Közel ötvenévesen lett anya a Bestiák lánybanda egykori énekesnője
Az egykori népszerű magyar lányegyüttes, a Bestiák egykori énekesnője, Papp Henriette (művésznevén: Honey) a Blikknek mondta el, hogy férjével hosszú éveken át küzdöttek azért, hogy gyerekük lehessen, és tavaly végre megérkezett hozzájuk a kisfiuk. „Most, közel ötvenévesen boldog és kiegyensúlyozott vagyok, és semmi pénzért nem adnám fel a jelenlegi életemet" – fogalmazott a lapnak Papp, aki jelenleg főállású anyaként igyekszik helyt állni, egyébként pedig kozmetikusként dolgozik.
Második férjével évek óta Németországban élnek, és az egykori énekesnő nem vágyik vissza a showbizniszbe. „Több mint tíz éve megpróbálkoztunk a Bestiák feltámasztásával, de ma már nem tennék újabb kísérletet" – szögezte le.
A lapnak mesélt a Bestiák rövid karrierjéről is, és elmondta, hogy annak idején gyakorlatilag semmibe nem volt beleszólásuk az együttes megjelenését illetően. „Nem dönthettük el, milyen lesz a frizuránk, a ruhánk vagy a nyilvánosságnak mutatott személyiségünk. Amikor a Bestiák összeállt, hosszú, szőke hajam volt, majd beültettek egy fodrászszékbe, ahonnan rövid, fekete hajjal távoztam. Nem voltam maradéktalanul elégedett...".
Állítólag ásványvizes palackokkal dobálták őket a közönségből, amikor az ’N Sync amerikai fiúbanda előzenekaraként léptek fel, és hiába kérték a koncertszervezőt, hogy ilyen megalázó helyzetben inkább hadd fejezzék be a show-t, és hadd mehessenek le a színpadról, ő nem engedett.
Végül 1997-ben A reggel túl messze van című dalukkal országosan ismert sztárokká váltak, amiről Papp Henriette utólag azt mondja, hogy fel sem fogta, mi történik velük, hirtelen óriásplakátokon látta viszont magát. Hozzátette, hogy szerinte a lányegyütteseknek nehezebb dolguk volt ebben az időben, mert a fiúkat jobban preferálták a lányok, mint a lányokból álló zenekarokat az ellenkező nem.
Az együttes 2002-ben oszlott fel, és Papp szerint menedzserük, Kozsó beperelte őket az „elmaradt haszon miatt", de az egykori énekesnő azt állítja, hogy valójában Kozsó tartozott nekik, és nem fordítva, és „végül nekünk lett igazunk".
