Kompenzáció helyett valódi hozamok – így változott az ESG-termékek értéke (interjú)
Varga Ádám: A kérdés azért érdekes, mert az Erste Group fenntarthatósági kódexe már száz évvel ezelőtt deklarálta azt, hogy nem lehet biztos a jólétünk fenntarthatóság nélkül. Ezt az üzenetet csak most kezdjük megérteni, és a saját bőrünkön tapasztalni: a régi, megszokott életünk, és az az életszínvonal, ami az elmúlt évtizedekben szépen fokozatosan nőtt, kezd veszélybe kerülni. Mindezt jól mutatja, hogy három-négy éve az ügyfelek még nem keresték ezeket a termékeket, sőt, ennél a termékcsoportnál leginkább azt kérdezték, milyen hozamról kell lemondaniuk azért, hogy a befektetésük valamilyen jó célt szolgáljon. Ma már rengeteg statisztika bizonyítja, hogy az ESG-termékek hozama, teljesítménye túlnyomó többségben meghaladja a nem ESG-termékekét, vagyis csak elenyésző esetben mutattak rosszabb teljesítményt.
H. B.: Bár nem új termék a befektetések között, mégis érdemes tisztáznunk: mi is az az ESG-termék?
V. Á.: Az ESG-befektetés jelentése többszintű, maga az elnevezés egy mozaikszó, ami az angol Environmental (környezeti), Social (társadalmi) és Governence (vállalatirányítás) szavak kezdőbetűiből áll. Ezek a termékek nemcsak hozamot képesek termelni, de valamilyen jó ügyet is szolgálnak. Ahhoz azonban, hogy tudjuk, melyik befektetés ESG, eddig hiányzott az átláthatóság, igaz, ez ma is finomításokat igényel. Vagyis ez a folyamat most zajlik a szemünk előtt, de ehhez az is hozzájárul, hogy az ügyfelek egyre jobban igénylik például a fenntartható, közösségépítő, a profitmaximalizálás helyett a hosszú távú célokra fókuszáló befektetéseket. Az ESG-termékeknek ráadásul rengeteg fokozata lehet. Vannak olyanok, amelyek úgynevezett minimum sztenderdeket valósítanak meg, vagyis nincs deklaráltan ESG-céljuk, de kizárják például a fegyverkereskedelem, a dohányipar, a gyermekmunka bármilyen formáját. Az ESG csúcsán pedig ott vannak azok a befektetések, amelyek azért jöttek létre, hogy valamilyen fennhatósági célt szolgáljanak. Ilyenek például a jelenleg népszerű vízbefektetések, amelyek olyan technológiákat támogatnak, amelyek a vízgazdálkodást hivatottak javítani, fenntarthatóvá tenni.
H. B.: Kik, milyen típusú befektetők választják ma az ESG-befektetéseket?
V. Á.: Ma már bárki választhatja ezeket, szinte nincs olyan, akinek ne tudnánk ehhez megoldásokat kínálni. Mi, az Erste Alapkezelőnél is igyekszünk olyan termékeket válogatni – például az amerikai részvényalapból –, amelyeknek nemcsak fenntarthatósági tényezőik jók, de a teljesítményük azonos más befektetésekkel. Persze a statisztikák alapján azért elmondhatjuk, hogy minél vagyonosabb egy ügyfél, általában annál nagyobb az ökológiai lábnyoma: egy autó helyett két autót tart, repülővel utazik, elég sok mindent megvesz, számos dolgot felhalmoz. Ők azok, akik ennek ellensúlyozására keresik ezeket a befektetési lehetőségeket.
