkáspárti, szolidárisabb rigmusok jól működnek a válság idején, Liz Truss pedig az aduász lehet a baloldalnak – ha csak nem tud gyökerestül leszámolni a krízissel.
Ellentétben ugyanis Boris Johnsonnal, Liz Truss keményvonalas konzervatív és tapasztalt elvpolitikus, aki ugyan szeret kikerülni kérdéseket, a hazugságot nem teszi normává és konzekvensen képviseli az álláspontját. Szerény háttérből érkező és keményen dolgozó politikusként ismerik Westminsterben, ezt fémjelzi, hogy 2012-ben a brit történelem legfiatalabb női kormánytagja lett, és azóta is folyamatosan tagja a tory kabineteknek.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy kormányfőként ez mire lesz elég. Ami a politikai karizmát illeti, Truss valahol a robotikus Theresa May és a szellemes David Cameron és Boris Johnson között helyezkedik el, tehát várhatóan nem fog olyan és olyan gyakori szorult helyzetekbe kerülni, mint May, de nem is fogja onnan kinavigálni magát olyan szemérmetlenül, mint Johnson és Cameron.
Truss összekeverte a Balti- és a Fekete-tengert Szergej Lavrov orosz külügyminiszter mellett © AFP / Orosz Külügyminisztérium
A Munkáspárt, saját megfogalmazása szerint, arra építhet, hogy Truss az a politikus, aki „ha árokba kerül, nem kapálózik, és ott marad addig, amíg az megtelik vízzel”. A kényszeresen felhúzott vaslady-imidzset ráadásul gyengíti minden olyan baki, mint a Fekete- és a Balti-tenger összekeverése Szergej Lavrov mellett, amelyből nem tudja magát olyan rafkóssággal kivágni, mint elődje tette.
Cserébe ha meg tudja oldani a válságot, a Labour sokkal nagyobb bajban találhatja magát annál, mint hogy jellemtelen vezetője van.
