Budapest
2024 november 15., péntek
image

Lehet, hogy át kell írni a történelemkönyveket: úgy néz ki, ugyanahhoz a fajhoz tartozhat a neandervölgyi ember és a homo sapiens

Régóta kutatják már a tudósok, hogy vajon milyenek lehettek a neandervölgyi emberek, és végül miért haltak ki. A jelenlegi ismereteink szerint a homo sapiens megjelenése vetett véget a neandervölgyi ember korának, igaz, a megjelenése utána nagyjából 2800 évig még együtt éltek. Végül azonban – vélik a kutatók – a szex miatt halhatott ki a faj.

Ám az továbbra is kérdéses, hogy ugyanahhoz a fajhoz tartozott-e a neandervölgyi ember és a homo sapiens, vagy két különböző fajról beszélünk? A válasz nem egyértelmű, a legutóbbi kutatások pedig ismét feltüzelték ezt a tudományos vitát. Ahogy a Business Insider fogalmaz: ha kiderülne, hogy a neandervölgyiek a mi fajunkhoz tartoztak, az átírná az emberi evolúció történetét, és alapjaiban kérdőjelezné meg azt, hogy mi is tesz bennünket emberré.

Antoine Balzeau, a francia Nemzeti Természettörténei Múzeum paleontológusa szerint egészen a legutóbbi időkig az volt a tudományos konszenzus, hogy a két embertípust külön fajhoz kell sorolni. A homininok, akik már 430 ezer évvel ezelőtt is Európában jártak, csak rövid ideig léptek kapcsolatba az Afrikából érkező homo sapiens tagjaival, akik körülbelül 50 ezer évvel ezelőtt jutottak el a kontinensre.

A származási vonalak körülbelül 500 ezer évvel ezelőtt váltak el egymástól – ez viszonylag kis idő az emberi evolúció történetében, de elég sok ahhoz, hogy jelentős eltérések mutatkozzanak. Sokak számára ez a bizonyíték elegendő volt a vita lezárásához: a neandervölgyiek és a homo sapiens külön fajt alkottak.

Ez a nézet 2008-ban kezdett megváltozni, amikor a svéd tudós, Svante Pääbo képes volt megszekvenál egy neandervölgyi genomját úgy, hogy DNS-t nyert ki az ősi csontokból. Munkájáért 2022-ben Nobel-díjat kapott a genetikus.

A tudósnak sikerült kimutatnia, hogy a legtöbbünkben van egy kis neandervölgyi ember: a legtöbb élő ember a neandervölgyi DNS nagyjából 2 százalékát hordozza. Mindez arra utal, hogy a kétféle embernek közös gyermekeik voltak 50 ezer évvel ezelőtt. Ez ismét megnyitotta a korábbi vitát, a biológia törvényei miatt ugyanis két különböző fajnak nem lehetnek közös termékeny utódai.

Laura Buck evolúciós antropológus szerint az az elmélet, hogy a különböző fajok nem tudnak szaporodni az egyértelműsége miatt vonzó, ugyanakkor a biológia a legkevésbé sem egyértelmű. Példát is említett: a farkasokat és a kutyákat, akiket külön fajként tartunk számon, mégis lehetnek közös utódaik.

Balzeau és Buck úgy látják, hogy a két embertípust a felépítésük is megkülönbözteti egymástól.

Egy másik érdekesség, hogy egészen a közelmúltig azt gondolták a neandervölgyi emberekről, hogy durvák voltak, ám több ásatás eredménye is arra enged következtetni, hogy sokkal kinfinomultabbak lehettek, mint azt eddig gondoltuk. Paul Pettitt, a brit Durham Egyetem tudósa szerint a kutatások arra engednek következtetni, hogy a neandervölgyiek agya akkora, ha nem nagyobb volt, mint a homo sapiensé, ami arra utal, hogy valójában nagyon okosak és kifinomultak lehettek.

Az újabb tanulmányok azt sugallják, hogy képzett vadászok voltak, meg tudták munkálni a bőrt, sőt, még kezdetleges ékszereket is készítettek. Egyes tudósok szerint spirituálisak is voltak, ugyanis eltemették a halottaikat, tisztelték az oroszlánokat és barlangrajzokat készítettek. Az ez utóbbi állításokat alátámasztó bizonyítékokon azonban még mindig vitázik a tudomány.

Pettitt szerint mivel a homo sapiens és a neandervölgyiek egymás mellett éltek Európában, osztozhattak a kultúrán is, vagy tanulhattak egymástól. Ha beszéltek, valószínűleg különböző nyelven kommunikáltak, ugyanakkor lehetett közös jelkészletük is.

Buck szerint a legfontosabb kérdés az, hogy a neandervölgyi embert embernek lehet-e tekinteni. Mint mondja, az, hogy milyen kép alakul ki az emberiségről, nagyban függ attól, hogy milyen embercsoporttal beszél az illető. Az biztos, hogy mivel rekord méretűre nőtt a Föld népessége, így sokkal több neandervölgyi DNS található a világon, mint valaha.

Angela Saini tudományos író szerint emiatt fennáll a veszélye annak, hogy akik több ilyen DNS-sel bírnak, azokat alacsonyabb rendű embereknek gondolják. Ezen nem segít az sem, hogy az utóbbi időben számos megbetegedés – autoimmun betegségek, cukorbetegség vagy bizonyos daganatos megbetegedések – kialakulását a neandervölgyi DNS-nek tudják be. Sőt, még a koronavírusra való fogékonyságot is összehozták ezzel.

Saini szerint az, hogy közös tulajdonságokat véltek felfedezni a neandervölgyi és a homo sapiens között, elkezdte rehabilitálni az előbbit. Mindez elszomorító, hiszen úgy tűnik: csak akkor tekintünk valakit embernek, ha egy európai emberre hasonlít.

Pääbo szerint mindenesetre a ma a Földön élő emberek egész biztosan kivételesek. De nem azért, mert homo sapiens szebb vagy jobb lenne, hanem azért, mert az emberiség történetében rendkívül kicsi az az idő, amikor egyedüli emberként van jelen a bolygón.