H. B.: Vannak ESG-slágertermékek?
V. Á.: Mára az ESG-befektetésekbe rekordmennyiségű tőke áramlik, erre pedig gyorsan reagál a piac. Ugyanakkor az „E” ebben a mozaikszóban a legkeresettebb. Ha megnézzük a Világgazdasági Fórum minden évben megjelenő jelentését, láthatjuk benne, hogy mi az a tíz-húsz legégetőbb probléma, ami a világgazdaságra hat. Az első három-négy helyen mindig ott vannak a környezettel kapcsolatos ügyek, például a klímaváltozás vagy a biodiverzitás. Tehát ezek a legnagyobb kockázatok, ezekre kell reagálni, ami aztán beleépül az ESG-befektetésekbe is. De a társadalmi hasznosság, a tisztességes vállalatirányítás is alakítja a jövőt, viszont ezek megértéséhez, felismeréséhez hosszabb idő kell, mint a környezetvédelemhez. Ha azt mondjuk, globális felmelegedés vagy aszály, azt mindenki megérti, de amikor az a témánk, hogy miért fontos a nők egyenjogúsága a cégek életében, vagy miért fontos az, hogy ösztönözzék a munkavállalókat és a vezetőket arra, hogy igazat állítsanak egy termékről, az talán kevésbé látható, kevésbé megfogható. Pedig elég egy dízelbotrány ahhoz, hogy felismerjük, ezek a területek összekapcsolódnak és hatnak egymásra.
H. B.: Ha már dízelbotrány, elengedhetetlen, hogy a befektetések átláthatóságáról, tisztességes szabályozásáról beszéljünk. Hiszen míg a cégek magukat zöldebbnek mutatják és jobb színben tüntetik fel, mit mondhatunk a befektetésekről? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy valóban jó helyre, jól fektettük be a pénzünket?
V. Á.: A kérdés nagyon is aktuális, hiszen a piac valóban úgy működik, hogy amire kereslet van, arra alakítja a kínálatot. Szerencsére szabályozói oldalról is egyre többen és többet foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ma azt látjuk, hogy a legfontosabb, hogy ezeket a termékeket össze tudjuk hasonlítani, éppúgy, ahogy mondjuk a műszaki cikkek energetikai besorolását: össze tudjuk vetni, hogy amibe a pénzünket fektetjük, az mennyire zöld vagy mennyire innovatív. Ha megnézzük a piacot, azt láthatjuk, hogy nem egységes a rendezési elv: rengeteg fajta és féle cég van, aki azzal foglalkozik, hogy különböző szempontok, faktorok mentén értékelje az egyes befektetéseket. Ráadásul azért is nehéz a befektetések piaca, mert jellemzően a részvény- és kötvénypiacon beszélhetünk fenntartható termékekről. Ezek deklarációja, hogy a kötvényeket, amelyekbe azért fektetett pénzt a befektető, hogy azt ESG-célokra fordítsák, nagyon nehéz nyomon követni. Mondok egy példát, vegyük a MOL esetét: az alaptevékenységét tekintve nehezen mondjuk rá, hogy zöld, noha igyekszik minden ESG-listán egyre feljebb tornászni magát. Itt van például a szemét újrahasznosítási projektje, amely azt mutatja, noha az alaptevékenységét nézve nem a legkörnyezettudatosabb vállalkozás, ezeket valahol máshol igyekszik ellensúlyozni.
H. B.: Hosszadalmas és nehéz feladatnak tűnhet mindez, ha magunk szeretnénk összeállítani a saját befektetési portfóliónkat.
V. Á.: Ez pontosan így van. Ha valaki önmagának keres befektetéseket, akkor rendkívül sok idő kell ahhoz, hogy a lehető legprecízebben feltérképezze a kiszemelt cégek működését. Mert előfordulhatnak vadhajtások: emlékezzünk csak a Deutsche Bank alapkezelőjére, akit „green washing” miatt büntettek meg, vagyis tevékenységei csak zöldnek akartak látszani, de nem voltak azok. Ezért sokkal jobb megbízni a szakértőkben, a felügyeletekben, így például a Magyar Nemzeti Bankban, amelynek az a kifejezett célja, hogy az Európai Unió legzöldebb jegybankja legyen. Persze az uniót, valamint a jogalkotókat gyakran éri az a kritika, hogy bürokratikusak és nehézkes szabályokat hoznak. Azt azonban látnunk kell, hogy ma ez még mindig egy részben szabályozatlan piac: a szabályozásban egyszerűen el kell indulni valahogy, és megfelelő keretrendszert felállítani ahhoz, hogy az összehasonlíthatóság és egyértelműség elve érvényesüljön. Valószínűleg nincs meg elsőre mindig a jó döntés, ezért később kell módosítani, frissíteni, javítani a kereteket.
