Legyen vasból az egészségünk!
Ha az ember sápadt, tartósan fáradt vagy bőrszárazsággal küzd, esetleg karikás a szeme, azt általában hajlamos a túlhajszolt, stresszes életmódra fogni, pedig sok esetben a vashiány okozza a kellemetlen, múlni nem akaró tüneteket. A vashiány kezdeti szakaszában szervezetünk vaskészlete fokozatosan csökken. Ha a hiány hosszabb ideig fennáll, és a vasraktárak is kimerülnek, akkor a vérképzés is zavart szenved: a vörösvértestek számának csökkenése már a vashiányos vérszegénységet jelzi. A hiányállapot valójában könnyen kialakulhat, például akkor, ha:
Előfordulhat, hogy egyoldalú táplálkozás, túlzott szénhidrátfogyasztás, vegetáriánus étrend, drasztikus fogyókúra, esetleg valamilyen evészavar miatt nem jut elég vas a szervezetbe, de valamilyen felszívódási zavar is gátolhatja a vas hasznosulását. A mikroelem felszívódását negatívan befolyásolhatják a fitátok, a túlzott kalciumfogyasztás, a réz, a mangán, valamint a sósavtermelést gátló gyógyszerek csakúgy, mint a szervezet gyulladásos folyamatai. A lisztérzékenység és a Helicobacter nevű baktériumok jelenléte szintén vashiányhoz vezethet. Akkor is kialakulhat a hiányállapot, ha a táplálékkal bevitt vasmennyiség elégséges ugyan, de valamilyen okból nagyobb a szervezetünk vasigénye.
Nem is gondolnánk, életünk hány periódusában kell gondoskodnunk vaspótlásról a megnövekedett vasszükséglet miatt: a terhesség során a magzat fejlődésének biztosításához, a szoptatás idején, a serdülőkorban a kamaszok megfelelő mentális és fizikai fejlődéséhez. A menstruációval járó rendszeres vérvesztés miatt ugyancsak nagyobb mennyiségű vasra van szükségük a termékeny korú nőknek, valamint minden olyan betegség esetén, amely kóros vérvesztéssel jár. Tény, hogy a szervezet százhúsz naponta az elpusztult vörösvértestekből származó vasat újrahasznosítja és felhasználja a vérképzéshez nélkülözhetetlen hemoglobin szintéziséhez, ám a menstruáció, a kisebb-nagyobb vérzések – akár már egy egyszerű orrvérzés is – vasvesztéssel jár. A hiányzó vasat pótolnunk kell, különben idővel megjelenhetnek a jellemző panaszok, mint például a tartós fáradtság, koncentrációzavar, bőrszárazság, barázdált körmök, hajhullás, heves szívdobogás, nyelési nehézségek és sok egyéb tünet is.
Legyünk tudatosak, különösen bizonyos életszakaszokban!
A vashiány tünetei szerteágazók, de nem specifikusak, hiszen számos más betegségre is jellemzők, ezért megfelelő laboratóriumi vizsgálatok nélkül a hiányállapot gyakran nehezen vehető észre. A szakértők ezért egyöntetűen javasolják, hogy a megnövekedett vasigénnyel járó életszakaszokban, így a csecsemőkor, a kamaszkor vagy a terhesség során, valamint termékenykorú nők esetében a menstruációs vérvesztések miatt a vashiányos tüneteket észlelve laborvizsgálatokkal ellenőrizzük a szervezet vasszintjét. Az enyhe vashiányos állapot ugyanis könnyebben és gyorsabban kezelhető, mint a már kialakult vashiányos vérszegénység. Ha a vérvizsgálat enyhe vashiányról tanúskodik, szájon át szedhető vaskészítményekkel akár hetek alatt feltölthetők a szervezet vasraktárai. Léteznek olyan készítmények is, amelyekkel meg is előzhető a vashiány. Ilyenek például az étrend-kiegészítők, azonban jó, ha tudjuk, hogy a tabletták-kapszulák további összetevői gátolhatják a vas hasznosulását a szervezetben. A multivitaminok és más étrend-kiegészítők együttes alkalmazásával pedig akár túl is adagolhatjuk a vasat, ami ugyanolyan káros lehet a szervezetünkre, mint a krónikus vashiány. Bár az akut mérgezés ritka, jó, ha figyelünk a megelőzésre, ugyanis a vastúladagolás visszafordíthatatlan károkat okozhat, így bél- és májkárosodást, májzsugort idézhet elő.
Nem mindegy, mivel pótoljuk
Érdemes ezért célzottan, vastartalmú szerekkel pótolni a hiányzó mikroelemet, igaz, az sem mindegy, mivel tesszük ezt. Akinek már volt ilyen kezelése, az valószínűleg a vastartalmú szerek szedésével járó mellékhatásokat is megtapasztalhatta. A vastartalmú kapszulák és tabletták ugyanis gyakran okoznak mellékhatásokat, mint például:
A vas(II)-sót (például vas-szulfát vagy -fumarát) tartalmazó készítmények tipikus jellemzője, hogy akkor hasznosulnak jobban, ha étkezések előtt, éhgyomorra alkalmazzák őket, csakhogy a szedésük így intenzívebb és gyakoribb mellékhatásokat okozhat. A vas(III)-komplex azonban étkezés közben is bevehető, sőt, ilyenkor jobb a felszívódása. A vas(III)-komplex lassabb és fiziológiásabb vasfeltöltést eredményez a szervezetben, és ezzel a készítménnyel a túladagolástól sem kell tartani. A vas(III)-komplex szedése ráadásul lényegesen kevesebb mellékhatással jár, például ritkábban okoz székrekedést, mint a vas(II)-sók. Vaspótláskor érdemes tudni, hogy a felszívódást gátolják bizonyos étel-ital összetevők, így például a kalcium a tejben, a csersav a teákban vagy vörösborban, illetve a gabonákban található fitátok, ezért ezek fogyasztását érdemes elkerülni. Egy hazai összefoglaló például megemlíti, hogy a vas(II)-szulfát felszívódása mintegy nyolc százalékkal jobb lett azokban az esetekben, amikor a készítményt nem tejjel, hanem gyümölcslével vették be. A C-vitamin segíti a vas beépülését, ezért a vaspótlás során érdemes kiegészítésként alkalmazni.
A szervezetünk számára szükséges vasat gyakran az étrendi változtatásokkal sem tudjuk biztosítani, ezért ki kell egészíteni vaspótlással. A táplálékkal bevitt vasmennyiségnek átlagosan csupán csak a tíz százaléka hasznosul a szervezetünkben. Míg az állati eredetű élelmiszerekben található, úgynevezett hem-kötésű vasból a bevitt mennyiség 15-20 százalékát használjuk fel, addig a növényi alapanyagok vastartalmának 92-97 százaléka felhasználatlanul távozik a szervezetünkből. Ez a magyarázat arra, hogy a vegetáriánus, illetve vegán étrendet követők között miért fordul elő gyakrabban a vashiány. Vaspótlás szempontjából értékes forrásnak számítanak a húsok, a belsőségek és a tojás is. A növényi táplálékok közül pedig válasszunk bogyós gyümölcsöket, olajos magvakat, leveles zöldségeket, amelyek az átlagnál magasabb vastartalommal segítik a szervezet vasellátását.