H. B.: Ez történt a MiFID II helyreállítási csomag szabályrendszerében is, amely most újabb jelentős változásokat hozott a befektetők és az alapkezelők életébe. Mi változik ezen szabályok életbe lépésével?
V. Á.: Ha megjelenik egy új termék a piacon, szükséges, hogy megjelenése új megfelelési feladatokat hozzon magával, mert az ESG-termékek miatt bekövetkező piaci gyakorlat a felügyeleti elvárásokra is hatással lehet. Vagyis a szabályozói indítványok, a keretrendszer fontos és elengedhetetlen, hogy azok, akik befektetnének, biztonságos, szabályozott módon tehessék meg. Augusztus másodikán lépett életbe a befektetések piacán egy új szabályrendszer, amely alapján a befektetési alapkezelőknek egy kérdőív segítségével kell megbizonyosodniuk az ügyeleik fenntarthatósági preferenciáiról. Ez egyfajta előszűrés, amit a befektetés előtt álló ügyfelekkel kell kitölteni. A MiFID II írja elő azt is, hogy eljárásrendszereknek tükröznie kell majd az esetleges fenntarthatósági kockázatokat is. Ez azért is fontos, mert a fenntarthatóság komoly téma, és a MiFID II eredeti célja az volt, hogy megfelelően tájékoztasson arról a befektetésről, amit megvásárolunk. Ennek a legfontosabb vetülete korábban a költség volt, mert a befektetési piacot gyakran vádolták azzal, hogy nem eléggé transzparens a költségek tekintetében.
H. B.: Hova tarthatnak az ESG-befektetések, mi lehet a végcél? Befektethetek például a jövő innovációiba, mondjuk egy hidrogén üzemanyagcellákkal foglalkozó vállalkozásba is?
V. Á.: Ez mindig saját befektetési döntés, de egy befektetési tanácsadás esetében a pénzügyi szolgáltatók konzervatívabbak. Vagyis: mi szakértők igyekszünk csak olyat kínálni az ügyfeleinknek, ami biztonságos, megfelelő hozamot garantál, és a piac jobban ismert területéhez tartozik. Fontos, hogy ha ennek ellenére is hiszünk innovatív projektekben, akkor – a kockázat figyelése mellett – csak kis részben, diverzifikált portfólióba illesszük azokat. Tehát igen, van egy kockázatkereső ügyfélkör, aki saját maga hoz befektetési döntéseket, és jellemzően szívesen végez részvénytranzakciókat. Ezt mi is látjuk a külföldi részvényforgalom fellendülésén, de azt gondolom, hogy akik saját maguk hoznak befektetési döntéseket, abban inkább egyfajta spekulációs cél jelenik meg, nem feltétlenül hosszú távú befektetésként gondolnak ezekre a döntésekre.
A cikk tartalma kizárólag az általános tájékozódásban kíván segítséget nyújtani, semmilyen körülmények között nem értelmezhető befektetésre való ösztönzésnek, személyes ajánlásnak, befektetési tanácsadásnak, befektetési ajánlásnak, ajánlattételi felhívásnak, elemzésnek, adótanácsadásnak. A cikkben megjelenített információk az Erste Alapkezelő Zrt. által hitelesnek tartott forrásokon alapulnak, de azokért a Társaság felelősséget nem vállal. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a múltbeli adatok alapján nem lehetséges a jövőbeni teljesítményre vonatkozó megbízható információt levonni!
